|
Enyém, tied, Övé...
Enyém, tied, Övé...
Mt 22.15-21 A farizeusok erre félrevonultak és megtárgyalták, hogyan tudnának szavaiba belekötni. Odaküldték hozzá tanítványaikat, a Heródes-pártiakkal együtt. Ezek így beszéltek: „Mester, tudjuk, hogy igazat mondasz, az Isten útját az igazsághoz híven tanítod, nem vagy tekintettel senki személyére, mert nem igazodol emberi tekintélyhez. Mondd meg hát nekünk, mi a véleményed: Szabad adót fizetni a császárnak, vagy nem szabad?” Jézus átlátott álnokságukon, ezért így válaszolt: „Mit kísértetek, képmutatók? Mutassátok az adópénzt!” Odanyújtottak neki egy dénárt. Ekkor megkérdezte tőlük: „Kinek a képe és a felirata ez?” „A császáré” - felelték. Erre azt mondta nekik: „Adjátok meg a császárnak, ami a császáré, és az Istennek, ami az Istené!”
 Jézus nem adótanácsadó a szó szoros értelmében. Azt azonban igenis elvárja, hogy tiszta legyen a lelkiismeretünk! Társadalmi igazságtalanságokat nem támogat, de a tisztességes életet elvárja minden őt követőtől.
Az ember pedig alkuszik. Mind a császárral, mind az Istennel. Szeretne minél többet megtartani magának.
Kempis írja egyik művében (Benyik György prof. közlése), hogy "Az a baj a világban, hogy nem lehet a mienk a töviskorona és a 30 ezüst pénz egyszerre". 1430-ban írták ezt le, de írhatták volna Kr.u. 33-ban, és írhatnák akármikor ma is.
Mi pedig mindkettőért "harcolunk": Istentől vett, és az emberektől bármilyen módon elvett "jussunkért" egyaránt. Sokan felismerték már az emberben folyamatosan zajló harcot: szeretné elárulni következmények nélkül és anyagi haszonnal Jézust, de szeretne egyben mártírrá válni a nevében.
A két dolog nehezen elképzelhető, különösen egyszerre. Ugyanígy bármilyen állami pénzlopás, helytelen sáfárkodás, elvtelenség nem jogosít fel arra, hogy a lelkiismeretünket elaltassuk, még kevésbé, hogy résztvegyünk benne.
A Jézusnak nekiszegezett kérdés "becsapós", nehéz rá feleletet adni, nem is lehet mást mondani, mint amit Jézus. A mindenkori mában pedig a konkrét helyzethez alkalmazkodni az általános, a mindenkori, az Istennek tartozás állandó erkölcsi követelménye alapján.
Bármelyik fél elárulása kétségessé teszi, hogy nem győzött-e már a 30 ezüst bennünk a töviskorona felett.
- DI -
|