|
33 év - 33 dal a Kalákával
33 év- 33 dal a Kalákával A Kaláka együttes elegáns, más muzsikusokkal össze nem téveszthető zenei tálcán nyújtja a verset a hallgatóknak. Kimuzsikálják a Gutenberg óta könyvekbe-száműzött, "szív-némaságra" született s ítélt versekből a maguk olvasata szerinti "eredeti dallamot". A Kaláka vers-zene-kihangosítása nélkül sokkal kevesebb versbarát volna-lenne a magyar glóbuszon - mondta egyszer Kányádi Sándor, a Kaláka együttes tagjainak igazi és szó szerinti barátja. 33 év-33 dal: ezt az egyszerű és egyben keresetlen címet adta az együttes annak a Sopronban bemutatott előadásnak, amellyel a Pro Kultúra Sopron Kht. Szent Miklós Napok rendezvénysorozata zárult. Így a két azonos, egymás melletti számjeggyel elég "kerek", és a Kaláka esetében igencsak gazdag az eltelt 33 év ahhoz, hogy kerek jubileumhoz méltóan a közönséggel együtt azt megünnepelje.  A "díszlet" a szokásos: hangszerekkel – nagybőgő, gitár, furulyák, citera, pánsíp, klarinét, tárogató, duda, klarinét, mandolin, ukulele, cuatro, brácsa, kalimba – teli színpad, amelyre – előadás előtt még nem sokan, de a szünetben és utána már annál többen – merészkedtek fel a hangszereket közelebbről megnézni és beazonosítani, ugyanakkor szembesülni azzal, hogy a Kaláka muzsikusainak jelenlétében és kezében bármilyen tárgy zeneszerszámmá lényegül; mindez annyira természetesen történik, mint amennyire a zenészek maguk is póz nélküli természetességgel állnak színpadra, vagy felelgetnek a szünetben éppen a hangszereket vizsgálgatók kérdéseire.   - A versek, a kultúra szeretete, a versek muzsikával történő szolgálata, az, ahogyan Kányádi Sándor is írta: kihangosítjuk a versből a dallamot. Muzsikánkat a kezdettől fogva a magyar irodalom egységes kezelése jellemezte: mindig minőségelvű szelekcióra törekedtünk. Nem miden nagy verset zenésítettünk meg, és nem mindig a legismertebb verseket választottuk. Nem is mindig a legjobb versekből lesznek a legjobb dalok, de amit énekelünk, az mind valódi irodalom. Eleinte több, a színház felé kacsingató kísérletünk volt. Ami pedig, a több, mint harminc év alatt a muzsikánkban megváltozott, az tulajdonképpen egy húsz és egy ötven éves ember világlátása közötti különbséget jelenti.
- A versről az embernek valamilyen zenei gondolat kell, hogy az eszébe jusson. Ha az lenne a mérce, hogy a jó versből lesz a jó zene, akkor kezdhetnénk Arany János, Ady Endre, József Attila összes versével, és utánuk vehetnénk sorra a többi költőóriást. De ez nem így van. Léteznek a nem a legnagyobb, de remek költők verseire írt szerzeményeink, van olyan nótánk is, ami versnek gyengébb volt, és mégis nagyon kedves dal lett belőle. A dal "meg is emelheti" a költeményt. Megesik, hogy a dallam leleplezi a verset. Akadt vers, amelyről akkor, amikor elkezdtük énekelni, derült ki, hogy gyenge. Weöres Sándor, miután előadásunkban meghallotta egyik versét, kijavította azt. - A 33év-33 dal felnőtteknek szóló előadás.
- Zenészként hogyan éli meg a színpadi zenélés és a stúdiófelvétel különböző
helyzeteit?
 |
