CyberPress.Sopron

Mk 1.14-20 János elfogatása után Jézus Galileába ment, s ott hirdette az Isten evangéliumát és mondta: „Beteljesedett az idő, és már közel van az Isten országa. Tartsatok bűnbánatot, és higgyetek az evangéliumban.” Amikor Jézus a Galileai-tó partján járt, látta, hogy Simon és testvére, András - halászok lévén - épp hálót vetnek a vízbe. Jézus ezt mondta nekik: „Gyertek, kövessetek, és emberek halászává teszlek benneteket.” Rögtön otthagyták hálójukat és követték. Alig ment valamivel tovább, megpillantotta Jakabot, Zebedeus fiát és testvérét, Jánost, amint a hálót szedték rendbe a bárkában. Őket is mindjárt meghívta. Erre otthagyták apjukat Zebedeust, halászlegényeivel a bárkában, és a nyomába szegődtek.
Az évközi harmadik vasárnap evangéliuma, idén különösen jellemző módon, Szent Pál megtérését, a "Pálfordulás"-t követő napon - miközben Jézus "emberhalászatát" mutatja be - a keresztény lét alapvető jellemzőit firtatja. Ha ugyanis a Jézust követni akaró már egyszer elhatározta, hogy új irányt választ életének, akkor ott a következő kérdés: min kell változtatnia? Akik "foglalkozásként" szeretnék az evangélium hirdetését választani, azok előtt ott a papi - és a többségében, jelzés értékűen, nagyon is konkrét eszközparkot választó - szerzetesi pálya rögös útja. Nem kap más bizonyosságot az induló a mai részleten kívül - "és emberek halászává teszlek benneteket" -, mint az ígéretet: "Akiket előre erre rendelt, azokat meg is hívta, akiket meghívott, azokat megigazulttá tette, akiket pedig megigazulttá tett, azokat meg is dicsőítette." (Róm 8.30)
Mindig is alapvető kérdésnek számított, hogy milyen formában képzeli az új emberhalász a további életét. Identitásválságot, krízishelyzetet idézett elő nemegyszer a gondolat: mindent otthagyni, mindent felborítani, hogy csak a követésnek éljen a meghívott. Gondoljunk például az erre a szellemiségre való történeti "visszacsapásokra", a munkáspapok mozgalmára, a diakonátus intézményére, a civilekkel foglalkozó zsinati iratok és helyi szokások csoportonként, helyenként és helyzetenként másként értékelt kongruenciájára (megfelelésére, összeillésére)! Ugyanakkor az is nyilvánvaló, hogy a továbbiakban mindenben változatlan élet valószínűleg azt jelenti: "nem hagyta még ott a hálót!"
Mert valódi kísértés is lehet a szándék a teljes visszavonulásra, a világtól való teljes elzárkózásra! Jézus soha nem vonult ki tartósan a világból. A világtól elzárt "átlagkeresztényt" - nagyon speciális esetektől eltekintve - éppen lételemétől, a Jézus követés lehetőségétől fosztja meg a zár, melyet belülről ráfordítva maga rekeszti kívülre az evangelizáció, az egyszerű szeretet-cselekvés lehetőségét. A Jézust követő tanítványok az evangéliumban és ma is - laikusként és klerikusként egyaránt - egy tartós, reményükben teljes életre szóló magatartásváltozásra kötelezik el magukat. Arra, hogy megszentelik a világot, hogy ugyanazt az eszköztárat, mely eddig is a rendelkezésükre állt, ezentúl másképp, a Fiú szándéka szerint használják.
- DI -