CyberPress.Sopron

Beat-mise a Szent György templomban

Vasárnap esténként a Szent-György templom elõtt élettel tellik meg a néptelen utca. A fél nyolcas mise után fiatalok és idõsek jönnek ki a templomból, de ilyenkor senki sem siet hazafelé, még hosszú ideig jókedvû beszélgetés moraja tölti be a környéket. Bindes Ferenc atyát, a Szent-György templom plébánosát arról kérdeztük, vajon mi a titka annak, hogy ez a mise ilyen népszerûségnek örvend a fiatalok körében?

- Amikor 1991-ben Sopronba kerültem, akkor a kirándulók miséjének hívták, huszonöt, harminc ember szokott részt venni rajta. Ideérkezésemkor volt egypár fiatal, akiket még Gyõrbõl és Ivánból ismertem. Õk kerestek meg azzal a kéréssel, hogy jó lenne a fiataloknak egy misét szervezni. Gondolkodóba estem, hogy mikorra is hívjam össze õket, ugyanis reggel nyolckor a háziasszonyok miséje, kilenckor az általános iskolásoké kezdõdik, a tíz óra a vasárnapi nagymise kezdésének idõpontja, délután öt órától pedig a családokat várjuk templomunkba. Már éppen az esti mise megszüntetésén gondolkoztam, mikor a fiatalok közölték velem, hogy nekik az pont megfelelõ lenne.

Rendkívül lelkesek voltak, gitáros, hangszeres énekekkel egészítették ki a sokak által csak beat-miseként emlegetett mise menetét. A második alkalommal már telve voltak a padok. Nem telt el egy hónap, és kialakult a máig is tapasztalható magas létszám, mely nem változik, csak a személyek cserélõdnek. Azoknak az egyetemistáknak és középiskolásoknak a helyére, akik elhagyják városunkat, mindig érkeznek újabbak. Vasárnap esténként tíz-tizenkét lelkiségi irányzat gyûlik össze, ezeknek a templom vált az összefogó találkozóhelyévé. A misét követõen a közösségeknek lehetõségük van felfedezni, megismerni egymást.

- Hogyan ítéli meg a fiatalság hithez való viszonyulását?

- Úgy látom, hogy van egy kis réteg, aki tudatosan hívõ, ide azonban a társadalomnak mindössze hat százaléka sorolható. Õk többnyire a szülõi házból, esetleg egyházi iskolából hoztak komoly igényt a hitre. Ezenkívül jelen van egy meglehetõsen lumpenizálódó fiatal és felnõtt réteg, akik számára csupán gyakorlati materializmust jelent az élet. Dolgoznak, majd elszórakozzák, felélik vagyonukat, ezért nem is tudnak elõbbrejutni. A közönyösek csoportja is jelentõs. Én bízom abban, hogy idõvel ki fog alakulni az igényes, komoly, hívõ réteg. Úgy veszem észre, hogy azok a fiatalok, akik részt szoktak venni a félnyolcas misén, valahol ebben a körben keresendõk. Idõvel talán nõni fog a komolyan hívõk száma, és remélhetõleg a közönyösek között is lesznek páran, akik az élet problémáival találkozva, azokra megoldást keresve, megtalálják az igaz hitet.

- Több szociális karitatív alapítványban is közremûködik, milyen sikereket ért el ezeken a területeken?

- Ezeket szintén a fiatalok vezetik, én csak a nevemet adom hozzá, illetve amennyiben meghívást kapok, elõadásokat is szoktam tartani. A Gólya-alapítványra vagyok a legbüszkébb. Ez a kilátástalan helyzetben lévõ, az abortuszt fontolgató, várandós anyáknak próbál segítséget nyújtani olyan formában, hogy egy tulajdonunkat képezõ házban kapnak néhány szobát, melyben világra hozhatják gyermeküket. Amennyiben az anya nem kívánja megtartani a csecsemõjét, az önkormányzaton keresztül a Gólya- alapítvány közvetítésével nevelõszülõkhöz juttatjuk. Örömmel számolhatok be arról, hogy már harminc fölött van azoknak a kisbabáknak a száma, akik az alapítvány támogatása nélkül abortuszra kerültek volna.

Másik kedves közösségünk a rákbetegek csoportja, melynek tagjai havonta kétszer találkoznak, orvosokat hívnak, elõadásokat hallgatnak, barátkoznak, beszélgetnek. Igyekeznek a betegségüket kellõ lelkierõvel és egymást támogatva elviselni.

Ugyan nincs igazi plébániánk - régen a templom melletti Káptalanház volt a plébánia, amit elvettek tõlünk -, de így is sikerült egy állandóan nyüzsgõ, közösségeket megmozgató, egészségesen mûködõ egyházközséget kialakítani.

Takács Judit