CyberPress.Sopron

(http://www.cyberpress.hu/)

Rovat: KultúrVáros

2003. január 23., csütörtök 10:21

Nagy Gáspár: 'Nyújts feléje védő kart…' (Az írástudók felelőssége a XXI. században)

Nagy Gáspár: "Nyújts feléje védő kart…" (Az írástudók felelőssége a XXI. században)

   Hét éve hagyomány Sopronban, hogy január 22-én a Magyar Kultúra Napi ünnepséget a a Kálvin Kör és a Keresztény Értelmiségiek Szövetségének Soproni Szervezete közösen ünnepli.
    1996. január 22-én Dr. Hegedűs Lóránt Himnuszunk a Biblia fényében című előadása nyitotta meg azt a sorozatot, amely a magyar nép, a nemzeti fohászhoz – mindnyájunk egyetemes és személyes hitvallásához – való egyetlen, megmaradást jelentő viszonyulási lehetőségét tárta fel. Hegedűs Kölcsey bibliás bizonyosságáról mondta: "Az agónia, az élet-halál küzdelem népéből egyedül az Isten-perspektíva és bizalom népévé válva maradhat meg a magyar - hirdeti Kölcsey bibliás bizonyossággal. Bele kell ennek a népnek fogódznia a történelmet átható, láthatatlan isteni-emberi erővonalakba, mert csak a Himnusszal óhajtó, remélő és hívő nép marad meg pusztíthatatlanul."

    A nyolc évvel ezelőtti rendezvény folytatásaként évente azóta is, a mindig igen nagy számú közönség előtt, a hazáról, nemzetről, a magyar kultúráról a magyar kultúra és szellemi élet rangos meghívottai vallottak és "tanítottak" a Magyar Kultúra Napján a Hűség Városában.
    Idén "Nyújts feléje védő kart...” (Az írástudók felelőssége a XXI. században) címmel tartott előadásában Nagy Gáspár, Kossuth- és József Attila-díjas költő gondolatai irodalmi konstellációba helyezve tárta fel a magyar irodalom csúcsának tartott Himnusz, elődök és utódok műveiben fellelhető – az emberi elragadtatás és az isteni küldetéstudat - és nemzet-megmaradását szolgáló gondolatainak, szándékainak – máig tartó hatását.
    A soproni Liszt Ferenc Konferencia és Kulturális Központban Nagy Gáspárt Szokolay Sándor Kossuth-díjas zeneszerző, a Corvin-lánc tulajdonosa, Sopron város Díszpolgára köszöntötte:
A Fidelissima Vegyeskar, karnagy: Arany János

- Nem szunnyadó, bátor jelenléted népünk életében mindig kendőzetlenül szókimondó volt. Konokul kemény! S mégis mérhetetlenül bölcs tudtál maradni. Mellédszegődve, a jelen szorításai általad élőbbé válnak. Talán érthetőbbé, viselhetőbbé is. Mélyen figyelünk rád, hisz verssoraid is üzenetértékű próféciás-érzékről tanúskodnak. Így írtad: "Több évre nyújtott ősz következik – kell valami szabadítót mondani a kapuk alatt mielőtt tompán becsukódnak ".

Nagy Gáspár előadásában többek között arról is szólt, hogy a költők a reménység helytartói, akikre a nemzetnek szüksége van. Szükségünk van a Magyar Kultúra Napjára, hogy emlékezzünk azokra a költőkre, írókra, alkotókra, akik a magyar irodalom hajnalától máig, kézfogásként adták tovább a megmaradás reménységét - fejtette ki előadásában a tizenhárom kötetes költő. Összefüggésekben, rejtett és nyilvánvaló együttállásaiban a magyar nemzet Nagy Megtartóit idézte, azokat, akiknek magyarságféltő gondolatisága, írástudói felelőssége mind Kölcsey Himnuszának ívére épül: Balassi, Zrínyi, Berzsenyi, Vörösmarty, Petőfi, Illyés, Ady, Dsida, Jékely, Nagy László, Kormos István…

- "Nyújts feléje védő kart…" - a magyar irodalom legfontosabb verssora - válaszolta egy spontán, a teremből jött kérdésre Kormos István egy alkalommal - a költészet pedig ott kezdődött, ahol az ország elveszett - indították útjára a Kormos előtti nemzedékek a gondolatot, amely az emberi és isteni ihletésében a legmagasabb szellemi színvonalon a Himnuszban öltött formát, majd további író-költő nemzedékek folytatták. Az írástudók felelőssége: megmarad-e nyelvünk, mi magunk megmaradunk-e.
    Szokolay Sándor Nagy Gáspár egy karácsonyi versét idézte, megteremtve a költőnek a perogáció alapgondolatát: "a remény sohasem meghaló, ha minden utolsó szalmaszál abból a Jászolból való"
- Szerencsés vagyok, hogy a magyar költészet nagy történelmi folyama a kiáltó költők nagy vonulata mellett, talán az is segítséget jelent nekem, hogy van hitem; ez ad erőt és reményt - vallotta Nagy Gáspár.
Kossuth-díjas alkotótársak: Szokolay Sándor és Nagy Gáspár

    A rendezvényen a Fidelissima Vegyeskar előadásában elhangzott Kodály Zoltán: Sík Sándor Te Deuma és Szokolay: Ne hagyjátok az éneket! című, Sütő András: Gyermekkorom tükörcserepei alapján írt kórusműve, Arany János karnagy vezényletével.
T.É.