CyberPress.Sopron

(http://www.cyberpress.hu/)

Rovat: Hírek - események

2002. november 13., szerda 01:43


Ünnepség a Szociális Munka Napja alkalmából

Ünnepség a Szociális Munka Napja alkalmából

2002. november 12-én a Megyeháza dísztermében tartották a Szociális Munka Napja alkalmából rendezett ünnepséget a város szociális intézményeiben dolgozók számára, amelyen részt vett Walter Dezső polgármester és Kalmár István alpolgármester.

 Sopron Himnuszát követően Dr. Sütő Teréz, irodavezető köszöntötte a megjelenteket.
Beszédében felsorolta azokat a területeket, amelyeken a szociális intézmények dolgozói tevékenykednek. Befejezésként kiemelte, hogy az idei évben is már 16800 család, vagy egyén fordult segítségért a Polgármesteri Hivatal Szociális és Gyámügyi irodáinak munkatársaihoz.

- Nem túlzás azt állítani, hogy mára a szociális munkát végzők váltak a társadalom lelkiismeretévé, hiszen ők találkoznak „élesben” a terjedő szegénység megalázó hatásaival, a kirekesztettség súlyos problémáival.
A szociális ellátásban dolgozók túlzott alázattal végzik embert próbáló munkájukat, ezért öröm, hogy az év egyetlen napján Róluk, a szeretet doktorairól is megemlékeznek - mondta a Dr. Sütő Teréz.

Walter Dezső polgármester  ünnepi beszédét a szociális intézmények dolgozói által összeállított  műsor követte, majd sor került a dolgozók jutalmazására.


Közös kötetlen beszélgetésre is alkalom adódott a Szociális Munka Napján rendezett városházi ünnepségen.

Walter Dezső polgármester ünnepi beszéde:

    Nagy tisztelettel köszöntöm Önöket itt a Városháza Dísztermében. És köszöntöm mindazokat, akik most is dolgoznak és segítő kezet nyújtanak a rászoruló soproni polgároknak. Sajnos sokan élnek olyanok, akik Önkormányzatunk támogatására szorulnak, testi lelki, szociális és anyagi bajaikban.
Önökön keresztül juthat el ez a segítség!

"Önök az Önkormányzat kinyújtott segítő keze!"
    Tudjuk, nehéz hivatás a szociális munka, nemcsak sokoldalú szakértelmet, felkészültséget kiván, de hatalmas áldozatvállalást, emberséget, őszinte együttérzést is folyamatosan.
    A szociális munkásnak nem lehet rossz napja, hiszen tőle mindig segítséget kérnek és várnak, de mindezt mosolyogva kell tennie.
    A szociális dolgozók munkája "szeretetszolgálat", amelynek középpontjában az ember áll. Az emberi testtel és lélekkel foglalkozni hatalmas művészet és óriási feladat. Aki a rászorulóknak hamar ad, adománya kétszeres. Fontos gondolat ez a mai korban, amikor látjuk, hogy a hétköznapi élet egyéni és közösségi minősége felbomlott, az egymáshoz, ez közösséghez és az erkölcsiséghez való viszonyunk konfliktusokkal terhelt. Menekülünk a problémáktól.
    Nehezen adunk a rászorulóknak, kerüljük a koldust, a hajléktalant, a rokkant és idős embert, pillantásunk átugorja a segítségért fohászkodó tekintetet. Ha nem látjuk talán nincs is!
    A szociális szakemberek azért fáradoznak, hogy a leggyengébb, legkiszolgáltatottabb csoportok ne váljanak áldozatokká, mert a társadalmi eredetű problémáért részlegesen sem lehet a felelősséget az áldozatokra hárítani.
    A segítséget várók körében a jó szív több mint a koronás címer és a lélek egyszerűsége nemesebb mint a királyság maga.
    Az egymás iránti meleg, emberi érzés kiveszőben van, pedig mindnyájunknak erre van a legnagyobb szüksége.
    Van Gogh soraival zárom gondolataimat: "Minél tovább gondolkodom, annál inkább érzem, hogy nincs semmi, amiben nagyobb művészet lenne, mint szeretni az embereket"
    Legyen a mai nap méltó ünnepe a "szeretetorvosok" népes táborának!