Magyarország nemzeti ünnepeinek sorában kitüntetett helyet foglal el augusztus
20-a, Szent István ünnepe. Nemzetről, nemzeti függetlenségről csakis akkor
beszélhetünk, ha egy nép az államiság keretei között létezik. Ezt a keretet
Szent Istvánnak köszönheti a magyarság: ő volt az, aki a magyarság fennmaradása
érdekében kapcsolatokat keresett a kereszténységgel és letelepítette, egésszé
formálta az akkori, nomád életmódjában pusztulásra ítélt magyar népet.
Különös jelentőséggel bír királlyá koronázása. István közismert döntése
a nyugati kereszténységhez kapcsolt bennünket, s Magyarországot egyszer
s mindenkorra Európa részévé tette. Az Európa szívében ismeretlen, és sokak
által félt kalandozó magyarok így váltak a régió hatalmi tényezőjévé. Istvánt,
mint törvényalkotót is őrzi emlékezetében az utókor. Rendelkezései mindenek
előtt a magántulajdont, a köznyugalmat, az erkölcsöt, az egyházat és a
kereszténységet védelmezték. Ennek köszönhető, hogy 1038-ban bekövetkezett
halálakor Magyaroszág fiatal, életképes, a nyugati társadalmakhoz közelítő
erős és független állam volt. A mai Magyarország legfontosabb törekvései
között is az európai integrációt, a köznyugalom megteremtését, az erkölcs
és a vallás szerepének helyreállítását tartjuk számon, vagyis mindazt,
aminek alapjait első királyunk teremtette meg.
Nekünk, soproni polgároknak a Szent Istvánhoz kapcsolódó
értékek közül talán a nyitottság az, ami távlatokat adhat. Sopron térben
és időben a legkülönfélébb kultúrák kereszteződési pontja. Éppen a nyitottság
az, ami megadhatja városunknak a más városokéval összetéveszthetetlen arculatát.
Ápoljuk hagyományainkat, de tanuljuk meg épp e hagyományból, hogy csak
az új, a más iránti nyitottság tarthatja fenn a tradíció érvényességét.
István király Imre herceghez intézett, ám mindannyiunk számára utat mutató
intelmei között olvashatjuk: “a királyi korona legszebb ékszerei: a jótettek.”
Úgy vagyunk hűek Szent István örökségéhez, ha intelmét szem előtt tartva,
nap mint nap törekszünk arra, hogy cselekedeteinkkel személyesen is hozzájáruljunk
a Szent Korona ékesítéséhez.
Magyarország nemzeti ünnepeinek sorában kitüntetett helyet foglal el augusztus
20-a, Szent István ünnepe. Nemzetről, nemzeti függetlenségről csakis akkor
beszélhetünk, ha egy nép az államiság keretei között létezik. Ezt a keretet
Szent Istvánnak köszönheti a magyarság: ő volt az, aki a magyarság fennmaradása
érdekében kapcsolatokat keresett a kereszténységgel és letelepítette, egésszé
formálta az akkori, nomád életmódjában pusztulásra ítélt magyar népet.
Különös jelentőséggel bír királlyá koronázása. István közismert döntése
a nyugati kereszténységhez kapcsolt bennünket, s Magyarországot egyszer
s mindenkorra Európa részévé tette. Az Európa szívében ismeretlen, és sokak
által félt kalandozó magyarok így váltak a régió hatalmi tényezőjévé. Istvánt,
mint törvényalkotót is őrzi emlékezetében az utókor. Rendelkezései mindenek
előtt a magántulajdont, a köznyugalmat, az erkölcsöt, az egyházat és a
kereszténységet védelmezték. Ennek köszönhető, hogy 1038-ban bekövetkezett
halálakor Magyaroszág fiatal, életképes, a nyugati társadalmakhoz közelítő
erős és független állam volt. A mai Magyarország legfontosabb törekvései
között is az európai integrációt, a köznyugalom megteremtését, az erkölcs
és a vallás szerepének helyreállítását tartjuk számon, vagyis mindazt,
aminek alapjait első királyunk teremtette meg.