|
Dárdai Árpád karnagy nyitotta meg a művész festészeti kiállítását a városi könyvtárban Dakó Judit nem csak keramikusDakó Judit nem csak keramikus Köszönöm a rendezőknek, hogy felkértek Dakó Judit
kiállításának megnyitására. Töprengtem, vajon erre mi jogosíthat fel?
 Hinni sem akartunk szemünknek, mikor felfedeztük egymást itt, Sopronban - és most ez a kiállítás... Talán ez a közös múlt, a közös szellemiség, a közös vándorút, ami feljogosíthatott arra, hogy most beszéljek. Nem vagyok se szakértő, se esztéta, csak egy elfogult szemlélő. Tudom, a muzsika gondolatait egy másik muzsika gondolataival lehet összevetni, a zenei gondolat zenével világítható meg. Így van ez a költői gondolatokkal is, így van a festőiekkel is.
Mégis az ember szereti elmondani élményét a műalkotásokról, mert azok a szóban megfogalmazott gondolatok tulajdonképp nem is a műalkotásokat jellemzik, hanem azt az embert, aki mesél a művekről. Azt tudom, hogy fantasztikus dolog iparművészet, kisplasztika, üvegkompozíció, grafika, festészet azonos létidőben, egyazon alkotótól. Sokoldalúságát bizonyítják grafikái, festészeti munkái. A természetből merített vizuális tapasztalatok lenyomataiként jelennek meg az Erzsébet-kert fái, a soproni utcarészletek. A rajzfelületen rögzített élményei ugyanazt a tapasztalás és újraalkotás adta örömét sugározzák, amelynek fő jellemzője a természetesség és az őszinteség. Ha Dakó Judittal ennyire közös a múltunk, talán mégis olyanokat mondok, amelyeket a festőművész is álmodott, és itt most örülni fog, hogy ezt valaki még rajta kívül észrevette - ha nem, hát mosolyogjon! Titkon magamnak kiállítottam a képeket, címeket is adtam nékik... A művek szépek, magukért beszélnek, nekem így: Csendélet virágokkal - általában a festők egy vázát festenek meg teli virággal. -Itt két váza van, nekem jelenti a lányt és a fiút. Lányka a kék, fiú a barna váza, gyönyörű csokraikkal.... Csendélet üvegekkel - ez sem hagyományos képi megfogalmazás. (Pl.: nem
csak egy üveg, mögötte drapéria.. stb.) A bor örömeink és bánataink ünnepi
itala nincs jelen a képen. A kékségbe fonódó hangulat, mintha a hátrahagyott
emlékekre utalna...
Festő-köz - nagyon egyéni képi elgondolás. A fények időtlenek, talán éppen a hajnal közelít? A házak teteje, mintha fényre-forgó fejek lennének, sokfelé figyelők múltra, jövőre egyaránt... Fasor - a lila, mintha belülről jövő fény lenne, melegséggel szövi át a víz közelségére utaló képet. Lehet ez a Tómalom, de lehet a balfi gyógyforrás is. A tél dermedtségét is megenyhítő természetszeretet melegsége hat rám. Erdei fák - megannyi megújulásra váró lélek. Egymással összhangban a mindenséggel egybefonódva várják bizakodón a kikeletet... Virágok - a nyár, az élet nyara vibrál a képen. A szín-kavalkád felfelé, a magasságba, a lelkek szférájába emeli a megdicsőült természetet, a színes, aranyló fényben pompázó boldog lelkek táncát...  Formáinak hullámázása maga a játék: előbukkanó és eltűnő, feltűnő és tovatűnő. Sejtelmes játék, filigrán világ. Másik életeleme a fény, amely áthatja, amelyek visszatükröződnek benne és műveiben; a fény, legyen az természetes, vagy mesterséges, mindenképpen szerves része a műnek és a művésznek. Dakó Juditnak további bő termést és sikereket kívánva szeretettel gratulálok. Önöknek köszönöm, hogy meghallgattak és kívánom, hogy találják örömüket ezekben a szép akvarellekben! A kiállítást megnyitom. *** Dakó Judit keramikus festészeti kiállítása október 31-ig látogatható a Széchenyi István Városi Könyvtárban, a könyvtár nyitvatartási idejében. |
