|
Ünnepség a Szociális Munka Napja alkalmából
Ünnepség a Szociális Munka Napja alkalmából 2002. november 12-én a Megyeháza dísztermében tartották a Szociális Munka Napja alkalmából rendezett ünnepséget a város szociális intézményeiben dolgozók számára, amelyen részt vett Walter Dezső polgármester és Kalmár István alpolgármester.  Beszédében felsorolta azokat a területeket, amelyeken a szociális intézmények dolgozói tevékenykednek. Befejezésként kiemelte, hogy az idei évben is már 16800 család, vagy egyén fordult segítségért a Polgármesteri Hivatal Szociális és Gyámügyi irodáinak munkatársaihoz. - Nem túlzás azt állítani, hogy mára a szociális munkát végzők váltak
a társadalom lelkiismeretévé, hiszen ők találkoznak „élesben” a terjedő
szegénység megalázó hatásaival, a kirekesztettség súlyos problémáival.
Walter Dezső polgármester ünnepi beszédét a szociális intézmények dolgozói által összeállított műsor követte, majd sor került a dolgozók jutalmazására. 
Közös kötetlen beszélgetésre is alkalom adódott a Szociális Munka Napján rendezett városházi ünnepségen.
Walter Dezső polgármester ünnepi beszéde: Nagy tisztelettel köszöntöm Önöket itt a Városháza
Dísztermében. És köszöntöm mindazokat, akik most is dolgoznak és segítő
kezet nyújtanak a rászoruló soproni polgároknak. Sajnos sokan élnek olyanok,
akik Önkormányzatunk támogatására szorulnak, testi lelki, szociális és
anyagi bajaikban.
A szociális munkásnak nem lehet rossz napja, hiszen tőle mindig segítséget kérnek és várnak, de mindezt mosolyogva kell tennie. A szociális dolgozók munkája "szeretetszolgálat", amelynek középpontjában az ember áll. Az emberi testtel és lélekkel foglalkozni hatalmas művészet és óriási feladat. Aki a rászorulóknak hamar ad, adománya kétszeres. Fontos gondolat ez a mai korban, amikor látjuk, hogy a hétköznapi élet egyéni és közösségi minősége felbomlott, az egymáshoz, ez közösséghez és az erkölcsiséghez való viszonyunk konfliktusokkal terhelt. Menekülünk a problémáktól. Nehezen adunk a rászorulóknak, kerüljük a koldust, a hajléktalant, a rokkant és idős embert, pillantásunk átugorja a segítségért fohászkodó tekintetet. Ha nem látjuk talán nincs is! A szociális szakemberek azért fáradoznak, hogy a leggyengébb, legkiszolgáltatottabb csoportok ne váljanak áldozatokká, mert a társadalmi eredetű problémáért részlegesen sem lehet a felelősséget az áldozatokra hárítani. A segítséget várók körében a jó szív több mint a koronás címer és a lélek egyszerűsége nemesebb mint a királyság maga. Az egymás iránti meleg, emberi érzés kiveszőben van, pedig mindnyájunknak erre van a legnagyobb szüksége. Van Gogh soraival zárom gondolataimat: "Minél tovább gondolkodom, annál inkább érzem, hogy nincs semmi, amiben nagyobb művészet lenne, mint szeretni az embereket" Legyen a mai nap méltó ünnepe a "szeretetorvosok" népes táborának! |
