CyberPress.Sopron

    Trigonal címmel három város – Wiener Neustadt, Tarcento és Sopron – közös kulturális rendezvényeként nyitotta meg kapuit szombaton a Petőfi téri Festőteremben a régiós képzőművészeti vándorkiállítás.
    A Soproni Polgármesteri Hivatal, a MAOE Soproni Csoportja, a Pro Kultúra Kht., a Wiener-Neustadt-i Künstlervereinung és az Art 100 Tarcento közös tárlatán osztrák, olasz és magyar képzőművészek, összesen huszonnégyen, együtt mutatkoznak be, Bécsújhely után ezúttal a soproniaknak.

Kalmár István alpolgármester: a művészek a kultúra követei

    Sopron város nevében Kalmár István alpolgármester köszöntötte a külföldi vendégeket és a soproniakat; az alpolgármester hangsúlyozta: a művészet közös, mindenki által érthető nyelve által megvalósul a művészeti alkotásokon keresztüli párbeszéd, amelyre a közeledő EU-csatlakozás mindinkább több alkalmat teremt majd; a határokon keresztül átnyúló együttműködés szükségességét, a kultúrán keresztül megvalósuló kommunikáció lehetőségének kihasználást és a régió, valamint a térség együttműködésének fontosságát hangsúlyozta Tarcento polgármestere és Bécsújhely képviseletében a bécsújhelyi polgármesteri hivatal kulturális és külkapcsolatokért felelős tanácsosa egyaránt.
    A vendéglátó város művészei nevében Mészáros György festőművész szólt az egybegyűltekhez.
    A Trigonal művészei először Bécsújhelyen (Wiener Neustadt), a Karmelita templomban mutatkoztak be tavaly szeptemberben.

Mészáros György: A művészet kollektív ügy

    A soproni kiállítás-megnyitón – a nemzetközi közös tárlat természetéből adódóan – hangsúlyosabban esett szó a formai elemek relatív értékeinek előtérbe kerüléséről.
    A művek viszont azt bizonyítják, hogy egy, a Trigonal-hoz hasonló koncepciójú tárlaton a formával elválaszthatatlanul és szervesen összefüggő tartalom sem tekinthető másodrangúnak, sőt a formai gazdagság többnyire a kiállított anyag gondolati-szellemi gazdagságát is jelent(het)i egyben
    S, valóban: szintén a kiállítás természetéből adódóan – városonként nyolc-nyolc alkotó nyomán alkothatunk egy, az adott város pillanatnyi "képzőművészeti közérzetéről" képet – joggal feltételezhetjük, hogy minden térségből a vizuális nyelvezet legrangosabb és legegyértelműbben fogalmazók között vannak azok, akik ezúttal a műveik révén a vándorkiállítás okán találkoztak, még akkor is, ha sejtjük (vagy éppen tudjuk?), hogy a lista nem teljes.

Lucio Tollis, Tarcento polgármestere a művészet a kapcsolattartás eszköze

   Tehát, az említett "anyaghasználati tapasztalaton" túl, a Festőteremben érzékelhető vizuális gesztusok mégiscsak azt mutatják, hogy létezik (és mindig is létezett) egy, a nemzetközi tendenciák és események művészetekben való megjelenésének természetes trendje- (törvényszerűsége, avagy divatja?), amelyhez képest (ad absurdum) mérhető és értékelhető egy-egy hazai (és külföldi) alkotó eredetisége, egyénisége.
 

A soproni képzőművészek csoportja, valamint...

...a tarcentoi és a...

bécsújhelyi küldöttség Mag. Isabella Siedl a bécsújhelyi polgármesteri hivatal tanácsosával (jobbra)

    Ami pedig a formai, vagy akár a tartalmi relatív értékek előtérbe kerülését illeti, egy, a jelenlegihez hasonló jellegű kiállításnál semmi sem alkalmasabb arra, hogy a viszonyítási alap és az értékítélet folyamatosan változó viszonylagosságát kifejezze; mert a relatív érték, is "valamihez képest" relatív, a kérdés, mégis csak az, hogy mihez képest? Ezért is nehéz (bár természetesen egyáltalán nem lehetetlen, sőt izgalmas) vállalkozás egy – a relatívizmusokat is figyelembe véve – tárlatot egészében és alkotó elemei közötti összefüggéseiben egyaránt elemezni, vagy akár leírni. Bár ezúttal a reprezentatív(nak szánt) "merítés" inkább annak alkalma, hogy egy közös, régiós, képzőművészeti csevegés, gondolat- és életérzés-csere közepében találja magát a látogató, akinek nem nagyon marad tehát, más dolga, mintsem figyeljen arra, amiről éppen az alkotók, a művek dialógusa szól.

    Bizonyos – egyrészt regionális – szempontból egy, viszont másrészt, több – kulturális, hagyományok, történelmi – szempontból teljesen különböző kultúrkörhöz tartozó alkotók közös művének, a Trigonal kiállításnak nagy erénye, hogy a három város nem csak a földrajzi értelemben, – légvonalban, térképen – megrajzolt vonalak mentén alkot háromszöget, hanem a művek gondolati alkotóelemeinek fennálló arányossága révén, – szellemi töltetük-üzenetük arányosságában – is "összeáll háromszöggé", olyanná, amelynek "oldalai arányosságának" egyik kifejezője az esztétikum, a másik pedig a közérthetőség; és manapság, – az elvonttól a virtuálisig terjedő képzőművészeti megnyilvánulások, valójában értéktelen handabandázások útvesztőjében – ez nem lényegtelen.

    A három városban bemutatott kiállítási anyag azonos. Ez azért is fontos, mert Bécsújhelyen az igazán különleges, a karmelita templom belső architekturális környezetében tapasztaltakkal szemben, a soproni Festőteremben merőben másként hatott a kiállítás egésze. (Természetesen egy soproni azonnal hajlamos lenne arra a megállapításra, miszerint a soproni helyszín alkalmasabb , de a tárgyilagosság ez esetben a "más" jelzőt engedi meg).
    A kiállítás fő ható erőit mindkét helyszínen érzékelőknek igazán egyedi és helyszínenként más-más élményében lehetett tehát részük. A helyszínnek a művekkel, az alkotásoknak a kiállítás közegével való kölcsönhatásának eredménye és az összhatást nagyon is befolyásoló volta ezúttal a gyakorlatban igazolódott be, és szellemi kalandnak ez sem lényegtelen.

    A Trigonal vándorkiállítás, amely Sopronban február 16-ig, naponta 10-18 óra között várja látogatóit, az Adriától, az Alpokon keresztül, majdnem a Dunáig elterülő háromszöget bezáró régió harmadik résztvevő városában, az olaszországi Tarcentoban május 3-án nyílik majd meg, Bruno Aita, Loris Agosto, Giancarlo Bonaccorsi, Dino Durigatto, Ernesto Paulin, Carlo Vidoni, Valentino Vidotti, Bernarda Visentini (Olaszország), Christa Cebis, Hans Detlef Dupal, Ursula Fasching Carnaval, Werner Rischanek, Swaantje Thomm-Hermsdorf, Johannes Winkler, Anton Zacsek, Brigit Zagler (Ausztia), Sz. Egyed Emma, Gáspárdy Tibor, Giczy János, Kovács György, Kovács-Gombos Gábor, Mészáros György, Soltra E. Tamás, Sulyok Gabriella munkáiból, amely alkalomra a tervek szerint a kiállítás katalógusa is elkészül majd.

- té -