CyberPress.Sopron

Az egyházi iskolák értéket képviselnek
Oktatásról, iskoláról az Evangélikus Egyház országos felügyelője

Dr. Frenkl Róbert, a Magyarországi Evangélikus egyház országos felügyelője a Hunyadi János Evangélikus Iskola sportlétesítményének avatóünnepségén járt Sopronban. Ez alkalommal kérdeztük.

- Hogyan látja Ön ma az egyházi iskolák magyar tanügyben betöltött szerepét?
- Az, hogy már a tizenkilencedik századtól a polgári állam felismerte, hogy felelős a családokért, a gyerekekért és hogy állami feladat a közoktatás, gyökeres változást hozott a tanügy életében, hiszen volt olyan idő a magyar művelődés történetben amikor a Lutheránus Egyház volt a legnagyobb iskolafenntartó.
Azt hiszem, hogy az a normális, ha az állam a legnagyobb iskolafenntartó, amely helyzetben az egyházi iskolák szerepe minőségivé vált; az egyházi iskolák feladata az, hogy a sokszínű iskolarendszerben értéket képviseljenek, és mindenképpen minőséget nyújtsanak. Nem elit iskolákról van szó, hanem minőségről, amely mögött az a gondolkodás áll, hogy mindenki – tanár és diák egyaránt – a képességei szerint a maximumot nyújtsa. Minden egyházi iskolának van valami sajátossága – a matematika, a nyelvoktatás, a történelem, a magyar, vagy más tantárgyak hangsúlyosabb oktatása – de mindenképpen egy minőségi értéket kell képviselnie az adott település, vagy az ország iskolarendszerében.

- Ön szerint szükséges-e egy egyházi iskolának az önkormányzati, vagy állami támogatottsága?
- Ma egy sportpályához hasonló objektum sokcsatornás finanszírozással valósulhat csak meg. Az állam, az egyház, vagy akár az önkormányzat együttes összefogására van szükség, amelyben fontos, hogy egység legyen.

- Hogyan látja a keresztyén egyházak szerepét a mai társadalomban?
- Az egyháznak egy, a megszokotthoz képest másfajta, segítő gondolkodást kell képviselnie ebben az önszerető, önmegvalósító társadalomban. Talán legjobban a mentálhigiéniás kultúrához tudnám hasonlítani, de az sem egyházi privilégium; a segítő gondolkodás az egyház egyik feladata, a segítő szeretetnek a gyakorlása azok a leszakadt rétegek irányába, amelyek mellett a többségi társadalom elnéz, vagy közömbösen elmegy. Az egyházaknak saját tagjaikon keresztül segíteniük kellene a rászorulóknak. Ha igaz lenne az a népszámlálási adat, amely szerint a népesség hetvenöt százaléka valamilyen egyházhoz szorosan kötődik, akkor nem ilyen lenne a társadalom, mint amilyen.
Tehát azt kellene elérni, hogy aki még valamennyire formálisan kötődik az egyházakhoz, az lélekben is kötődjék.

- Aktuális-e a Biblia üzenete a mai társadalomban?
- Hiszem, hogy ma is hitelesek azok az üzenetek, amelyeket a Szentírás közvetít. Ha megnézünk egy science fiction filmet, akkor a csúcstechnológia korszakában, egy űrutazás alatt is azonos problémák vetődnek fel: a szeretet, a szerelem, a boldogság, a boldogtalanság, a halandóság. Tehát, ezekről az örök kérdésekről szól az élet, és ezekről üzen az egyház. A mai ember is halandó ember és szüksége van az élet gondjaival kapcsolatos Üzenetre. Az jelenti a vízválasztót, hogy az ember a pénzt eszköznek, vagy célnak tekinti-e, hiszen a pénz lehet az élet humánusabbá tételének eszköze, és önmagában az anyagiak is jelenthetik az élet célját.
Azt gondolom, hogy az emberek számára az élet célja és értelme ma is a szeretet, a szerelem, a barátság, azok az értékek, amelyeket nem lehet pénzzel megvenni.

- Az egyházi iskolákba több felekezet diákjai járnak. Hogyan tapasztalja, az ökumene hogyan valósul meg a történelmi egyházak között?
- Ez egy érdekes folyamat. Néha úgy érzem, hogy az egyház vezetésében erősebb az ökumene és a hívek között gyengébb, néha meg úgy, hogy a hívek előttünk járnak és ők közelebb vannak egymáshoz. Tény, hogy az ökumenizmus mindenképpen egy megállíthatatlan folyamat. Azt keressük, ami összeköt és nem azt, ami elválaszt.

- Ha teljesülhetne egy kívánsága, az mi lenne?
- Éppen amikor Sopronba készültem, az oktatás minőségére gondoltam. Az egyházi munkámban is az oktatás támogatását tartom a legfontosabbnak.