|
Minél messzebbről, annál jobb...
Minél messzebbről, annál jobb...
Mt 15.21-28 Onnét továbbmenve, Jézus Tírusz és Szidon vidékére vonult vissza. Ott a környékről közeledett egy kánaáni asszony és hangosan kérte: „Könyörülj rajtam, Uram, Dávidnak fia! A lányomat kegyetlenül gyötri a gonosz lélek.” De ő szóra sem méltatta. Erre odamentek hozzá tanítványai és kérték: „Teljesítsd kérését, hisz kiabál utánunk.” Ezt felelte: „Küldetésem csak Izrael házának elveszett juhaihoz szól.” Ám az asszony odajött, és e szavakkal borult le előtte: „Uram, segíts rajtam!” De visszautasította: „Nem helyes elvenni a gyerekektől a kenyeret, s odadobni a kiskutyáknak.” Az asszony ellentmondott: „Igen, Uram, de a kiskutyák is esznek a maradékból, amely lekerül uruk asztaláról.” Erre így szólt Jézus: „Asszony, nagy a hited. Legyen hát akaratod szerint.” Még abban az órában meggyógyult a leánya.
 A kánaáni asszony lányának meggyógyítása nem csak egy a sok gyógyulás közül, de azért is fontos számunkra, mert Jézusnak a saját, elsősorban a választott néphez szóló küldetését is kifejezi. Övék ugyanis az Ószövetség, az ígéret és a próféták, ők várták a Messiást. Ez a gondolat már akkor megfogalmazódott, amikor a tanítványi kört hatalommal ruházza fel és elküldi saját népéhez. A lelkükre köti, hogy ne a pogányokhoz menjenek!
Az asszony, aki pedig biztosan nem hallotta Jézus példabeszédét a makacs, a kitartó imádság fontosságáról, mégsem tágít. Jó oka van rá; szeme fénye, gyermeke beteg. Nem ismerjük a betegségét, hiszen nincs a mai értelemben vett tudományos diagnózisa. Minden olyan állapotról, amikor valaki "nem volt teljesen magánál", így fogalmaztak. Aki ezt a "szakmát" műveli, az bizony tudja, hogy ma is vannak olyan esetek, bár nagyon ritkán, amikor a gyötrelmen az orvos is alig tud segíteni.
Már a tanítványok sem bírják: lehetetlen, hogy Mester ilyen kőszívű legyen. Jézus azonban hajthatatlan. Kétszer utasítja el, egyszer közvetlenül, egyszer pedig közvetve (és nagyon kemény szavakkal). Nem tudom, mi mit szólnánk, ha valaki saját népét gyermeknek, a miénket pedig kutyáknak titulálná! Már volt részünk benne, éppen a török uralom idején, de nem emlékszem úgy vissza tanulmányaimra, mintha lelkesedtünk volna értük.
Ez az asszony pedig még ezt a megalázást is elviseli, és inkább azonosul a hasonlattal, csakhogy lányát meggyógyítsa az, aki népének betegeit már gyógyította. A maradékot kéri, amit a kutyáknak odalöknek. Lelki értelemben is nagyon messziről jött a Kánaáni asszony: egy egészen más gondolatú világból, más istenektől, akikben talán már csalódott.
Ha Jézus elcsodálkozik ezen, akkor tudjuk csak igazán felmérni, milyen távolságon ívelt át az asszony hite. A hit nagyságát jól jelzi az is, hogy Jézus csak a kafarnaumi százados esetében mond hasonlót.
Messziről jöttek és célba értek. Abban az értelemben is, hogy kérésük teljesült, de úgy is, hogy megtalálták Jézust. A történet pedig a mi okulásunkra szól a mai vasárnapon. A remény hírét hordozza, hogy nekünk is szólt a küldetés, meghívottak vagyunk, sőt mi is belekerülhetünk - hitünk alapján - a választottak közösségébe.
Ma is sokan mennek gyógyulást keresni nagy zarándoklatokra. Messziről jönnek, közülük kevesen gyógyulnak meg, még kevesebben csodásan a sok millió közül. Az azonban valószínű, hogy sokkal többen jönnek haza azzal a belső békével, amit csak Krisztus tud nyújtani nekik.
- DI -
|