|
Simon Neil-hez méltóan
Szereplők:
Díszlet-jelmez: Mira János
Rendező: Tasnádi Csaba  A soproni közönség már az 1999. márciusi Madách Kamaraszínház vendégjátékából is emlékezhet a műre, és minden korombeli és fiatalabb néző emlékszik Jane Fonda és Robert Redford filmjére, mely ugyan nagy közönségsiker volt, mégis sok kritikus nem magasztalta a celluloidot az egekig, főleg a női szereplő alakítása miatt.
 Nos, a Soproni Petőfi Színházban a mai estén megvalósult az a csoda, melyre sokan és sokat vártunk: egy hagyományos előadás hagyományosan jól sikerült, méltán kiérdemelve a közönség tetszését.
 Az előadás jól felépített, és a második rész kritikus jeleneteit is megfelelő "hőfokon" sikerül átmenteni, "viharos" jelenetei pedig olyan vehemenciával telítettek, hogy bárhol a világon megállnák a helyüket. Jól megkoreografált mozgássorok követik egymást, és nagy örömömre a szereplők mégis elkerülik a túljátszás kísértéseit.  Varga Gábor kellemes benyomást tett rám a telefonszereplő alakjában. Sztankay Orsolya fiatal, vérbő és még fékezhetetlen fiatalasszony-alakja a szakma szabályainak magasszintű ismeretéről tanúskodik, s mindezt még - adott esetben alig észrevehetően korrigálva is a színpadon - nagyon szép alakítást nyújtott. Szakács Tibor fiatal ügyvéd-alakjára ugyancsak a gondos formálás a jellemző, s amit sokszor kifogásoltunk, arról most el kell mondanunk, hogy nem volt túlmozgásos a figura: a nagy mozgástér betöltése mellett nem volt felesleges mozdulata.  Borbás Gabinál Mrs.Bank szerepében egy nagyon vérbő, de a jó ízlés határait át nem lépő érett színészi alakítást csodálhattunk, jól megfogalmazott helyzet- és mozgáskomikummal, pazarul "belőtt" poénokkal és kedves partneri kapcsolatokkal.  Az est meglepetés-embere viszont ma Bács Ferenc volt, és ezt nem lehet elvitatni. Kevesen tudták volna a darab indulása után még csak elképzelni is a kedves, de a színész eddig megismert személyiségével annyira ellentétes bohém figura megjelenését a színpadon, majd egy átrendezési jelenet közben produkált " szilaj táncát". Egy rövid időre mintha megdermedt volna a színház közönsége, hogy utána teljesen megérdemelt ovációval ünnepelje a jó orgánumú, és most már bátorságáról és sokoldalúságáról is ismertté váló művészt.  A mai estén egy nagyon jól rendezett előadást ünnepelhetett hosszú vastapssal a nagyérdemű a függöny lehulltával. Ünnepelhette a színészeket, a rendezőt, aki a teljesítményhez többoldalúan is hozzájárult: jó ízléssel megszabta a szabadság határait, ugyanakkor nem kétséges rábeszélőkészséggel tudta elfogadtatni az író által megálmodott alakokat. Gratulálok!
|