Sopron az 1921. évi népszavazásra emlékezik
Sopron az 1921. évi népszavazásra
emlékezik
Ünnepségsorozat vette kezdetét a soproni népszavazás 81., a szabad
királyi várossá nyilvánítás 725. és Kodály Zoltán születésének 120. évfordulóján
A hagyományok szerint Sopronyi-Thurner Mihály sírjának
megkoszorúzásával vette kezdetét az 1921-es soproni népszavazás 81. évfordulójának
ünnepi eseménysorozata Sopronban.
|
A Szent Mihály temetőben Sopronyi-Thurner Mihály
polgármesterre emlékezők
|
A város nevében Hruby József és Kalmár
István alpolgármesterek, valamint dr. Kubinszky
Mihály, a Soproni Városszépítő
Egyesület elnöke, Sopron város díszpolgára helyezte el a megemlékezés koszorúit.
Igazán érdekfeszítő
kiállítás nyílt meg délután a Liszt Ferenc Kulturális és Konferencia Központban,
amelyen az 1921-es és 1956-os soproni eseményeket idéző bélyegek, kisgrafikák,
ex librisek, levelek, fotók, képeslapok, könyvek, kiadványok, nyomtatványok,
magángyűjteményekben fellelhető, igen értékes darabjai láthatók.
|
Király Tibor, bélyeggyűjtő, Hanzséros Ágnes
főtanácsos, Kalmár István alpolgármester a kiállításmegnyitón
|
A kiállítást Kalmár
István alpolgármester ajánlotta a látogatók figyelmébe.
Király Tibor, akinek bélyegei szintén láthatók a tárlaton, a többi
gyűjtőtársának – Bognár Bélának, Gosztom Lászlónak, Horváth
Adolfnak, ifj. Sarkady Sándornak – bemutatásukat követően külön
is megköszönte, hogy értékes, múltat idéző anyagaikat közkinccsé tették.
Bognár Béla a történelmi
Magyarország helységeiről kiadott képeslapokat gyűjti, különösen a soproni
és Sopron vármegyei képeslapokat kedveli, amelyekből a jelenleg bemutatott
anyag is áll. Gosztom László kisgrafikákat, metszeteket, ex libriseket
és képeslapokat gyűjt, akihez hasonlóan
ifj. Sarkady Sándor aprónyomtatványait, ex libriseit, soproni fotóit, könyveit
állította ki. Horváth Adolf elsősorban a numizmatikával jegyezte el magát,
ő a helyi numizmatikai egyesület titkára. A tárlaton a gyűjteményének soproni
vonatkozású pénzei és érméi kerültek bemutatásra. Király Tibor, aki gyermekkora
óta gyűjti a bélyegeket, közel három évtizede fordít kitüntető figyelmet
szülővárosa, Sopron filatéliai tárgyaira. Kedves kiállítása tárgyai a népszavazást
és az 1956-os forradalmat idéző levelek,
bélyegek. A kiállításon az értékes gyűjteményüket bemutató gyűjtőknek emléklappal
és tárgyjutalommal köszönte meg a város önzetlenségüket.
|
A helyszínen bélyegzés is folyik
|
A Fő téri Városháza előtti téren délután hat órakor a hagyományőrző
egyesület tiszteletadása mellett fáklyákkal őrtálló főiskolásokkal együtt
gyülekeztek mindazok a soproniak, akik az 1921-es soproni és Sopron környéki
népszavazásra emlékezve a Himnusz eléneklését követően, Balogh Márton
előadásában meghallgatták Sarkady Sándor Sopron dicsérete himnuszát.
Az ünnepi eseményen Walter Dezső polgármester szólt a jelenlévőkhöz:
Tisztelt Ünneplők, Hűséges Soproniak, Sopront
szerető kedves vendégeink!
|
Walter Dezső polgármester
|
Megtisztelő és felemelő érzés itt a város Fő
terén, az évszázados falak között, tiszteletre és követésre méltó városvezető
elődeink nyomdokán szólni a város ünnepén, a Hűség Napján, amely ma többszörösen
is ünnep.
Hiszen ma emlékezünk a nemzet, Sopron város
történelmében egyedülálló 1921-es Népszavazásra, amikor is erkölcsi példaadással,
nemzethű érzelmeiket tettekre váltva Sopron polgárai magyarságuk mellett
szavaztak.
És emlékezünk ma a 725 évvel ezelőtt történtekre
is, IV. László királyunkra, aki azzal, hogy Szabad Királyi Várossá nyilvánította
Sopront, megteremtette az alapját annak, hogy most, 2002-ben pozitív jelzők
sokaságával illessék városunkat itthon és a nagyvilágban.
Azt gondolom, a legkedvesebb minden soproni
számára a Civitas Fidelissima, a Leghűségesebb Város jelző.
És nem véletlenül!
A hűség ott van történelmünk, életünk, minden
sorsfordító eseményénél. A hűség a nélkülözhetetlenség értelmében elemi
norma. Ebből ered súlya és jelentősége.
Önzetlenségből született, önakaratból vállalt.
Ezért felszabadító, boldogító, feloldozó kötelék. Belső eredetű kohézió.
A hűség mindenki számára “talpig nehéz” viselet.
Az volt 1921. december 14-én, s az ma is. De hálaisten’ van előttünk példa
a kitartásban, az élni akarásban, a történelmi hagyományok tiszteletében.
Sopronyi Thurner Mihály jövő építő, felelősségteljes gondolkodása, részrehajlást
nem ismerő igazságérzete ma is példa.
A XX. századi Sopron legjelentősebb városvezetőjének, a Civitas
Fidelissima első polgármesterének, Sopron megmentőjének tántoríthatatlan
hűsége előtt mindenkor fejet hajtunk.
Tisztelt Ünneplők!
Jogunk és okunk van az ünneplésre. Elődeink
történelmi tettei adnak erre alapot.
Hangsúlyoznom kell: alapot.
Mert nekünk, késői utódoknak még nagyon sokat
kell tennünk, hogy méltókká váljunk elődeinkhez. Felelősségteljesen kell
cselekednünk, mindenkinek a maga posztján; egymásért, sorsunkért, városunkért!
Egymás kezét fogva, apáinktól, nagyapáinktól
örökölt kitartással gondozzuk, építsük, szépítsük szeretett városunkat!
Köszönöm Sopron polgárainak hűségét! Köszönöm,
hogy együtt ünnepelhetünk!
|
Dr. Szájer József, Walter Dezső, Kránitz László
a Szent György utcában
|
Beszédét követően Walter Dezső az 1921. évi népszavazásban résztvett
települések polgármesterei, Dr.Szájer József Sopron országgyűlési képviselője,
valamint Kránitz László és Ivanics Ferenc országgyűlési képviselők elhelyezték
a megemlékezés koszorúit a Hűség Kapunál és Sopronyi-Thurner Mihály szobránál.
A megemlékezés résztvevői fáklyás menetben vonultak a Széchenyi téri
Hűségzászlóhoz, ahol dr. Kubinszky Mihály nyugalmazott egyetemi tanár,
Sopron díszpolgára, a Városszépítő Egyesület elnöke mondott ünnepi beszédet.
|
Dr. Kubinszky Mihály a Hűségzászlónál
|
Dr. Kubinszky Mihály a következő szavakkal köszöntötte
Sopron ünnepét:
A december 14-i ünnep
összeforrott velünk soproniakkal, ugyanúgy hozzánk tartozik, mint a tavaszhoz
a húsvét, a nyárelőhöz a pünkösd, s az év végéhez a karácsony. Hozzánk
tartozik az őseink hazaszeretetétől motivált hűség miatt, melyet Magyarország
iránt tanúsítottak. Az ilyen ünnepek sajátossága, hogy meggyökeresednek,
de rendeltetésük és főként előzményeik gyakran elhomályosulnak. Mi is gyakran
elfeledjük hogy a népszavazás, melyet ünneplünk, fegyveres összetűzések
nyomán jött létre, előzményei emberáldozatot követeltek mindkét oldalon,
Ausztriában és Magyarországon egyaránt. Ha háború nem is dúlt, s a csata
szó is szinte túlzott, a fegyveres konfliktus az tény. Az előzmények még
mélyebbre nyúlnak, az első világháborúba, az azt követő békekötésekre és
leginkább a terület etnikai jellegére.
Csak ritkán tudnak politikusok
ilyen mélyreható konfliktusokat megoldani, még ritkábban, szinte sohasem
tudják megoldani a fegyverek, De megoldja őket szinte minden esetben az
idő, az évek múlása. Az első világháború 9 millió ember halálát követelő
harcainak egykor egymással szembenálló ellenfelei ma kapcsolatban állnak
egymással S még mielőtt mi is ehhez az unióhoz tartozhatnánk, régen lecsendesítette
már nálunk is az etnikai ellentéteket az idő múlása, jövünk-megyünk egymáshoz
az osztrákokkal, akkor ellenfeleinkkel. Személyes kapcsolatok és kereskedelmi
érdekek egyaránt ápolják a barátságot. Sőt, önérzet hiányában még szép magyar
nyelvünket is gyakran mellőző német feliratokkal csalogatjuk vendégeinket.
Gondolkodtam azon, népszavazó
hazafiai őseink ezen a megbékélésen megbotránkoznának-e, vagy csak a fejüket
csóválnák, netalán örülnének-e neki. Meg vagyok győződve az utóbbiról. Mert
a fegyveres konfliktusokat az irigység szüli és a bosszú hajtja, a kibékülést
a keresztényi szeretet hatja át. Amiből a legfontosabb és igen örvendetes
tanulság, hogy az idő múlása a szeretet kiteljesedéséről tanúskodik. Néha
évek kellenek hozzá, néha sajnos évszázadok. De mindig és mindenütt egyetlen
igazság győzhet, és ez a szeretet. Itt is ez történt, itt és ez történik.
Ez nem jelenti azt,
hogy a konfliktus, mely annak idején bátor helytállást kívánt, hiábavaló
lett volna, és nem jelenti azt, hogy mindegy, hogyan alakult akkor városunk
sorsa, ma már végeredményben mindegy, mi lett akkor a népszavazás eredménye.
A történelem a múltra vonatkozó feltételezéseket nem tűri, ami megtörtént,
az tény. És a történelmi tényeket legfeljebb örvendetesnek, vagy sajnálatosnak
lehet felfogni, legtöbbször szükségszerűnek. A Sopron körül 82 éve kitört
konfliktus is szükségszerű
volt, mert hazafiasságon alapult. S a nemes értelemben
vett hazafiasság nem ellenkezik a szeretettel sem. Ezért az idő múlását
követő békülés után a konfliktusból megmaradhat a nemzeti öntudat, melyet
mindkét fél a másiknak is elismer. Ezért nem volt hiábavaló őseink helytállása,
ezért maradhatunk büszkék rájuk.
És ezért köszönjük,
hogy egy évvel ezelőtt az akkori kormány megerősítette Sopront a hűség
városa megjelölésében. A hűséghez, amit nagyapáink 1921-ben a népszavazással
tanúsítottak, hozzászámíthatjuk a középkori István bírónak bátor helytállását,
és hozzátehetjük ma már saját nemzedékünknek a szabadságra vágyó emberek
előtt 1989-ben kaput nyitó bátor cselekedetét is. Örömmel jelentem a kezdeményező
Soproni Városszépítő Egyesület nevében, hogy a tavaly Dr. Szájer József
országgyűlési képviselő hathatós támogatásával és segítségével elnyert
díszkút - mely a hűséget és a szabadságot fogja a Várkerületen ország-világ
szemé elé tárni -, már készül. Megérkezett a nagy kő, melyből faragják, elkészült
a szép minta, melynek alapján öntik, készül a tér, amelyre helyezik. Köszönettel
tartozom városunk önkormányzatának és személy szerint Walter Dezső polgármesternek,
hogy a munkához még hiányzott fele költség előteremtését megígérte és vállalta.
Amivel hitet tett őseink hűségének szükséges elismerése mellett és reményeink
szerint azt is kifejezte, hogy városunkat is a béke és szeretet hatja át.
Néhány hónap múlva,
ha minden igaz, az Európai Unió tagjai leszünk. Néhány év múlva emlék lesz
a határ, néhány év múlva még a pénzünk is azonos lesz azokkal, akikkel
szemben az őseink által tanúsított bátor helytállást most még ünnepeljük.
De nagyon remélem és nagyon kérem, hogy ünnepeljük majd akkor is, ha már
együvé tartozunk. Hiszen meg akarjuk és meg fogjuk őrizni nemzeti identitásunkat,
ami nélkül nem is lennénk egyenértékű tagjai az európai népek nagy közösségének.
Nézzék meg, ha tehetik, hogy két tehetséges magyar építész a szlovákiai
Rév-Komáromban milyen csodálatos városrészt alkotott. Ebben az Európa-udvarban
megannyi kis házból tevődik össze kontinensünk értékes kaleidoszkópja.
Nem érzékeltem sehol jobban, mint ott, hogy az európai közösségnek nem
szabad összemosnia a soknyelvű és különböző kultúrájú népeinek múltját,
éppen ellenkezően, ezeknek a színes köveknek összessége adja értékét. S
ahhoz, hogy a magyar ékkő ebben a közösségben ragyogjon, járuljunk hozzá
mi soproniak is városunk hagyományainak ápolásával. Ezek közé tartozik
a népszavazás nemes eredményeiről való mindenkori megemlékezés is. Mert
ebben egy nemes és hasznos lokálpatriotizmus fejeződik ki.
Egy
asszonytól soha sem szabad megkérdezni, hogy hány éves, egy választópolgártól
sohasem szabad megérdeklődni, hogy kire szavazott. De azt bátran megkérdezhetik
tőlünk, hogy hová valósiak vagyunk, hová tartozunk - mert válaszunk erre
csak hagyományosan és büszkén az lehet, hogy soproniak vagyunk, és magyarok
maradtunk. Városunk Sopron és nem Ödenburg. De örömmel látom, hogy ma már
Ausztriában is úgy mondják, hogy Sopron. Ezért mi is válaszolhatjuk azt,
hogy ödenburgiak is vagyunk. A jó Isten áldását kérem városunkra. Úgy legyen.
Az ünnepi beszédet követően Sopron himnuszának
dallama kíséretében Sopron város vezetői, a népszavazás településeinek
vezetői, a jelenlévő országgyűlési képviselők, politikai pártok és társadalmi
szervezetek képviselői elhelyezték koszorúikat a Hűségzászlónál. A rendezvény
a Szózat közös eléneklésével ért véget.
December 14-én az ünnepi rendezvénysorozat folytatódik.
17.30-kor a Liszt Ferenc Konferencia és Kulturális Központban a Juventus
Koncertzenekar műsora vezeti be Sopron Megyei Jogú Város Önkormányzata
által 2002-ben adományozott városi kitüntetések átadásának ünnepségét.
|