|
Emlékezés Csapody Verára
Színes, új képeslap. Egy a sokezer közül - mondhatja
az olvasó. Megvásárolhatjuk, elküldhetjük néhány üdvözletünkkel, szeretteinknek,
ismerőseinknek; esetleg eltehetjük emlékként. Szenzációkat, megdöbbentő
híreket, sztárokat kergető világunkban, lehet-e ennél több figyelmet fordítani
képeslapokra?
A hírnévre, kitüntetésekre soha nem vágyakozó művész,
Csapody István orvosprofesszor és Allaga Vilma, hétgyermekes
családjában született, 1890-ben. Az érettségit követően 1913-ban kapott
matematika-fizika szakos középiskolai tanári oklevelet. Azt, hogy hazánk
valamennyi növényét megismeri és lerajzolja néhány évvel korábban határozta
el, anyai nagyszüleinek bajai otthonában töltött nyári vakációi során.
Célkitűzésében minden bizonnyal szerepet játszott az, hogy édesanyja remek
akvarelleket készített lepkékről. Csapody Vera rajzait a Magyar Nemzeti
Múzeum Növénytárának igazgatója, Jávorka Sándor botanikus (1883-1961)
egy tanár-egyesületi rendezvény kiállításán ismerte meg. "A találkozásból
életre szóló, 40 éves eszményi munkakapcsolat, illusztrált növénykönyvek
tucatjai, mindkettőjüket klasszikussá avató életmű született." Írta,
nagynénjére emlékezve, az egy évvel ezelőtt elhunyt Csapody István,
erdőmérnök, botanikus.
Első és tudománytörténetileg kiemelkedő jelentőségű munkájuk "A magyar flóra képekben" (Iconographia Florae Hungariae) 1929-1934 között készült. Ebben 576 oldalon és 40 színes táblán a történelmi Magyarország valamennyi un. edényes virágtalan és virágos növényfajának 4238 (!) tusrajza, illetve akvarellje szerepel. A flóramű - vagy annak reprint kiadása ma a világ valamennyi jelentős természettudományi könyvtárában megtalálható. Sokáig a szakmai könyvpiac legdrágább könyve volt, amelyet az Akadémiai kiadó reprint formában háromszor is megjelentetett angol és német nyelvű függelékekkel. Gombocz Endre soproni születésű, az Evangélikus Lyceum Főgimnáziumában érettségizett akadémikus szerint: "A növényképek pontossága és hűsége alapján valódi nemzeti vagyon. Példaképmás, a környező országok később megjelenő flóraműveinek illusztrálására, minden terepkutató botanikus nélkülözhetetlen segédlete." Felsorolni is lehetetlen az ezt követő illusztrált könyveket, de kettőt mindenképpen ki kell emelnünk. Az egyik a hét kiadást (köztük kettőt szlovák nyelven) megért "Erdő-mező virágai" (növényei) címűt, a másik pedig a középiskolások által használt "Kis növényhatározót". A hozzávetőlegesen 15 ezer tusrajzának és 10-12 ezer színes akvarelljének jelentős része ma már a Természettudományi Múzeum Növénytárának féltett kincse, de ugyanezt mondhatjuk a sokszáz-ezer példányban megjelent könyvek illusztrációiról. Amikor halála előtt egy évvel, Állami Díjjal tüntették ki és emlékére cédrusokat ültettek a Gellért-hegyen akkor ő ezt mondta a rádióriporter kérdésére: "Hiszen én nem csináltam semmit. Az én hivatásom az volt, hogy másoljam le a természet szépségeit. Mindegyiket, amennyire csak lehetséges." Szólnunk kell még a fekvő állású képeslapon megörökített szívlevelű gubóvirágól, a hazánkban csak a Bécsi-domb kb. egy négyzetméteres területén előforduló védett ritkaságról. A szép kiállítású lapokat városunkban a Szociális Foglalkoztató munkatársai készítették különös gondossággal, a Soproni Erdőkért Környezetkultúra Alapítvány és a Kitaibel Pál nevét Viselő Környezeti-nevelési Oktatóközpont kezdeményezése, megrendelése alapján, kis példányszámban. Andrássy Péter |
