Rovat: KultúrVáros
2002. oktĂłber 01., kedd 14:59
Erdélyi stratégiák - a Korunk szerkesztői az Erdélyi Körben
Erdélyi stratégiák - a Korunk szerkesztői az Erdélyi körben A Soproni Erdélyi Kör meghívására a kolozsvári Korunk
folyóirat szerkesztői – Kántor Lajos főszerkesztő, Kántor Erzsébet
és Kovács Kis Gyöngy történész – Az erdélyi magyar stratégia és a
XXI. század "Korunk"-ja témában tartottak előadást azi Erdélyi Házban.
Az erdélyi magyar stratégiák nem precedens nélküliek,
tény, amely a Korunk 1990-es évektől kezdett új korszaka
történelemszemléletének folyamatában is fellehető.
Az erdélyi magyar stratégia szükségessége és annak kialakítását meghatározó egyik körülmény szemléletes és több szempontból is tanulságos bemutatójául szolgált Kántor Erzsébet román politikai és közéleti lapokról tartott szemléje, amelyen az ultranacionalista hangvételűektől a visszafogottabbakig, a román sajtótermékek teljes "skálája" megjelent. Nem a rögtönzött sajtószemle tette nyilvánvalóvá, de mindenképpen illusztrálta: a román politikusoknak elképelésük sincs a román-magyar együttélés lehetséges módozatairól, a politikailag éretlen román olvasó manipulálható, a román többséget az erdélyi "magyar kérdés" időközönként jól felfogott érdekei érvényesítése céljából, többnyire nemzetközi nyomás hatására "érdekli", másrészt meg az a szélsőséges nacionalista kurzusok folyamatos témája és vesszőparipája. A román értelmiségi nem vesz tudomást, nem foglal állást sem a magyarokat sértő nacionalista sajtó-megnyilvánulásokkal szemben, és egyáltalán a magyar kisebbséget érintő fő kérdésekben sem.
A kialakítandó erdélyi stratégia, amelyet egyébként nem lehet függetleníteni a politikától, az értelmiségi rétegre a "berepülő pilóta" szerepét osztaná, abban a tekintetben, hogy annak a politika előtt kellene járnia és a politikusokat bizonyos irányba "kényszerítenie". Sajátságos ez a Kántor és általában a határon túli értelmiségiek által képviselt vélemény, ugyanakkor az erdélyi sajátságos helyzet egy szegmensére is rávilágít, abban, ahogyan a kisebbségi létben élő értelmiségi réteg tanácsadó szerepet kíván magának, (más oldalról megközelítve: felvállalja/felvállalná azt). Egyébként a kilencvenes évektől kezdődően éppen az erdélyi magyar értelmiség soraiból "nőtt ki" a mai erdélyi magyar politikai elit is. Kérdés és megérne egy hosszabb elemzést, hogy Magyarországon a vezető értelmiségiek véleményükkel a politikai jelenségeket bármilyen szinten befolyásolhatják-e, mint ahogyan az is elemzésre érdemes, hogy az anyaországban az értelmiség-politika viszonya milyen más erő- érdek-(?)viszonyoktól meghatározottan alakul. Kántor Lajos kifejtette, hogy az erdélyi stratégia
megalkotásában fontosnak tartják egy szűk értelmiségi-tanácsadó csoport
megalakítását, amelynek fő feladata a politikusokkal való együttműködésben
a nemzetközi fórumokon a magyarság érdekeinek egységes képviselete, valamint
annak előkészítése lenne. Ez nem az anyaország feladata, hanem a határon
túli magyaroké, amely része kell hogy legyen annak a magyar nemzetstratégiának,
amely Kántor véleménye szerint, egyelőre – az ígéretes kísérletek ellenére
– még nem létezik.
Kántor Lajos ugyanakkor arra is kitért, hogy Kolozsvár még mindig – már a negyvenes években megindult minden román politikai negatív irányú törekvés ellenére – Erdély szellemi központja. Kolozsvár "megmaradása" az erdélyi magyarság és a magyar nemzet stratégiai fontosságú kérdése, amelyet nemzetközi viszonylatban is tudatosítani kellene. Az esten az autonómia kérdése is elhangzott. A három
évvel ezelőtti, optimistább hangvételű megfogalmazásával szemben, Kántor
Lajos kifejtette: egy bizonyos szintű kulturális autonómia mellett nincs
remény a közeljövőben megvalósuló gazdasági önállóságra (a politikairól
– a már említett okok miatt – nem is szólva).
Mi a teendő?
Tóth Éva Kapcsolódó cikkek, anyagok: |