|
Búcsú Farkasné Tamás Anikótól
Búcsú Farkasné Tamás Anikótól
Elcsendesett a medence parja. Hirtelen állt be a
csend. Búcsú nélkül távozott Farkasné Tamás Anikó, mindenki "Anikónénije".
Ismeretségünk mintegy harminc éves múltra tekint
vissza. Akkor , mint megszeppent 5. osztályos kerestem a helyemet a tornasorban,
Õ pedig várta türelemmel,
hátha megtalálom. Emberségre, a sport szeretetére, tisztességre, fegyelemre,
becsületre tanított minket. Tanultunk is tõle rengeteget, nagyon szerettük,
ezért is fáj
annyira, hogy ilyen hirtelen hagyott itt minket. Minden tanítványát
a keresztnevén ismerte, mikor kikerültem az általános iskolából, ritkábban
ugyan de azért akkor is
találkoztunk. Egy-egy rövid beszélgetésre mindig futtotta idejébõl,
érdeklõdve hallgatta a híreket, együtt örült a sikereink hallatán és ha
valami nem úgy alakult , mint
vártuk, hitet, önbizalmat sugároztak szavai. Elõször csak "kezét csókolom"
-ot köszöntünk neki, illedelmesen , ahogy egy kis diáktól illik. Aztán
ahogy múltak az
évek, és kollégák lettünk, a világ legtermészetesebb módján váltottunk
a tegezésre. Mindig tiszteltem munkabírását, szerettük harsány jókedvét,
amit betegsége
idején sem vesztett el. Természetesnek tûnt, hogy két idõsebb gyermekem
nála tanult meg úszni. Õk is nagyon szerették, a hírt el sem akarták hinni.
Tegnap még ott volt az uszodában, és edzést tartott
mondták, és látszott, hogy tényleg nem hisznek nekem. Ott volt amikor a
két kisebb lányom elõször vízbe szállt. Egy-két jó szava mindig volt hozzájuk
is.Tanított úszni felnõtteket is. Voltak közöttük olyanok is, akik már
megették a kenyerük javát. Akkora türelemmel, szakmai tudással, tapasztalattal
tanította õket, hogy az évtizedes félelmeiket elfeledve önfeledten végezték
a gyakorlatokat, és megtanultak úszni, megszerették a vizet.
Sopronban mindenki ismerte.A Soproni Városi Úszószöteség
tagjaként, sokat dolgozott a sportért, ez volt a második családja. Nagyon
szomorúak vagyunk, hogy itthagyott minket. Most már felülrõl figyeli tanítványait,
bíztatja õket, javítja ki hibáikat, örül sikereiknek. A medence partján
egy szék immáron örökre üresen marad.
Tanítványai viszont örökre megtartják emlékét. Nagyon
siettél, legalább elbúcsúzhattunk volna...
Nagy András
|