CyberPress.Sopron

Ez a szakma nem ismer határokat
Földtani tudósok világkonferenciája Sopronban

    Sopronról el lehet mondani, hogy a mindenféle rendű rangú konferenciák városa, falai közt a rendezvények szinte egymást érik, világtalálkozó színhelye azonban ritkán lehet. Ez a körülmény már önmagában jelentőséget ad a magyar földtudományi szakemberek Geo 2002 fedőnevű hatodik világtalálkozójának, amelynek több napon keresztül a Nyugat-magyarországi Egyetem adott otthont.

    Az el?adások változatos tematikája környezeti gondokat éppúgy magába foglalt, mint a földrajzi szemléltetést, a geotermikus energiahasznosítást, az ivóvízbázisok helyzetét, a geofizikai adatgyűjtő rendszereket, társadalomföldrajzi vizsgálatokat, vulkáni központok kimutatását, a klimatológiát, az erdészetet, a meteorológiai előrejelzéseket, a légszennyezettséget, a térinformatikát, hogy csak néhányat említsünk a sok közül.
      A Kelet és Nyugat határán jelszóval szervezett konferencia plenáris ülésén dr. Brezsnyánszky Károly, a Magyarhoni Földtani Társulat elnöke arról szólt, hogy tudományos szempontból Ausztria és Magyarország közelebb volt egymáshoz a rendszerváltás előtt is, mint az a politikai megosztottságból következhetett volna. Folyamatosak voltak a tudósok, a kutatók között a földtani, szakmai kapcsolatok, közös kutatási programokról lehetett beszámolni, határ menti földtani térképek készültek. Az elnök hangsúlyozta, hogy a földtudományok nem szoríthatók politikai határok közé. Az információcsere, az együttműködés a kutatás alapfeltétele. A tudományos szervezetek integráló szerepe különösen fontos az ország uniós tagfelvétele küszöbén. Számos olyan kérdés, probléma van a mai világban, amelynek a sikeres megoldása feltételezi a közös gondolkodást, felel?sséget. Az elmúlt huszadik század a sok szörny?ség mellett igazán a tudomány százada volt. Az űrrepülés, az informatika, a nukleáris energia, a mezőgazdaság, a tömegközlekedés a többi között olyan területek, ahol jelentős előrelépést ért el a világ. Az előadó szerint ma elengedhetetlen a tudományos életben a nemzetközi összefogás, az oktatásban a lexikális tudás mellett a problémamegoldó képesség. A társadalom fennmaradása nem nélkülözheti a tudományt és a megfelelő színvonalú oktatást.
      A házigazda Sopron részéről dr. Gimesi Szabolcs polgármester köszöntötte a Magyarország mellett Ausztriából, Finnországból, az USÁ-ból, Hollandiából, Franciaországból, Jugoszláviából, Romániából, Svájcból, Szlovákiából, Ukrajnából érkezett magyar földkutatókat. Dr. Faragó Sándor, a Nyugat-magyarországi Egyetem megbízott rektora a soproni egyetemi oktatás, az egyetem történetéről, a földkutatás múltjáról adott tájékoztatást a vendégeknek.
      A magyar földkutatók egyesületét történelmi esztendőben, 1848-ban Kubinyi Ágoston és Cipszer Keresztély András alapította. Dr. Korpás László akadémikustól, a Hungeo Magyarhoni Földtani Társulat tudományos oktatási programjának elnökétől először azt kérdeztük, milyen céllal szervezték meg először a magyar földtudományi szakemberek világtalálkozóját.

– A kilencvenes évek elején több földtudományi társulat részéről fogalmazódott meg az igény, hogy a Magyarországon, a szomszédos országokban, a nagyvilágban élő magyar szakemberek egymás munkáját megismerhessék, támogathassák, hogy megvalósuljon az egyes szakterületek és régiók közti együttműködés. A középpontban a tudományos gondolat állt. A mi szakmánk nem ismer határokat. A gondolatot mindenki örömmel fogadta. Nagyon jól sikerült az első világtalálkozó 1996- ban.
  – A konferencia témái a föld, a környezet állapotáért érzett fokozott felelősséget tükröznek.
  – Nem lehet eleget mondani, hogy a föld állapota, az ivóvízkészletek megóvása, a környezetszennyezés felelősséget kíván a tudósok részéről is. A problémákat megkerülni nem lehet.
Szerintem a helyzetet dramatizálni nem szabad. Született optimista vagyok, bár tudom, hogy időről időre konfliktusokkal kerülünk szembe. Mindig vannak érdekek, amelyek mást szeretnének, mint ami helyes lenne.
– Hogyan látja ön a generációk magatartását?
– Bízom abban, hogy a mostani fiatalok környezettudatosabbak lesznek, mint amilyenek az idősebbek voltak, akiknek meghatározó szerepük volt a romlásban.
 P. M.