|
Az élet ellen élni?
Mk 13.33-37. Vigyázzatok, legyetek éberek, mert nem tudjátok, mikor jön el az idő. Éppen úgy, mint az idegenbe készülő ember, aki otthagyja házát és szolgáira bízza vezetését, mindegyiknek kijelöli a maga feladatát, a kapusnak is megparancsolja, hogy virrasszon. Legyetek hát éberek! Nem tudjátok ugyanis, mikor érkezik meg a ház ura: lehet, hogy este, lehet, hogy éjfélkor, vagy kakasszóra, vagy reggel. Ne találjon alva, ha váratlanul megérkezik! Amit nektek mondok, mindenkinek mondom: Legyetek éberek!”
Vezetést és feladatot kaptunk, mondja a mai evangélium. Ne hangoztassa hát senki a dolce farmiente, az édes semmittevés hamis jelszavát. Isten munkára, fizikai és szellemi-lelki tevékenységre hagyott bennünket itt, a Földön. A virrasztás nem kellemes dolog, az ösztönök, sőt a természetes magatartás elleni cselekvést végez az, aki minden élettani ösztönzés ellenére nyitva tartja a szemét, nem enged szervezete kívánságának.
Igen, valamiképpen ez hitünk tartalma: eljön az, akit várunk, akiről helyesek a fogalmaink, és elhoz számunkra valamit, amit csak Ő tud biztosítani a számunkra. Mi olvassuk, de mindenkinek szól az üzenet. Még alig egy millárdan hallottunk róla, talán többen, de valószínűen még jóval kevesebben virrasztunk. Alszik a Föld, csak hang-és fényzavar szűrődik ki a mindenségbe. Pedig valahol Valaki készülődik "lehet, hogy este, lehet, hogy éjfélkor, vagy kakasszóra, vagy reggel". Hiszed-e ezt, testvér?
|
A liturgikus "B" év kezdődik, természetesen advent első vasárnapjával. A világ körülöttünk semmit nem változott: már benne járunk az agyondíszített karácsonyi vásári forgatag kellős közepében. S itt, ahol a legnagyobb a lárma és a zaj, itt, ahol minden egészen másról beszél, mint az idei év evangéliuma, Márk tollából, Péter szájából, itt kell időt, helyet és lehetőséget találnunk arra, hogy elcsendesedjünk, és végiggondoljuk, mindig újra és személyreszabottan, mit várok én az idei adventtől, mit kellene, hogy hozzon nekem a karácsony?