CyberPress.Sopron

(http://www.cyberpress.hu/)

Rovat: Nyugati Kapu

2000. március 09., csütörtök 00:00


Charlie-val szólt a blues

A közönség még igényli az élõ zenét

Charlie-val szólt a blues
A közönség még igényli az élõ zenét

A Black Box Baráti Klub múlt heti rendezvényén a soproni zenekedvelõknek alkalma nyílt arra, hogy élõben hallhassák a magyar bluestörténelem egyik kiválóságát: Charlie-t. Az immár ötvenes éveit taposó énekes a klubesten, slágerei mellett, nem csak saját albumairól ismert számokkal lépett a közönség elé.

- Bár nem vagyok nosztalgikus alkat, de az ilyen hangulatos, klub jellegû fellépésekkel a régi idõket szeretném egy kicsit visszahozni. Az ilyen alkalmakkor közvetlen kontaktust, bensõségesebb viszonyt tudunk kialakítani a közönséggel, mint a nagy koncerteken. Olyan repertoárral jöttünk Sopronba, ami már régóta bejáratott, ismert. Játsszuk az általunk szeretett dalokat, a koncert alakulásába azonban a közönségnek is hagyunk beleszólási lehetõséget. Tavaly óta szervezünk kisebb nézõszám elõtti fellépéseket, melyen mindig jó hangulat uralkodik, a közönség a sok gépzene mellett szerencsére továbbra is igényli az élõzenét.

- Milyen eséllyel indulnak a fiatalok a zenei pályán?

- Az én fiatalkoromban volt egy TV és egy rádió, melyekbe reménytelen volt bekerülni még akkor is, ha az embert már országszerte ismerték, elismerték. Évekig hiába próbálkoztam a médiáknál, pedig tömegek jöttek a koncertjeimre. Ma, amikor rengeteg Tv, rádió mûködik, látszólag sok bemutatkozási lehetõsége van a fiataloknak. Nekem mégis úgy tûnik, hogy rengeteg jó énekes van, csak éppen õk, az igazán tehetségesek nem tudnak “labdába rúgni”. Olyan korszakot élünk, hogy csak idézõjelben értelmezhetõ együttesek vannak, akik zenekar nélküli fellépéseiken ugrálva plébekelnek. Régen az együtteseket egyértelmûen zenészek alkották, akik értettek is a zenéhez. Abból a szempontból viszont sokkal könnyebb nekik, hogy most már számtalan iskola van, ahol remek szakemberek tanítanak. Kaphatók kották, CD-k, kazetták, ezek segítségével autodidakta módon el lehet sajátítani a zenei ismereteket.

- A fiad szintén egy zenekarban játszik. Mennyire támogattad abban a tervében, hogy õ is a zenei pályát válassza?

- Elég késõn, tizenhat éves korában kezdett gitározni. Az eltelt négy évben mindvégig támogattam, mert úgy érzem, hogy igazán tehetséges. Õ azonban elég önálló és ritkán kéri a segítségemet. Mindenkinek az életében, sorsában rendkívül meghatározó az, milyen barátokkal, illetve zenésztársakkal kerül kapcsoltba. Az ember csak akkor tud igazán önmaga lenni és bármit is elérni, ha olyan társak veszik körül, akik képesek a csapatmunkára, és inspirálják egymást A fiam eddig nem találta meg ezt a társaságot, de van még rá ideje.

- Milyen tervekkel indultatok neki az idei esztendõnek?

- Egyszerûen csak zenélni szeretnénk. Legújabb albumom Charlie Greatest Hits címmel december végén került a boltokba. Jelenleg nem készülünk új lemezzel, mindenesetre most sem lazítunk. Igaz, hogy a bõrömbõl nem tudok kibújni, de megpróbálok egy teljesen újszerû dolgot megvalósítnai. A zenekarral 2001. végére tervezzük, hogy egy érdekes, tõlünk nem megszokott repertoárral lépünk a lemezpiacra. Addig is dolgozunk, járjuk az országot és amíg érezzük a közönség szeretetét, szólni fog a blues.

megjelent: Nyugati Kapu 2000. március 10.

Takács Judit