CyberPress.Sopron

Megyei keresztmetszet(?) - Őszi Tárlat a Festőteremben

Az csak természetes – bár nyersebben szólva, úgy is fogalmazhatnék, hogy még jó – hogy (annyi egyéb kulturális megnyilvánulás mellett) a megyei tárlatoknak is hagyománya van. Idén Sopronban gyűjtötték egybe a megye, és a megyéből elszármazott művészek a szakmai zsűri által is megmutatásra érdemesnek tartott alkotásait. S bár a kiírás szerint grafikát, festményt, plasztikát, textil és üveg iparművészeti alkotást egyaránt vártak a szervezők – Győr-Moson-Sopron Megye Önkormányzata és Sopron Megyei Jogú Város Önkormányzata – plasztikai alkotásokakal mégsem találkozhatunk ezúttal a tárlaton (az egyetlen reliefet kivéve, amennyiben az egyáltalán annak minősül).
Első ránézésre pedig azonnal megállapítható, hogy a zsűri jó munkát végzett (sokkal jobbat, mint azok, akiknek a meghívók kiküldése, meg az egyéb szervezéssel együttjáró propaganda lett volna a dolguk). Talán ez utóbbi is egyik oka annak, hogy a közismerten lelkes kiállításlátogató soproni közönség "derékhada" ezúttal a megnyitón nem volt jelen, de az is lehetséges, hogy a soproni kiállítók alacsony száma tartotta távol a soproni kiállításlátógatókat.

Remélhetőleg a tárlat nyitvatartási ideje alatt, azért többen kedvet kapnak arra, hogy megnézzék a festőterembeli tárlatot: érdemes.
S ha már fizikai értelemben a művek megtették Sopronig az utat, s a látogatók a művészeti alkotásokig, akkor még a művész üzenetének még mindig el kell jutnia a közönség tudatáig, bár az is kérdés már, hogy ez utóbbi kettő közül melyik a nehezebb.

A nagybetűs Közönség pedig, egyrészt a műélvezet és -értés több szempontból is időigényesnek, másrészt meg az abban érdekeltek részéről fogyasztónak tekintett volta (avagy amiatti gyanúja keltette előítéletei) okán nem mindig kíván (vagy nem is tud) a műélvezet (valamivel) nehezebben járható útjain végigmenni.

Ezért is nagy a felelőssége és nehéz a dolga a szakmai zsűrinek, akkor, amikor kétszáz alkotásból kell közel hatvanat kiválasztania, úgy, hogy a művészet üzenete valóban eljusson a Közönséghez, egyidejűleg a technikák, műfajok felvonultatása és a földrajzi-területi megoszlás arányának megtartása mellett; ha már a tárlat ezúttal megyeinek tituláltatik, és bizonyos műfajai mégsincsenek jelen.

Keresztmetszet – szokás használni a már közhellyé koptatott kifejezést – amely fogalom ugye azonos, az (akár elvont értelemben vett) "tárgy" hosszirányú tengelyére merőleges síkkal való metszésével kapott felülettel, az abban kiábrázolódó képpel; ez esetben: a szerves egységnek tekinthető tárlattal, magával. Ebben az értelemben a soproni Festőteremben tényleg a megye képi művészete keresztmetszetével van dolgunk, hiszen a naiv alkotótól az elvont, legigényesebb művészeti ízlést kielégítőt felvonultatókig mindenki megtalálható a tárlaton, természetesen a technikák – akvarell, olaj, pasztell, textil, grafika, fotó, applikáció – teljes tárházának bemutatása mellett.
A képzőművészeti tárlat-alkotás pedig, színek, vonalak, foltok, mozgás és statikus állapotok, fény és árnyék, leheletfinom és érces textúrák egymásra hatásának folyamatában jelenik meg. A látogatót több, egyidejűleg ható jelrendszerrel, világképpel, megfogalmazással és közléssel veszi körül, akinek ráadásul a jelek átalakításának rendszerében való jártassággal kellene tudnia viszonyítani.

A tárlatot, mint képzőművészeti alkotást a szakmai zsűri és a rendező – a különböző színeket, esetleg anyagokat felhasználó alkotóművészhez hasonlóan – egymáshoz illő (legalább is általa annak hitt) elemként válogatott össze. Az önkifejezés különböző formáit és eszközeit kereső – és a legtöbbjük esetében meglelő – alkotók, a hagyományokat őrző, vagy a realizmuson, esetleg szimbolizmuson keresztül, az absztrakcióig és szürrealizmusig vezető utakat is megjárva – ki-ki a maga által választottat – frissességgel és a Sopronból való kitekintés élményével töltötte meg a Festőtermet.

A soproniak többé-kevésbé ismert, közülük egyeseknek már látott alkotásai okán támad némi hiányérzete az embernek, már ami a névsort illeti (és a hely szelleme miatt is); de ezzel a győriek, mosonmagyaróváriak a maguk részéről ugyanígy lehetnek. Azt azért jólesően nyugtázza a látogató, hogy Gáspárdy Tibor soproni képzőművészet esztétikai örökségét továbbfejlesztő Téli délutánja, Sulyok Gabriella megragadóan elvont és lírai érzékiségű Imbolygó tája, Kovács-Gombos Gábor költői Éosz, a rózsaujjú műve mellett Bazsóné Nagy Gabriella, Herczeg Anikó, Horváth F. Péter, Szabó Katalin, Tranta Julianna egy-egy képe helyet kapott a Festőteremben. A díjazott soproniak: Mende Zsolt (Sárkányok márpedig vannak), Sulyok Gabriella, Szabó Béla (Napraforgók), Szőcs Géza (Gólem-sorozat), Török Bernadett (Berethalom, Erdély) pedig, az egyenként és egyénenként jellemző technikák nyújtotta kifejezési formák minőségi szintű alkalmazásával tűnnek ki.

Mindenképpen csak nyertes lehet az a szemlélő, aki hajlandó és képes a tárlat és egyenként a művek az esztétikum plasztikai vonatkozásain túli tartalmaira figyelni, azokra, amelyek a pillanatnyi hatáson túl tartósan megőrzik a szellemre gyakorolt hajtóerejüket.

A megyei piktúra őszi seregszemléjén ezek is fellelhetők, nézzék meg az október 31-ig, naponta 10-18 óra között látogatható tárlaton.