CyberPress.Sopron

Sopron az 1921. évi népszavazásra emlékezik

Ünnepségsorozat vette kezdetét a soproni népszavazás 81., a szabad királyi várossá nyilvánítás 725. és Kodály Zoltán születésének 120. évfordulóján

A hagyományok szerint Sopronyi-Thurner Mihály sírjának megkoszorúzásával vette kezdetét az 1921-es soproni népszavazás 81. évfordulójának ünnepi eseménysorozata Sopronban.

A város nevében Hruby József és Kalmár István alpolgármesterek, valamint dr. Kubinszky Mihály, a Soproni Városszépítő Egyesület elnöke, Sopron város díszpolgára helyezte el a megemlékezés koszorúit.

Igazán érdekfeszítő kiállítás nyílt meg délután a Liszt Ferenc Kulturális és Konferencia Központban, amelyen az 1921-es és 1956-os soproni eseményeket idéző bélyegek, kisgrafikák, ex librisek, levelek, fotók, képeslapok, könyvek, kiadványok, nyomtatványok, magángyűjteményekben fellelhető, igen értékes darabjai láthatók.

A kiállítást Kalmár István alpolgármester ajánlotta a látogatók figyelmébe. Király Tibor, akinek bélyegei szintén láthatók a tárlaton, a többi gyűjtőtársának – Bognár Bélának, Gosztom Lászlónak, Horváth Adolfnak, ifj. Sarkady Sándornak – bemutatásukat követően külön is megköszönte, hogy értékes, múltat idéző anyagaikat közkinccsé tették.

Az ünnepi eseményen Walter Dezső polgármester szólt a jelenlévőkhöz:
Tisztelt Ünneplők, Hűséges Soproniak, Sopront szerető kedves vendégeink!

    Megtisztelő és felemelő érzés itt a város Fő terén, az évszázados falak között, tiszteletre és követésre méltó városvezető elődeink nyomdokán szólni a város ünnepén, a Hűség Napján, amely ma többszörösen is ünnep.
    Hiszen ma emlékezünk a nemzet, Sopron város történelmében egyedülálló 1921-es Népszavazásra, amikor is erkölcsi példaadással, nemzethű érzelmeiket tettekre váltva Sopron polgárai magyarságuk mellett szavaztak.
    És emlékezünk ma a 725 évvel ezelőtt történtekre is, IV. László királyunkra, aki azzal, hogy Szabad Királyi Várossá nyilvánította Sopront, megteremtette az alapját annak, hogy most, 2002-ben pozitív jelzők sokaságával illessék városunkat itthon és a nagyvilágban.
    Azt gondolom, a legkedvesebb minden soproni számára a Civitas Fidelissima, a Leghűségesebb Város jelző.
    És nem véletlenül!
    A hűség ott van történelmünk, életünk, minden sorsfordító eseményénél. A hűség a nélkülözhetetlenség értelmében elemi norma. Ebből ered súlya és jelentősége.
    Önzetlenségből született, önakaratból vállalt. Ezért felszabadító, boldogító, feloldozó kötelék. Belső eredetű kohézió.
    A hűség mindenki számára “talpig nehéz” viselet. Az volt 1921. december 14-én, s az ma is. De hálaisten’ van előttünk példa a kitartásban, az élni akarásban, a történelmi hagyományok tiszteletében. Sopronyi Thurner Mihály jövő építő, felelősségteljes gondolkodása, részrehajlást nem ismerő igazságérzete ma is példa.
A XX. századi Sopron legjelentősebb városvezetőjének, a Civitas Fidelissima első polgármesterének, Sopron megmentőjének tántoríthatatlan hűsége előtt mindenkor fejet hajtunk.

    Jogunk és okunk van az ünneplésre. Elődeink történelmi tettei adnak erre alapot.
    Hangsúlyoznom kell: alapot.
    Mert nekünk, késői utódoknak még nagyon sokat kell tennünk, hogy méltókká váljunk elődeinkhez. Felelősségteljesen kell cselekednünk, mindenkinek a maga posztján; egymásért, sorsunkért, városunkért!
    Egymás kezét fogva, apáinktól, nagyapáinktól örökölt kitartással gondozzuk, építsük, szépítsük szeretett városunkat!
    Köszönöm Sopron polgárainak hűségét! Köszönöm, hogy együtt ünnepelhetünk!

Beszédét követően Walter Dezső az 1921. évi népszavazásban résztvett települések polgármesterei, Dr.Szájer József Sopron országgyűlési képviselője, valamint Kránitz László és Ivanics Ferenc országgyűlési képviselők elhelyezték a megemlékezés koszorúit a Hűség Kapunál és Sopronyi-Thurner Mihály szobránál.
A megemlékezés résztvevői fáklyás menetben vonultak a Széchenyi téri Hűségzászlóhoz, ahol dr. Kubinszky Mihály nyugalmazott egyetemi tanár, Sopron díszpolgára, a Városszépítő Egyesület elnöke mondott ünnepi beszédet.

A december 14-i ünnep összeforrott velünk soproniakkal, ugyanúgy hozzánk tartozik, mint a tavaszhoz a húsvét, a nyárelőhöz a pünkösd, s az év végéhez a karácsony. Hozzánk tartozik az őseink hazaszeretetétől motivált hűség miatt, melyet Magyarország iránt tanúsítottak. Az ilyen ünnepek sajátossága, hogy meggyökeresednek, de rendeltetésük és főként előzményeik gyakran elhomályosulnak. Mi is gyakran elfeledjük hogy a népszavazás, melyet ünneplünk, fegyveres összetűzések nyomán jött létre, előzményei emberáldozatot követeltek mindkét oldalon, Ausztriában és Magyarországon egyaránt. Ha háború nem is dúlt, s a csata szó is szinte túlzott, a fegyveres konfliktus az tény. Az előzmények még mélyebbre nyúlnak, az első világháborúba, az azt követő békekötésekre és leginkább a terület etnikai jellegére.

    Csak ritkán tudnak politikusok ilyen mélyreható konfliktusokat megoldani, még ritkábban, szinte sohasem tudják megoldani a fegyverek, De megoldja őket szinte minden esetben az idő, az évek múlása. Az első világháború 9 millió ember halálát követelő harcainak egykor egymással szembenálló ellenfelei ma kapcsolatban állnak egymással S még mielőtt mi is ehhez az unióhoz tartozhatnánk, régen lecsendesítette már nálunk is az etnikai ellentéteket az idő múlása, jövünk-megyünk egymáshoz az osztrákokkal, akkor ellenfeleinkkel. Személyes kapcsolatok és kereskedelmi érdekek egyaránt ápolják a barátságot. Sőt, önérzet hiányában még szép magyar nyelvünket is gyakran mellőző német feliratokkal csalogatjuk vendégeinket.
    Gondolkodtam azon, népszavazó hazafiai őseink ezen a megbékélésen megbotránkoznának-e, vagy csak a fejüket csóválnák, netalán örülnének-e neki. Meg vagyok győződve az utóbbiról. Mert a fegyveres konfliktusokat az irigység szüli és a bosszú hajtja, a kibékülést a keresztényi szeretet hatja át. Amiből a legfontosabb és igen örvendetes tanulság, hogy az idő múlása a szeretet kiteljesedéséről tanúskodik. Néha évek kellenek hozzá, néha sajnos évszázadok. De mindig és mindenütt egyetlen igazság győzhet, és ez a szeretet. Itt is ez történt, itt és ez történik.
    Ez nem jelenti azt, hogy a konfliktus, mely annak idején bátor helytállást kívánt, hiábavaló lett volna, és nem jelenti azt, hogy mindegy, hogyan alakult akkor városunk sorsa, ma már végeredményben mindegy, mi lett akkor a népszavazás eredménye. A történelem a múltra vonatkozó feltételezéseket nem tűri, ami megtörtént, az tény. És a történelmi tényeket legfeljebb örvendetesnek, vagy sajnálatosnak lehet felfogni, legtöbbször szükségszerűnek. A Sopron körül 82 éve kitört konfliktus is szükségszerű volt, mert hazafiasságon alapult. S a nemes értelemben vett hazafiasság nem ellenkezik a szeretettel sem. Ezért az idő múlását követő békülés után a konfliktusból megmaradhat a nemzeti öntudat, melyet mindkét fél a másiknak is elismer. Ezért nem volt hiábavaló őseink helytállása, ezért maradhatunk büszkék rájuk.

És ezért köszönjük, hogy egy évvel ezelőtt az akkori kormány megerősítette Sopront a hűség városa megjelölésében. A hűséghez, amit nagyapáink 1921-ben a népszavazással tanúsítottak, hozzászámíthatjuk a középkori István bírónak bátor helytállását, és hozzátehetjük ma már saját nemzedékünknek a szabadságra vágyó emberek előtt 1989-ben kaput nyitó bátor cselekedetét is. Örömmel jelentem a kezdeményező Soproni Városszépítő Egyesület nevében, hogy a tavaly Dr. Szájer József országgyűlési képviselő hathatós támogatásával és segítségével elnyert díszkút - mely a hűséget és a szabadságot fogja a Várkerületen ország-világ szemé elé tárni -, már készül. Megérkezett a nagy kő, melyből faragják, elkészült a szép minta, melynek alapján öntik, készül a tér, amelyre helyezik. Köszönettel tartozom városunk önkormányzatának és személy szerint Walter Dezső polgármesternek, hogy a munkához még hiányzott fele költség előteremtését megígérte és vállalta. Amivel hitet tett őseink hűségének szükséges elismerése mellett és reményeink szerint azt is kifejezte, hogy városunkat is a béke és szeretet hatja át.

Néhány hónap múlva, ha minden igaz, az Európai Unió tagjai leszünk. Néhány év múlva emlék lesz a határ, néhány év múlva még a pénzünk is azonos lesz azokkal, akikkel szemben az őseink által tanúsított bátor helytállást most még ünnepeljük. De nagyon remélem és nagyon kérem, hogy ünnepeljük majd akkor is, ha már együvé tartozunk. Hiszen meg akarjuk és meg fogjuk őrizni nemzeti identitásunkat, ami nélkül nem is lennénk egyenértékű tagjai az európai népek nagy közösségének. Nézzék meg, ha tehetik, hogy két tehetséges magyar építész a szlovákiai Rév-Komáromban milyen csodálatos városrészt alkotott. Ebben az Európa-udvarban megannyi kis házból tevődik össze kontinensünk értékes kaleidoszkópja. Nem érzékeltem sehol jobban, mint ott, hogy az európai közösségnek nem szabad összemosnia a soknyelvű és különböző kultúrájú népeinek múltját, éppen ellenkezően, ezeknek a színes köveknek összessége adja értékét. S ahhoz, hogy a magyar ékkő ebben a közösségben ragyogjon, járuljunk hozzá mi soproniak is városunk hagyományainak ápolásával. Ezek közé tartozik a népszavazás nemes eredményeiről való mindenkori megemlékezés is. Mert ebben egy nemes és hasznos lokálpatriotizmus fejeződik ki.
Egy asszonytól soha sem szabad megkérdezni, hogy hány éves, egy választópolgártól sohasem szabad megérdeklődni, hogy kire szavazott. De azt bátran megkérdezhetik tőlünk, hogy hová valósiak vagyunk, hová tartozunk - mert válaszunk erre csak hagyományosan és büszkén az lehet, hogy soproniak vagyunk, és magyarok maradtunk. Városunk Sopron és nem Ödenburg. De örömmel látom, hogy ma már Ausztriában is úgy mondják, hogy Sopron. Ezért mi is válaszolhatjuk azt, hogy ödenburgiak is vagyunk. A jó Isten áldását kérem városunkra. Úgy legyen.

Az ünnepi beszédet követően Sopron himnuszának dallama kíséretében Sopron város vezetői, a népszavazás településeinek vezetői, a jelenlévő országgyűlési képviselők, politikai pártok és társadalmi szervezetek képviselői elhelyezték koszorúikat a Hűségzászlónál. A rendezvény a Szózat közös eléneklésével ért véget.

December 14-én az ünnepi rendezvénysorozat folytatódik. 17.30-kor a Liszt Ferenc Konferencia és Kulturális Központban a Juventus Koncertzenekar műsora vezeti be Sopron Megyei Jogú Város Önkormányzata által 2002-ben adományozott városi kitüntetések átadásának ünnepségét.