|
Közös ég alatt - grafikák és fotók a Káptalanház Galériában
A Káptalanház Galériában nyílt meg D.Hoffer Erzsébet
és Drávai István “Közös ég alatt” című kiállítása.
Mélyen Tisztelt Egybegyűltek! Hölgyeim és Uraim! Kedves Barátaim! A felületes szemlélő minden bizonnyal azt kérdezi most: “Hogyan került a csizma az asztalra?” Vagyis hogyan lehetséges az, hogy egy mélyen hívő, egyházához, annak tanításához és hagyományához hűségesen ragaszkodó művész-házaspár közös képkiállítását egy protestáns prédikátor nyitja meg?! Ráadásul ez a prédikátor a kálvinista fajtából való! Ez a szemléletmód azonban valóban felületes. A ma délelőtti lélekemelő érsek-iktató ünnepség is megmutatta, mennyi minden összeköt minket. Vagy: éppen itt állok a sok gyönyörű katolikus templomkép között egy református Isten-háza, a litéri reformátusok temploma mellett. Csak mellékesen jegyzem meg, hogy a litéri református közösség kicsiny volta miatt jól ismert szólás lelkészeink között: “Litér - mit ér?” (A Drávai házaspár azonnal mondja: “Nagyon sokat ér!”) Végignézve D.Hoffer Erzsébet csodálatos képeit, ismét fogalmazódott bennem: minden művész titok, Isten nagy titka. A művészet ugyanis a Teremtés első szombatjának ama páratlan örömére emlékeztet, amit Isten érezhetett munkája végeztével: “és látá Isten, hogy minden, amit teremtett, ímé igen jó” (Mózes 1. könyve 1:31). A művészet feladata az, hogy visszateremtse ezt a mai, szomorú, a valóságtól elrugaszkodott világot a kezdet boldogságára. Az igazi művészet mindig gyógyít.  De hogyan nézzük D.Hoffer Erzsébet és Drávai István képeit? Hogyan sikerülhet valami nagyon ismerőset úgy elidegeníteni, hogy valami újat tudjon nekünk mondani? Mert sokszor a bennünk élő, rögzült régi képek zárják el a Szentíráshoz vezető utat. Ha például egy bibliai történetet idézünk fel emlékezetünkben, akkor spontán módon előjönnek bennünk a gyermekkorban látott képek, amelyek azóta is meghatározzák gondolkodásmódunkat, hitbeli magatartásunkat. E megszokott képek közül azonban nagyon sok nem tárja fel a bibliai olvasmány vagy történet mélységét, és inkább csak eltakarja a bibliai leírás poézisét és elevenségét.  De tovább sorolhatjuk a kérdéseket. Milyen segítséget adnak a képek a Szentírás jobb megértéséhez? Prédikálhatnak-e a képek? Van-e a képeknek saját igazsága? Miben különbözik az Ige hirdetése a képek üzenetétől? Mit szól az Ige Egyháza a képek erejéhez? Ezek a kérdések a keresztyénséget a kezdetektől fogva érdekelték és foglalkoztatták. Olyan kérdések ezek, amelyekre minden korban adtak valamilyen szintű választ. Ha a kép nem a szöveg vizuális megkettőzése, hanem önálló és az is marad, akkor reménykedhetünk abban, hogy a kép új olvasatot, új perspektívákat nyújt a Szentíráshoz. Ezáltal a művész új tapasztalatokat nyithat meg előttünk. 
Azt kívánom Önöknek, hogy ilyen lélekkel nézzék ezeket a képeket! Vladár Gábor (Elhangzott a január 11-i kiállításmegnyitón a Káptalanház Galériában,
Sopron, Szent György u. 7.)
D. Hoffer Erzsébet és Drávai István közös tárlata a Wrenkh Ede Katolikus Közösségi Házban január 26-ig, naponta 10-18 óra között tekinthető meg. |
