Lelket adott a városnak - Megjelent Duics Pál új albuma
Lelket adott a városnak - Megjelent Duics Pál
új albuma
Mondani szokták a jó arcképről, hogy
a fotós nem csak az arc vonásait örökíti
meg, hanem a mögötte rejtőzködő embert is.
Duics Pál nem portrékat fotóz, a város ezer
arcát közvetíti, s közben a hely szellemét
keresi képein. Sopron albumának új kiadása
a napokban jelent meg.
Az album els? változatát 1999
karácsonyán mutatták be az egykori vármegyeháza
dísztermében. A könyvet akkor a budapesti székhelyű
Interpress-Adwest Kiadó jegyezte. Az újabb kiadás
már teljesen soproni alkotás, hiszen a sikeres album kiadási
jogát májusban a helyi Graft Stúdió vásárolta
meg. A kiadó és a fotós mellett soproni a szövegíró,
Winkler Gábor, valamint Verő József az angol, Siklósi
János a német fordító is.
A könyv első kiadásának
ismertetésében írtuk: „Az album képeit készítő
fotós, Duics Pál az él? várost mutatja
be képein: mozgásában, állandó változásában.
Számára Sopron nem egyetlen izgalmas kirándulást
vagy gyors látogatást jelentett. A fotós – kezében
fényképezőgépével – évtizedek
óta együtt él a várossal: képei az emberek
által használt települést mutatják be,
hajnaltól naplementéig, ősztől tavaszig.”
Duics Pál az elmúlt két
évben sem pihent. Hű maradt önmagához: fényképezőgépével
újabb és újabb részleteket fedezett fel kedvenc
városában: kőbe faragott nemes címereket, fényben
úszó középkori tereket, vidám fúvósokat,
okos szőlősgazdákat. De nyomon követte a város
változásait is. Szó mint szó: a képek
közel egyötödét újakra cserélte – és
ezzel tovább gazdagodott a könyv. Az albumot lapozva
úgy tűnik, önálló, új könyvet
forgatunk.
A képcserét nemegyszer a megújulás
indokolta, hiszen ma már megint fényképezhető
a szépen helyreállított Domonkos-templom, és
nagy örömünkre a pusztulással fenyeget Két-mór
ház is megint régi pompájában ragyog. (Kár,
hogy eközben a Bécsi-dombról feltáruló
panorámát házakkal építették
el: a könyv e szempontból dokumentum értékű,
hiszen lapjain még a korábbi látvány nyári
és téli képe van.) Az albumot lapozva döbbennünk
rá adósságainkra is. Helyreállításra,
kiegészítésre vár például a Panoráma
úti villa, melynek festői „torzója” is szerepel a
könyvben.
Az új képekben gyönyörködve
úgy tűnik, mintha az utcák ma elevenebbek lennének,
mint két éve, a város még szórakoztatóbbá
és sokarcúbbá vált – állapíthatjuk
meg elégtétellel az újabb képekről.
De változatosabbá vált a Fertő élete
is. E változásokat érzékeny szemmel rögzíti
a fotós.
Az új soproni album már kapható a könyvesboltokban.
Címlapján a városháza sötét árkádjának
keretében a Fő tér képe ragyog.
L. Á.
|