CyberPress.Sopron

A fõorvos Harley Davidsont szeretne

Az asztalon és az ablakban pompázó növénykülönlegességek szöszmötölõ botanikust juttatnak az ember eszébe. A dolgozószoba falain fotók, a képeken motorok: Harley Davidson, Honda, Suzuki. Egy másik felvételen az Erzsébet-kórház belgyógyászati és dialízis-osztályának fõorvosa látható kedvenc Hondáján.
Dr. Vaslaki Lajos huszonöt évig volt a Budapesti Orvostudományi Egyetem II. számú belgyógyászati klinikájának orvosa. Közben megjárta Franciaországot, Líbiát, ahol a minisztérium megbízásából a medicinán belüli hobbijának, a mûvesekezelésnek élt. Hat év alatt négy, ma is mûködõ dialízis-osztályt állított fel. Ismeri õket és profi módon bánik a dializáló gépekkel, csakúgy, mint a motorokkal, melyekkel édesapja révén kilencéves korában került közelségbe.
– Emlékszem, tankváltós Mátrával, Jávával, Pannoniával száguldoztam egyetemista koromig. Amikor Líbiából hazajöttem, elhatároztam: egy akkor divatos, drágább autó helyett motort veszek. A Kadet Diesel és a 750-es Suzuki GSX jármûvemet vámmentesen hoztam haza. 1998-ban, tizennégy éves korában adtam el, hogy Honda VFR-t vehessek. Ez univerzális atekintetben, hogy túrázásra, sportmotorozásra kiválóan alkalmas.
Hazai és nemzetközi tudományos munkássága elismert. Júniusban amerikai szaklapban, majd a legrangosabb európai transzplantációs és dialízis-újságban jelent meg egy-egy publikációja.
– Jut ideje a motorozásra?
– Elsõ az orvosi és a tudományos munkám, amellyel az Erzsébet-kórház és Sopron város közösségét képviselem. Szívesen dolgozom, sosem éreztem magam ennyire aktívnak, mint most. A hazai betegek mellett nagyon sok külföldi jön osztályainkra. A belgyógyászati és a dialízis- osztály közössége már belépett az unióba, annak is a legfelsõbb kategóriájába. A hosszú tél után a motorozásra mindig szakítok idõt. Számomra nagyon fontos a száguldás nyújtotta töltõdés, kikapcsolódás.
– Az emberek többsége autócsodákra vágyik.
– A motorozás más. A két keréken való egyensúlyozás, a helyzetfelismerés, a kiszolgáltatottság érvényesül. Imádom ezt a fajta szabadságot, a korlátlan örömöt, a lábam alatt surrogó aszfaltot. Ha akarom, a csizmámmal érinthetem. Mehetek lépésben. Ha úgy tartja kedvem, kétszáz kilométeres sebességgel.
– Volt már balesete?
– Eddig csak olajfolton csúsztam el. Meg kéztörésem volt egy fáradt, meggondolatlan buszsofõr miatt. A motorozás elsõsorban a fiatalok hobbija, de ez nem azt jelenti, hogy én lassabban megyek.
– A közutakon gyakran rosszallják, ahogy cikáznak.
– Csak kihasználjuk az elõnyeinket, a gyorsulást, a kisebb helyigényt, az autóknál jóval nagyobb teljesítményt. Ezt nem kell sértésnek venni. Gyakran tapasztaljuk, hogy az autósok szándékosan leszorítanak bennünket. Persze, egyre többen udvariasak, akik, ha meglátnak bennünket a visszapillantó tükörbõl, lehúzódnak, helyet adnak. Mivel kiszolgáltatott  helyzetben vagyunk, az élvezetesebb, s egyben kisebb rizikójú hegyi utakat járjuk.
– Hol gyakorolnak?
– Az ostffyasszonyfai Pannon Ringen. Már foglalkozunk a soproni motoros klub megalapításával, amelynek elsõdleges célja: továbbképzések, elõadások kapcsán a biztonságos motorozásra való felkészítés. Létrehozunk egy anyagi bázist is, amely lehetõvé teszi, hogy segítsünk a balesetet szenvedett sorstársakon. Aki ezzel egyetért, máris jelentkezhet nálam.
– Az országot motorral járja?
– Olyan falvakba jutunk el, mint például Sopronhorpács, ahol a román stílusú templom szépségével nem tudunk betelni. Jártunk már Ausztriában, Olaszországban, Spanyolországban, Svájcban. Mindenhol szeretettel fogadnak bennünket. Nem csak száguldozunk, közösen nézzük meg a nevezetességeket, valaki mindig felkészül az idegenvezetésre.
– A filmekben a rockerek többnyire negatív szereplõk.
– A Szelíd motorosok címû film ennek épp az ellenkezõje. Hálás rendezõi fogás a rokkerek negatív tulajdonságainak bemutatása, hogy nem dolgoznak, nem tisztálkodnak, alkalmi munkából élnek és gonoszkodnak. Mi nem tartozunk e táborba, nem szegecselt bõrruhát viselünk, nem dohányzunk, alkoholt sem iszunk. Azért megyünk közösen, hogy együtt éljük meg a táj szépségeit, és baj esetén segítsünk. A szolíd polgári hobbi- motorozást, egymás segítését, megértését tûztük a zászlónkra.
– Motorosként, szülõként, orvosként mit üzen azoknak a szülõknek, akiknek a gyereke motorozni szeretne?
– Nem olcsó, nem veszélytelen hobbi. Megfelelõ korban és idõben, ellenõrzés mellett meg kell tanítani az arra rátermetteket. Keressenek számukra olyan társaságot, ahol biztonságot, óvatosságot, szabályos közlekedést látnak.
– Megmarad a Hondánál?
– Egyelõre igen. De mi tagadás, egyszer egy Harley Davidsont is szeretnék, amely sajátságos életfilozófiát jelent. Erre még nem vagyok felkészült. Pár évvel ezelõtt Floridában a fiammal két Harley-t béreltünk. Óriási élmény volt, le sem szálltunk róluk. Mivel négymilliónál kezdõdik az áruk, lottó fõnyeremény kellene, hogy megvehessem. Ha nyernék, kettõt vennék. Egyet magamnak, egyet a fiamnak.

Török Magda