|
Ajándék a téren
Ajándék a téren Ők – csaknem tízen – ismerősöknek tűntek: tavalyról
és egyébként is. Talán mert ismerős dallamokat énekeltek, és mert a díszlet
pedig: a Város maga volt.
  Mert az nem nem lehet, hogy a dallam, a muzsika csak úgy elszáll. A dallamok elhangzanak – aztán meg, hová lesznek? Az emlékezetbe – annyi mindennel együtt – a dalamok is biztosan egyszer majd visszacsengnek. A Széchenyi téren, vagy a Fő téren a Szentháromság szobor tövében, talán majd egyszer, amikor már a karácsonyfa sem áll ott. Az is lehet, hogy – ugyanúgy mint egy évvel ezelőtt –, akárcsak most, és (reméljük), hogy egy év múlva ugyanazok a dalok újra felcsendülnek. Mert ugyanarról szólnak és mégis mások, azért mert másoknak szólnak majd.  *** "Hivatásosok?" - kérdezett tovább az ismeretlen. "Abban, amit ezúttal tesznek, minden bizonnyal" - kapta az újabb választ. A Fő tér a karácsonyt visszhangozta, és, a párbeszédet igazán hallók láthatatlanul elmosolyodtak: legalább is azok, akik a kérdezőnek "ajándékba" remélték, hogy a a választ megértette. Kapcsolódó cikk: Varázslatos
éj
|