CyberPress.Sopron

A szinészet szolgálat, mint az orvosé

Úgy látszik, hogy Sopronnak van valami vonzereje, ami történelmi emlékei mellett újra és újra visszahozza azokat, akik már egyszer itt éltek és dolgoztak. A Petőfi Színház színpadán is újra üdvözölhetünk olyanokat, akikkel már korábban talákoztunk. Az egyikük Benkő Péter.

- A székesfővárosban nem lehet élni. A felduzzadt városhoz nem fejlődött hozzá semmi. Az emberek, akik ott élnek, idegesek, alkalmatlan az a város az életre. A színészeket persze odakötik az intézmények, a tévé, a rádió, a szinkron, melyek oda összpontosulnak. De úgy érzem, itt sokkal intimebb hangulat alakulhat ki színész és közönség között, amire mindkét félnek óriási szüksége van. Arra az időre amíg együtt vagyunk, egy sajátos lelki kapcsolat jön létre. Ez pedig nem mindegy, hogy milyen. Itt ez egy még működő, meghitt kapcsolat. Biztos, hogy jól fogom érezni magamat. Remélem, hogy a közönség is.

- A világirodalomban nagy különbségek vannak szerep és szerep között. A színészre mindig másféle súlyút osztanak ki.

- Vallom, a színészet olyan szolgálat, mint az orvosé. Hazudnék persze, ha nem lenne olyan szerep, amit kevésbé szívesen játszom. Amiben nem csilloghat úgy az ember, nem mutathatja meg annyira képességeit. De ez egy szolgálat, az előadásnak létre kell jönnie. A színésznek kutya kötelessége legjobb tudása szerint kiszolgálni az előadást. Hiába jó a főszereplő, ha a többi nem működik jól az előadásban, akkor az egész előadás nem működik. A színésznek kötelessége, hogy a kisebb szerepben is jó legyen.

- Ez az idény főként a vígjátékok éveként jellemezhető a Petőfi Színházban. Melyik darabokban kapott szerepet?

- Az egyik Molnár Ferenc Játék a kastélyban című műve, a másik a Volpone. Jó vígjátékokat fogunk játszani, amelyek olyanok, melyekben mélyebb gondolatok is vannak. Ami kacagtat is, ugyanakkor egy picit megmozgatja az ember lelkét is. Szomorú, hogy a magyar színházi avantgárd lebecsülte a vígjátékot. Shakespeare is írt vígjátékokat, nagyon mély gondolatokkal. Molnár Ferenc vígjátékaiban is például van egy pici, ami az emberi kapcsolatokról szól, amellett, hogy nagyon jól szórakozik a közönség.

- Egy mai színész élete általában nem csupán a színházhoz kötődik.

- Valóban. Ott van nekem a rádióban a Szabó család, ami remélem sokáig megmarad. Aktuális problámákról szól, kár lenne letörölni az ország színi palettájáról. Most egy érdekes filmben is játszom. Usztics Mátyás írta, címe: Kérek egy kocsit. Taxis-sorozat, nagyszerű társadalmi keresztmetszet, jól megírt szerepekkel. Októberben kezdik adni az MTV 1-esen. Aztán kommunikációt tanítok vezetőknek, üzletembereknek, amit nagyon élvezek. Nagy örömmel szinkronizálok, sok jó film bejön a rosszakkal együtt. És nem utolsósorban itt játszom, a két darabban.

Nyugati Kapu