|
“A szülőföld nem enged”
Dr. Kovács József László válogatott helytörténeti-irodalomtörténeti írásai a soproni Széchenyi István Városi Könyvtár kiadásában December közepén a Széchenyi István Városi Könyvtárban
került sor Dr. Kovács József László irodalomtörténész “A szülőföld
nem enged” című kötetének bemutatójára. Horváth Csaba könyvtárigazgató
válogatta a 70 éves soproni származású helytörténész-irodalomtörténész
professzor írásait a Soproni Szemléből, a Soproni Füzetekből, a Várhelyből,
továbbá az Irodalomismeret, a Studia Comitatensia, a Tanulmányok Csatkai
Endre emlékére és a Házy Jenő emlékkönyv című kötetekből. Ő írta a könyv
előszavát, és ő készítette a kötetet záró fejezetet: Dr. Kovács József
László műveinek bibliográfiáját is.
A kötet borítóját két Sterbenz Károly grafika díszíti: a címlapot a Pihenőkereszt, a hátlapot a Szentlélek templom. Stílusszerkesztő: Sarkady Sándor költő. A helytörténeti-irodalomtörténeti tanulmánygyűjtemény megjelenését támogatta Budaőrs Német Kisebbségi Önkormányzata, a Budapest Bank, a Hillebrand Nyomda Kft., Ráckeve Város Képviselőtestülete (Solti János, Szöllősi Árpád, Dr. Vona Ferenc), a Soproni Katolikus Konvent, a Soproni Kulturális Szövetség és a soproni Széchenyi István Városi Könyvtár. A nyomdai munkálatokat a Hillebrand Nyomda Kft. végezte.  - Bencés öregdiák vagyok - soha nem felejtem el a rend nevelését -,
és Mollay Károlynak, a bölcs soproni professzornak a tanítványa, aki a
helytörténet ösvényeire vezetett . Helyi gyökerek nélkül nincsen nemzeti
múlt. Nemzeti múlt úgy képzelhető el, hogy az ember feltárja a hajszálgyökereket.
A hajszálgyökerek feltárása közelebb visz a nemzeti múlthoz, és ez a nemzeti
múlt az, amit csak akkor ismerhetünk meg, ha megnézzük az összetevőit.
Századok találkoznak a legenda, a hagyomány szerint is városunkban a Pihenőkereszthez
kapcsolódó Szent Quirinus vértanútól talán egészen addig, hogy Endrédy
Csanád atya a hajdani bencés rendházból most szeretetházat hoz létre, idős
emberek otthonát, ahogy a bencés - vagy Nagyboldogasszony - templom bejárata
feletti Mária-szekkó mutatja: Nagyboldogasszony kitárja a palástját mindenki
fölé, aki nála védelmet keres. A Szent Szűz itt van fölöttünk, itt van
mellettünk, akiben az Istenanyát kell, hogy tiszteljük, Jézus Krisztus
felnevelő édesanyját, aki vigyáz ránk, aki meghallgat minket.
Számadásom
Míly kevés, amit beválték” Mégis arra kérem az Olvasót, fogadja szeretettel ezt a szellemi számadást! Számadással tartozom kibocsájtó szülőföldemnek, Sopronnak. E város régmúltját-közelmúltját kutatom csaknem fél évszázada. Hálás vagyok szülővárosomnak, hogy módot adott erre. Mestereimnek, a pannonhalmi Bencés Rend soproni tanárainak Dr. Pálos Ferencnek, Dr. Jávor Egonnak, minden tanáromnak, hogy erre az útra igazítottak. Mollay Károly professzor bölcsességének, Bán Imre és Klaniczay Tibor professzorok figyelmének, hogy lépteimet egyengették, felhívták figyelmemet egyes feladataimra. Feleségemnek, dr. Paulovits Teréz tanárnőnek, és leányomnak, Hajnának, fiamnak, Zsoltnak, hogy az íróasztalhoz és levéltári kutatásokhoz kötődő férj és apa nyugalmát, belső csendjét biztosították. Köszönöm a Soproni Városi Levéltárnak a kutatásra átengedett írásos szellemi kincseket. Nekem csodálatos szülőföldet ajándékozott az ég, Sopront. De kötődöm belső ragaszkodással választott szülőföldeimhez is. Ráckeve városához, ahol évtizedeken át taníthattam az Ady Endre Gimnáziumban. Az is megadatott, hogy jómagam és feleségem keze alól kinőhetett a ráckevei Árpád Múzeum. A hasznos tudós intézmény éppen 40 évvel ezelőtt nyitotta ki kapuját. Választott szülőföldem a hegyek koszorújában megbúvó Budaörs is. Tizedik éve vezetem a város Riedl Ferenc Helytörténeti Gyűjteményét. Ebben a munkámban mellém állt a Város és annak Német Kisebbségi Önkormányzata. Szívembe fogadtam az itt élő német és magyar, valamint a világ minden tájáról összegyűlt lakosságát. A falut 1720 táján újratelepítették az idevándorló németek, akiket 1946-ban elkergettek lakóhelyükről. Akik itt ezután otthont teremtettek, később egy közösséggé nőttek. Építik a lelki hidakat, melyek összekötik a megbékült emberek szívét Budaörsön. E válogatott tanulmánygyűjtemény megjelenését is Szülőföldemnek és Választott Szülőföldeim lakóinak, intézményeinek köszönhetem. Mindazok nevét, akik ebben segítettek, köszönettel felsorolom e válogatott írásaim gyűjteménye végén. Szabadjon azonban külön köszönetet mondanom Sopron Város Széchenyi István Könyvtárának, hogy vállalta kiadványként az itt olvasható tanulmányokat. A számvetést megtettem, az utat azonban folytatni szeretném. Amikor ezt a számadást mentegetőzve leírom, akkor került ki egy nagy terjedelmű (könyvméretű) tanulmányom a nyomdából Nyugat-Magyarország irodalmáról és művelődéstörténetéről, a Fejezetek a magyarországi német irodalom történetéről (Bp. 2002), tanulmánygyűjteményben. Remélem az a munkám is összegzést nyújt az említett világról, Sopron és környéke három évszázadáról. Ikerkönyvként e gyűjtemény is rávilágít a múlt egy-egy fontos szakaszára! Kérem a Kegyes Olvasót, ilyen lélekkel fogadja írásaimat! A szép külsőért pedig gondoljon szeretettel az 1721 óta Sopronban élő nyomdászatra, így az ősi nyomdász hagyományokat folytató Hillebrand Nyomda nemes könyvalkotó műhelyére. Kovács József László (Részlet A szülőföld nem enged Kovács József László válogatott irodalomtörténeti-helytörténeti írásai kötetből. A könyv Sopronban a Cédrus könyvesboltokban vásárolható meg. ) K.T.E.-T.CS. |
A város határában a Pihenő Keresztnél, a ,,Rastkreuz” középkori lámpás
oszlopánál megálló utazót az ősi Sopron csodálatos látványa köszönti. Kegyes
hagyomány szerint itt pihent meg Quirinus vértanú is, amikor pogány bíróság
elé vitték Savariába a római katonák.