|
Lendületes, vérbő játék - Nagy érzések, nagy jelenetek a színpadon
Lendületes, vérbő játék
Nagy érzések, nagy jelenetek a színpadon
A szeptember 12.-től 22-ig tartó 2002-es eisenstadti Nemzetközi Haydn
Napok kiemelkedő produktuma volt. J. Haydn “ La vera constanza”
( Az igazi hűség) c. operájának bemutatása.
A kompozíciót az Esterházy-kastély több mint hatszáz
főt befogadó Haydn termében négy alkalommal fiatal nemzetközi sztárénekesek,
az Osztrák-Magyar “Haydn” Filharmonikus Zenekar, a kitűnő Fischer Ádám
karmester, a neves operarendező, Philipp Himmelmann, valamint az
őt segítő jeles csapat: Hermann Feuchter színház-rendező,
Petra Bongard kosztümtervező, Wolfgang Göbbel világosító
szakember, Michaela Haag maszkmester juttatták el a siker csúcsaira.
J. Haydn 1766-tól az Esterházyak rezidenciáján az
első karmesteri tisztséget is betöltötte, s ezzel a hercegi udvar
zenei
életének legfőbb vezetője lett. Ezentúl nemcsak kamaradarabokat komponált,
de a szimfóniák és egyéb hangszeres művek írásában, betanításán túl az
operaegyüttes is az ő irányítása alatt működött.
1776-tól 1790-ig, Miklós herceg haláláig, amikor
is az udvari együttest feloszlatták, mintegy kilencven különféle, olasz
és német operát mutatott be az eszterházi színpadon, a négyszáz
fős operaház színpadán, s ugyanakkor maga is “ néhány jól sikerült hasonló
darabbal gazdagította a repertoárt” A “kis Versailles” zenei élete Esterházy
( Fényes) Miklós Herceg ízlésének megfelelően Bécs után igazodott,
ahol az erősödő német kezdeményezésnek ellenére ( például Gluck ) az olasz
“koncertopera” divatos. Haydn tehát írta Eősze László- ”fiók-Nápolyt”
teremtette Eszterházán.
Az Esterházy –rezidenciának szerzett két tucat
kisoperája, elsősorban Eszterháza behatárolt viszonyaihoz szabottan, az
olasz vígopera (opera buffa) 18. századi mestereinek – Pergolesi, Vinci,
Galuppi, Anfossi, Piccini, Paisiello, Sarti, Salieri, Cimarosa – nyomdokain
járva, három évtizedet ível át Gluck első reformoperájától (1762) Mozart
haláláig.
Vígoperáin Mozart, opera seriáin Gluck hatása is
kimutatható. “Az igazi hűség”-et a jóval későbbi “Figaró”-val szokták
összehasonlítani. Formális de lényeges kérdés, hogy a “Figaró-házassága”
című Mozart-opera (bem. Bécs, 1786) kottáját J. Haydn is megszerezhette,
bemutatását tervezte, de a premiert nem sikerült tető alá hoznia.
A Haydn-operák nagyobb részben az eszterházai, kisebb
részben a kismartoni hercegi udvar számára készültek. És az ottani zenei
élet fénykorának ékes-szép megnyilatkozásai voltak. Jó néhányat Eszetházán
kívül másutt is előadtak (Bécs, Pozsony, Pest), legújabban 1959: Salburg,
Amsterdam, 1970:Sopron-Fertőrákos. (v.ö. Bartha-Somfai: Haydn als Opernkapellmeister.
Bp. Akadémiai Kiadó 1960)
Richard Petzoldt azt mondja: “A mi kórunk alig ismeri
Haydn zenedrámáit. Egyiket-másikat előadják olykor, de rendszerint más
és más feldolgozásban, és ezek többnyire nem adnak hű képet róluk.”
R. Petzoldt első gondolatát elfogadva örülhetünk
annak, hogy Fischer Ádám karmester, organizátor és zenei direktor
évek óta újabb és újabb Haydn-operát mutat be az eisenstadti Haydn-fesztiválon,
a kastély gyönyörű pódiumán. A “La vera constanza” (Die wahre Bestandigkeit)
idei megszólaltatása, koncepciózus színpadra állítása a modernség és korabeliség
remek ötvözete volt. Az olasz nyelvű bemutatót vetített német feliratozás
hozta közel a néző-hallgatósághoz.
A félreértett vagy félreértelmezett, jól vagy rosszul
titkolt kapcsolatok szövevényéből, hét szereplő játékából, viszonyából
bontakozik ki és rendeződik el a kuszának látszó cselekmény. A korabeli
vígoperák történetének megfelelően, annak rendje és módja szerint itt is
két tábor fonódik össze: Irene bárónő (Andrea Szántó szoprán), Ernesto
márki (Lothar Odinius, tenor), Errico gróf (Bernard Richter,
tenor) - három előkelő arisztokrata, s velük szemben az alacsony rangúak:
Rosina, a halászlány (Miriam Sajnoz, szoprán), Masino, a
bátyja (Moritz Gogg, bariton), Lisetta, a bárónő szobalánya (Anna
Maria Pommer, szoprán), az egyszerű, de gazdag polgár, Villotto (Tobias
Schabel, basszus).
A vagyonos Irnene bárónő hajóját vad vihar partra
sodorja. Vele van szobalánya, Lisetta, Ernmesto márki, mag a bárónő öccse,
gróf Errico.
Rosina, a halászlány és bátyja, Masino, segíti a
partravetetteket . A márki házassági terveket szövöget a bárónővel szemben,
Villottonak pedig Lisetta felé hajlik a szíve.
Amikor a bárónő fülébe jut, hogy a öccse, gróf Errico,
rangján alul, Rosina iránt érdeklődik, Rosinát Villottoval próbálja összehozni.
Rosina titokban már évek óta Errico felesége, de
az röviddel a házasság után elhagyta . Házasságukból fiúgyerek is született.
Természetes tehát, hogy Rosina visszautasítja Villotto ajánlatát.. Erricoban
föléled a féltékenység, pisztollyal megfenyegeti Villottot.
Minthogy a bárónő csak akkor tesz eleget a szerelmes
Ernesto házassági ajánlatának, ha előbb saját öccse házassági helyzetét
elrendezi, most Rosina bátyját – Masinot – biztatja, vegye rá húgát a Villottoval
kötendő házasságra.
Az olyannyira ingadozó Errico rendkívül csúnya játékot
űz feleségével , Rosinával, visszaél érzéseivel , mindenek előtt alacsonyabb
rendűnek tartott származását veti szemére, s hallani sem akar további kapcsolatukról.
Ám hamarosan mint derül égből villámcsapás megváltoztatja véleményét, kibékül
Rosinával, aki nem tudja mire vélni a történteket. Újabb érzelmi akadályok
tornyosulnak előttük, amiken – elsősorban Errico hibájáról – nem képesek
úrrá lenni.
+
Ernesto is mindent elkövet, hogy Rosinát Villottoval
összehozza.
A Rosinával folytatott bizalmas beszélgetést kihallgatva,
a többiek hamis következtetésre jutnak, s nem állnak a hűtlennek gondolt
Rosina pártjára. Rosina kisfiával elmenekül, Errico utána küldi Villottot,
hogy ölje meg.
Röviddel ezután Lisetta rájön fatális tévedésére
és arra, hogy a négyszemközti beszélgetésből levont következtetések hamisak.,
és Bebizonyítja Erriconak, hogy felesége hűséges hozzá.
Villotto rátalál a kimerült Rosinára. Az utolsó
pillanatban megjelenik Lisetta, s magakadályozza a gyilkosságot. Errico
akkor látja először a kisfiát. Korábban mit sem tudott róla , most elismeri
gyermekét, kibékül feleségéval.
Irene bárónő belátja: Rosina minden akadályt legyőzött,
ezért elveti öccsével és Rosinával kapcsolatos házassági tervét, s beleegyezik
Ernesto házasságába is. És hogy minden rendben legyen. Masino és Lisetta
is egymásra találnak.
A nemzetközi hírnévvel rendelkező egyszerű szerepeiben
is nagyot alakító, német-magyar-osztrák-svájci fiatal énekesgárda, csakúgy
mint az őket “kiszolgáló” ugyancsak nagynevű vegyes stáb ténylegesen diadalra
vitte Haydn operáját, lendületes, vérbő játékkal nagy érzéseket és nagy
jeleneteket tudott produkálni a színpadon.
Dicsérhetjük az egész játék adott helyhez, körülményekhez,
lehetőségekhez alkalmazkodó koncepciózus kivitelezését, például a jelmezmaszkok,
díszlettárgyak alkalmazását, a fénytechnikai fogásokat, a fegyelmezett
ám oldódni képes sokoldalú együttműködést.
Az elegáns kifejező erejű, invenciózus, színérzékeny,
effektusokban bővelkedő zenei nyelvezet Haydn érdeme. Ezt a nyelvet jól
és érthetően “beszélik” mind a vokális, mind az instrumentális művészek.
Amíg a dörgő taps betölti az eisenstadti Esterházy-kastély
gyönyörű Haydn-termét, eszembe jutnak az itteni fesztivál zenei lelkének
– Fischer Ádámnak – a gondolatai: - De jó volna, s világzenei érték, érdekesség
lenne, ha J. Haydn halálának 200. évfordulójára (2009. május 31.) újra
felépülne eredeti formájában, és megnyitná kapuit az operaház Eszterházán,
a mai Fertődön!
Eisenstadt (Kismarton), 2000. szeptember 23.
Nagy Alpár
Fotók:
http://www.tiscover.at/
http://www.facstaff.oglethorpe.edu/
http://www.civil-comp.com/
|