CyberPress.Sopron

Jó reggelt, professzor úr!
Kubinszky Mihály hetvenöt éves

Kubinszky Mihály, a jeles építész szakíró, építésztörténet kutató, városunk hûséges polgára szeptember 17-én ünnepelte hetvenötödik születésnapját. Sopronban született, életének döntõ részét szülõvárosában töltötte el. Középiskoláit Sopronban és Budapesten végezte, mindkét városban a bencések gimnáziumában tanult.
Neveltetését, életének alakulását a szülõi otthon mellett döntoen a bencések jeles tanárai irányították. A fiatal diákot körülvevõ humán világban azonban kezdettõl ott volt a 20. század technikája iránti érdeklõdés is. A közlekedés, a repülés, a gépkocsi és természetesen a vasút szeretete, mely már vasútépítõ dédapja életében is olyan jelentõs szerepet játszott.

    Fiatal éveiben egyszerre vonzották a Frankenburg úton épülõ, ízig-vérig korszerû, modern társasházak építészeti és technikai érdekességei, de a GySEV és MÁV pályákon átrobogó szép mozdonyok és érdekes szerelvények – a vasút különös világa – is nagyon érdekelte. Amikor szakmai pályát kellett választania, mégis az építészet mellett döntött. „Számomra az építészet a mûszaki és humán tudományok szerencsés találkozását jelentette, olyan mesterséget, amelyben ez is, az is egyforma jelentõséggel bír” – emlékezett vissza késõbb. 1946-ban vették fel építész hallgatónak a Budapesti Mûegyetemre. Jeles professzoraira – Csonka Pál, Rados Jenõ, Friedrich Lóránd, Kotsis Iván, Kiss Tibor, Korompay György – ma is nagy szeretettel, elismeréssel emlékezik. A grafika és a festészetet iránti érdekl?dést Winkler Oszkár soproni építész keltette fel benne.
    A szakmai pálya a kivitelezésben eltöltött hat, hosszú évvel kezdõdött. 1950-tõl 1957-ig a Soproni Magasépítõ Nemzeti Vállalat, a késõbbi Gyõr Megyei Állami Építõipari Vállalat   építésvezetõje volt, fontos épületek, épületegyüttesek kivitelezési munkáit szervezte és irányította   (Soproni Asztalosárugyár, Petõházi Cukorgyár, fertõdi laktanya és a soproni Hunyadi János Általános Iskola újjáépítése). Bár nem volt életcélja ez a fajta munka, de a feladatok, melyeket elvégzett, jelentõsek voltak. A késõbbi években, amikor a Soproni Egyetemen az építéstan tárgyát kezdte oktatni, jól felhasználta a kivitelezésben szerzett tapasztalatokat.
    A kivitelezés évei alatt kezdett rendszeresen írni: szakcikkeit a legjelentõsebb hazai szakmai folyóiratok közölték. „A Kubinszky családban ember emlékezet óta mindenki írt – nem véletlenül díszíti címerüket a tollat tartó madár” – mesélte késbb.

Tudományos érdeklõdését az elsõ idõkben a 19-20. század újszerû építészeti feladatai, mindenek elõtt az európai vasutak építészete kötötte le. Kandidátusi dolgozatának témájául a vasút épületeit választotta. A vasutak építészete Európában címû értekezését 1960-ban védte meg. E munkája hamarosan könyv formájában is megjelent. A kéziratot németre is lefordította: munkája egy csapásra Nyugat-Európában is a téma legjobb szakértõjévé avatta a fiatal építészt. Késõbb, 1974-ben A századforduló építészelmélete címmel sikerrel nyújtotta be akadémiai doktori értekezését. 1961 óta tagja a Magyar Tudományos Akadémia Építészettörténeti és Elméleti Bizottságának, melyben Major Máté, majd Finta József elnöksége alatt, 1967 óta titkárként mûködött. 1997-ben õt választották a bizottság új elnökének. Kés?bb tanulmányai az építészet egy sor, fontos területével bõvültek. Publikációinak jegyzéke lenyûgözõ: a társszerzõkkel közreadott köteteket is beleszámítva eddig 27 könyve és háromszázötvenet meghaladó tudományos és ismeretterjesztõ szakcikke jelent meg. Cikkeit, könyveit magyarul és németül fogalmazza: aki rendszeresen olvassa munkáit, tudja, milyen könnyedén, érdekesen, olvasmányosan ír. Hatalmas irodalmi munkásságának külön fejezetét jelentik építészeti kritikái, épületismertetései. A soproni Lõverek jellegvédelmének szükségszerûségét elõször õ hangoztatta. Életmûvének fontos része Tata, Füzesabony és a budapesti Nyugati pályaudvar történeti épületeinek megmentése.
Az Erdészeti Fõiskola – késõbb Erdészeti és Faipari Egyetem – Építéstani Tanszékére 1956 novemberében Winkler Oszkár Ybl-díjas építész hívására került. Itt 1961-ben adjunktussá, majd 1963-ban docenssé nevezték ki. 1975-ben egyetemi tanárként vette át a tanszék vezetését, melyet 1995. évi nyugdíjazásáig vezetett. 1996-ban professzor emeritus címet, majd az egyetem kitüntetõ díszdoktori elismerését vehette át az intézmény rektorától.

Közismerten kiváló elõadó. Lebilincselõ elõadásainak sodró stílusa – akár az egyetem katedráján beszél, akár nemzetközi kongresszuson tart elõadást – minden esetben felejthetetlen élményt nyújt hallgatóinak. Õ vezette be a Soproni Egyetem faipari mérnök hallgatói számára a szabadkézi rajz és a bútortörténet tanítását. Igazán nagy örömet a szakmatörténeti elõadások és a doktorjelölteknek tartott elõadások jelentenek számára.

Feleségét, Kassay Éva építészt az egyetemen ismerte meg. 1950 karácsonyán kötöttek házasságot. Éva asszony máig is jó kollégája és igazi szellemi társa. Mindhárom fia a mérnöki hivatást választotta, közülük András követte édesapját az építészet mesterségének gyakorlásában. A népes család számos unokával is büszkélkedhet.
A nyugdíjas professzor ma is töretlen lendülettel folytatta tudományos tevékenységét. Az elmúlt öt évben az Országos Tudományos Kutatási Alap támogatásával Sopron 20. századi építészetének fontos dokumentumait gyûjtötte össze. A nagy jelentõségû terveket, fényképeket, építészek életrajzát kiállítás keretében tárta a soproniak elé. Kubinszky professzornak arra is jutott ideje, hogy munkatársaival Erdély vasúti építészetét könyv formájában összefoglalja és közreadja. Az elmúlt öt évben elnökként nagy energiával szervezte tovább a városszépítõ egyesület tevékenységét is. Sopront féltõ okos, szép írásaival gyakran találkozunk.
Kubinszky Tanár Urat születésnapján a Nyugati Kapu – és e közléssel természetesen a cyberpress.sopron.hu – olvasói és a soproni polgárok nevében is szeretettel köszöntjük, további munkájához erõt és egészséget kívánunk.

Winkler Gábor
Fotó: cyberpress