|
'Gyárváros' a Lackner Kristóf utcában
Gyárváros a Lackner Kristóf utcában Gyárváros. Annak, aki látott már gyárvárost és sokkal
inkább annak, aki valaha élt gyárvárosban bizony nem hangzik túl jól ez
az összetett szó.
A háromtagúvá bővült összetett szó ugyan még nem oszlatja el teljes egészében azok gyanúját, akik az ötvenes-hatvanas években – alkotói tehetség, ihlet, megbízás hiányában, avagy éppen megbízásból született – az épülő-szépülő lakótelepeket, vagy a nép követendő vezéreit megörökítő képekre asszociálva valamitől tartanak, ám Viktória bevallottan fiatal életkora, és természetesen, a grafikák maguk mindenkit meggyőznek arról, hogy az alkotások, még ha azokat házgyári panell-lakótelepek környezete is ihlette, lehetnek eredetiek, sőt szépek.  - Elmúltak azok az idők, amikor optimista hangulatú – darukat, gyárkéményeket, mosolygó overallos építő munkásokat megörökítő – műveket kellett "alkotni", és lám Viktória, 2003-ban húszévesen mégis lakótelepeket rajzol, amelyeket azért sem kell mellőzni, mert - amint azt Winkler Gábor, kiszámolta: Magyarországnak csaknem a fele hasonló házakban él. Sokaknak élettere, otthona, megkötött barátságok, szerelmek helye a lakótelep, amelyről Viktória képei beszélnek, üzenetet hoznak, úgy, hogy közben azok furcsa átváltozáson mentünk keresztül.
Szabó Viktória átalakított gyárvárosi világa humanizálódik.
A doboz-házak merev kockái, a tízemeletes panellek szigorú, hosszú egyenesei,
az elviselhetetlen mértani rend és mindaz, ami egy lakótelepen, vagy gyárnegyed
közelében nagyon szürkének visszataszítónak, esetenként nyomasztónak, egyformának
tűnt átlényegül a képeken.
  |
