CyberPress.Sopron

Jubileumi év kezdődik az Angeren

Van valami szomorú abban, ha egy 100 éves klub arra a szintre jut, hogy szinte észrevétlenül, csendben készül a jubileumi idényre. Nem gondolunk itt csinnadrattára, nagy felhajtásra, csak azt fájlaljuk néhány nappal a bajnoki rajt előtt, hogy városunk legősibb, legpatinásabb labdarúgó egyesületének jelene és jövője már csak néhány ember szívügye, s manapság már egyáltalán nem beszédtéma, hogy mi lesz a dicső múltú klub sorsa, mi vár rá a 101. évtől.

Megkopott volna a varázs? Megszűnt volna az anger-réti nagy csaták felidézése és a folytatás utáni vágyakozás? Bízunk benne, hogy nem, s végre összefognak mindazok, akik tehetnek valamit a SFAC-ért.

Hidegségi Györgyön, a klub elnökén kívül egyelőre nem sokan mutatnak hajlandóságot, hogy a jelenlegi - nem éppen szívderítő - állapotról elmozduljon az egykor csodálatos lapokat író labdarúgó egyesület. Ezen kevesek közé tartozik az a Pánczél Sándor, aki - mint mondja - múltjából eredően nemigen kötődik a csapathoz, az Anger zöld gyepéhez (hiszen játékosként és edzőként máshol bizonyította remek adottságait), de lelkiismeretesen, becsülettel szolgálja a piros-fehéreket. Vele beszélgettünk a tavaszi nyitány előtt a csapatról, a felkészülésről, a hogyan továbbról. A nem éppen vidám hangvételű diskurzus lényege a tréner előadásában a következőképpen hangzik:

- Amikor elvállaltam az együttes irányítását, nem sejtettem, hogy ilyen nehéz dolgom lesz. Tudtam, hogy az elmúlt évek kudarcai, az NB I-es gárda szétesése, a “kis” SFAC-ot ért cserbenhagyások után nem lesz könnyű a megye kettőben sem a tisztes helytállás. Igyekeztem mindig függetleníteni magam a külső körülményektől, s csak azzal foglalkozni, amivel megbíztak. Most kritikus helyzetben vagyunk minden téren, s ez vonatkozik a csapatra is. Úgy tűnik, hogy nagyon kemény harcot kell vívnunk a bentmaradásért, noha 7 hetes tartalmas felkészülés áll mögöttünk, de az edzéslátogatottság nem volt olyan színvonalú, ami túlzott bizakodásra adhatna okot. Ami mégis tartja bennem a lelket, az nem más, mint néhány fiatal példaértékű hozzáállása, lelkes bizonyításvágya. Benczik József, Horváth Árpád, Horváth Miklós, Molnár Jenő, Németh Gábor, Oláh Tamás, Palkovics Valér és Stark András nevét mindenképpen ki kell emelni, mert ők minden gyakorláson bizonyították, hogy komolyan veszik a feladatukat, s lehet számítani rájuk. Rajtuk nem fog múlni a célok teljesítése, de remélem, hogy a többiek is beállnak a sorba, mert csak így van esélyünk a megfelelő szereplésre. Azt már most látom, hogy minden meccsen meg kell küzdenünk a pontokért, az előkészületi mérkőzések ugyanis rávilágítottak arra, hogy játéktudásban még kevés legénységgel vehetjük fel a versenyt a biztos siker reményében. Ha a rutinosabb játékosok is átveszik a fiatalok lendületét, s ha a magasabb osztályokat is megjárt Kiss Csaba játékengedélyét sikerül megszereznünk Ausztriából, ütőképesebbek lehetünk. Fertőrákoson kezdünk, majd a Veszkényt fogadjuk az Angeren. Ezek a mérkőzések sok mindenre választ adhatnak. Én mindent megteszek, amit megtehetek - fejezte be reális helyzetérékelését a mester.

Erdélyi Géza