|
Hogy éppen csak kitartson!
Mt 25.1-13 A mennyek országa hasonlít a tíz szűzhöz, akik fogták lámpásukat, és a vőlegény elé mentek. Öt balga volt közülük, öt pedig okos. A balgák lámpásukat ugyan elvitték, de olajat nem vittek bele. Az okosak lámpásukkal együtt olajat is vittek korsójukban. A vőlegény késett, így valamennyien elálmosodtak és elaludtak. Éjfélkor kiáltás hallatszott: Itt a vőlegény, menjetek ki elébe! - Erre a szüzek mind fölkeltek, és rendbe hozták lámpásukat. A balgák kérték az okosakat: Adjatok egy kis olajat! Lámpásunk kialvóban van. - Nem adunk - felelték az okosak -, mert akkor nem lesz elég se nekünk, se nektek. Menjetek inkább az árusokhoz és vegyetek magatoknak. Míg odavoltak vásárolni, megérkezett a vőlegény, és akik készen voltak, bevonultak vele a menyegzőre. Ezzel az ajtó bezárult. Később megérkezett a többi szűz is. Beszóltak: Uram, Uram, nyiss ki nekünk! De ő így válaszolt: Bizony mondom nektek, nem ismerlek benneteket. Legyetek hát éberek, mert nem tudjátok sem a napot, sem az órát.
|
Ha utánanézünk, környezetünkben (sőt magunkban is, egy-egy sötét zugban) megtaláljuk a balga szűzek viselkedésének alanyát, ha úgy tetszik "ősmintáját", az "éppen csak, hogy" embert. Az ilyen típusú cselekvő ugyanis a minimumra törekszik, arra, hogy a legkisebb befektetéssel érje el a legnagyobb hasznot. Iskolában megelégszik azzal, ha "rezeg ugyan a léc", de átcsúszkál az év végeken, a munkakörhöz szükséges minimum-ismereteknél tovább minden szellemi befektetést ráfizetésnek tekint. Nem áll azonban itt meg, hanem az emberi kapcsolatokban is minimalizálja a "tőkemozgást", mert ami nem térül vissza, az szerinte mind az ő személyi vesztesége.