|
Dr. Rados Tamás OSB a Káptalanház Galériában
Dr. Várszegi Asztrik és Bindes Ferenc a megnyitó első pillanataiban Új galéria nyitotta meg ma - jelképesen - a kapuit. A Káptalan ház (Dr. Wrenkh Ede Közösségi Ház, Szent György utca 7.) ugyanis eddig is nyitva állt minden jószándékú ember előtt. Az elmúlt egy év alatt nemcsak szerkezetében-külsőségeiben, beosztásában és festésében újult meg a Katolikus Egyház visszakapott ingatlana, de belsőleg is új, valós funkciót kapott. Egyre több közösségi rendezvénynek nyújt lehetőséget az épület.
Kóczán Péter Bach viola-játéka a megnyitón Mai első megnyitóján Dr.Rados Tamás OSB (1903, Sopron - 1967, Pannonhalma) pannonhalmi bencés szerzetesnek az 1930-as évektől az 1940-es évek közepéig készített, mindeddig teljesen ismeretlen fotói kerültek - Pannonhalma után - kiállításra. Az anyag negatívjai tavaly kerültek elő egy családi hagyatékból. Az 566 darab, 6x9es, fekete-fehér negatívot a szakemberek mind fotóesztétikai, mind kultúrtörténeti szempontból kiemelkedő jelentőségűnek ítélik (a Magyar Fotográfiai Múzeum például másfélszáz képről készített közülük nagyítást saját gyűjteménye számára). 
Dr. Várszegi Asztrik A negatívok fellelése után Martos Gábor irodalomtörténész több alkalommal kutatta Rados Tamás hagyatékát Pannonhalmán, illetve a család még élő tagjainak körében; a munka eredményeit a VÁRhely című soproni periodika 2001/3-4. számában közölte. Ma a megnyitón ő is méltatta a fotók esztétikai jelentőségét.
A megnyitó közönsége A következő kiállítási helyszín ( Sopronban a tárlat december 7-ig tekinthető meg) Szombathelyen, majd Budapesten, a Magyar Fotográfusok Házában lesz. Mitől értékesek, miért szépek Rados Tamás OSB fotói? Elsősorban azért, mert a készítés korához mérten is magas technikai színvonalat jelentenek. A kiállított pozitívok nyilván a mai technikát képviselik, de elkészítőik azokat nem retusálták: tudatosan hagyták meg eredeti állapotukban. A fotográfusnak láthatóan nagyon jó érzéke volt a témák megragadásához, megkomponálásához. Mind a szabadban, mind a belsőkben készült felvételek csodálatosan részlet- és tónusgazdagok, s teljesítik azt az elsősorban fekete-fehér fotográfiára érvényes kötelező tételt: ehhez a műfajhoz mindig hozzá kell tenni valami személyeset, valami pluszt, hogy abból a figyelmet megragadó alkotás legyen. 
Egy fotó a negyven közül Természetesen kortörténeti dokumentumok is ezek a fényképek: egy elmúlt kor hangulatának, divatjának, építészetének, szokásainak, egyszóval kultúrájának immár megmaradó tanúi. Az alkotások szerzőjének látható humora van; egyfajta belső derűvel szemléli a világot ugyanakkor törekszik annak tegteljesebb leképezésére. Mintha előre tudná, hogy csak a pontos tanúknak van szavahihetősége a történelemben. - DI - |