CyberPress.Sopron

(http://www.cyberpress.hu/)

Rovat: Nyugati Kapu

1999. szeptember 28., kedd 00:00


A bűn és a dzsessz Chicagója

Premier a Petőfi Színházban

A bűn és a dzsessz Chicagója
Premier a soproni Petőfi Színházban


Merre van Chicago? Valahol Amerikában. Hogy lehet odatalálni? Csak figyelj. Ahol lőnek és szól a dzsessz, már ott is vagy. De legutóbb ilyet Sopronban is hallottam! Akkor megtaláltad Chicagót. De az csak játék volt! Miért, nem volt az jó neked?

Kander-Ebb-Fosse Chicago című revümusical-jével nyitotta meg évadját a soproni Petőfi Színház. Olyan világhírű darabbal, ami által hozzánk is közelebb került a távoli nagyváros bűne és kitűnő zenéje. Előbbiről még Budapesten is városrészt neveztek el, utóbbit pedig nap mint nap hallhatjuk a rádióból.

A chicagói történet tulajdonképpen egyszerű, hétköznapi eset. A nő, Roxie (Keresztes Ildikó) lelövi szeretőjét, a férj, Amos (Győri Péter) magára vállalná az esetet. Az igazság azonban kiderül, a nő börtönbe kerül, a többi gyilkos lány mellé. Ott összekülönbözik a hangadó lánnyal, Velmával (Borbás Gabi), de istápolójuk, Mama Morton (Rátonyi Hajni) csillapítja indulataikat és jobbnak látja, ha a sztárügyvéd, Billy Flyn (Szakács Tibor) viszi ügyüket az igazságszolgáltatás elé. Persze mi az igazság? Mert Chicagóban az emberek, különösen a sajtó, köztük Mary Sunshine, a riporter (Szatmári György, "szoknyaszerepben") a bűnt már megszokták, jobban szeretik a bűnbánatot, meg a szenzációkat. Mert mi van abban, ha a román lány, Florica (Szabó Anikó) még a kötélen is azt hebegi: "Nem vagyok bunos"? De az, hogy Roxie terhes - ami persze nem igaz -, arról lehet címoldalas, fotóscikket írni, melyen az emberek csámcsoghatnak. Valójában mi is az igazság? Mert az ügyvéd mindent megkever, hogy dollárjaihoz hozzájusson. A polgári erkölcs szerinte csak halandzsa, humbug, az egyetlen igazság: a pénz. A végén, mikor az esküdtszék Roxie-t ártatlannak mondja ki, már senkit sem érdekel. De ő végre önfeledten táncolhat és énekelhet Velmával együtt a revüben.

A zenébe, énekbe és táncba foglalt sztorit Mikó István remekül fogta össze és szokása szerint apró, szellemes ötleteivel is kiegészítette. Kitűnő alapot adtak neki Prekop Gabriella fordításának kifogástalan prozódiájú sorai és G. Dénes György versei. A Blum József által vezetett zenészek nagyszerűen festették alá a Michael Kropf által készített koreográfiát. Peter Umbach jelképszerű díszletei jól érzékeltették az amerikai nagyváros csillogó ridegségét. Külön említést érdemel a fényeffektusok gazdagsága.

Nagyszerűen sikerült a világhírű darab. Talán nem túlzás, hogy a soproni előadás még a Broadwayn is megállná a helyét. Méltán érdemelte ki a vastapsot, ami kétszer erősödött fel. Akkor, amikor Amos, "Mr. Celofán", akin mindenki átnéz, aki csak egy szürke, pipogya férj, megjelent. S a Konferanszié (Zalai Tamás) meghajlásakor, aki sok szerepében végigbrillírozta az előadást. Jó, hogy a közönség így ítélt.

NyK