CyberPress.Sopron

Háromszáz színész a lexikonból
Szilágyi Tibor a soproni pályázatról és az õt ért gyanúsításokról
NSZ • 2003. február 6. • Szerzõ: Hajba Ferenc
www.nol.hu

(kép: Népszabadság – Teknõs Miklós)
Egy szakmai pályázat nyerteseként olyan méltatlan politikai sárdobálás céltáblája lettem, amely rémálmaimban sem jött elõ. Ha ezt elõre sejtem, talán a környékére sem megyek a soproni önkormányzat által kiírt színházmûvészeti igazgatói pályázatnak. Ezzel együtt nem vagyok keserû, csak szomorú. Nem önironikusan, hanem õszinte hittel mondom – Örkénynyel szólva –, hogy bizakodva nézek a jövõbe – ezzel a rövid monológgal summázta mostani lelkiállapotát lapunknak adott interjújában Szilágyi Tibor Kiváló Mûvész, aki március elsejétõl igazgatja majd a soproni Petõfi Színházat. Valló Péter jelenlegi mûvészeti vezetõ nem adott be ugyan pályázatot, a társulat nagy része azonban mellette, érte gyûjtött aláírásokat. A szakmai vita politikai vihart is kavart: Szilágyit azzal is megvádolták, hogy a rendszerváltás elõtt kinyilvánított baloldali érzelmei miatt a szocialisták ültették az igazgatói székbe. Az új igazgató megválasztása után gyõri tudósítónk kérdéseire válaszolt.

– Harmincnyolc év színészi és rendezõi sikereivel a háta mögött miért hiányzott önnek ez a tortúra?
– Ez a szakmához és annak szereplõihez méltatlan sárdobálás egyáltalán nem hiányzott, de ki gondolt arra, hogy ez megtörténhet? Azért pályáztam meg a mûvészeti igazgatói posztot, mert rengeteg tapasztalat gyûlt össze bennem, s úgy érzem, van elképzelésem, csapatépítési képességem, tehetségem ahhoz, hogy egy társulat élén visszaadjam a színházi alkotásnak azt az örömét, ami kiveszett ebbõl a szakmából. Egy olyan népszerû mûvészszínházat szeretnék megteremteni, amely igényes mûveket mutat be, igényes alkotókkal, a befogadó közönség örömére.

– Ez úgy hangzik, mint ha tudatosan készült volna arra, hogy átveszi valamelyik színház szakmai irányítását.
–Természetesen. Nem valami alkalomszerû ötlet alapján írtam meg a pályázatomat. Régóta, de nem mindenáron foglalkozom színházvezetõi gondolatokkal. Tavalyelõtt tálcán kínáltak fel nekem Veszprémben egy lehetõséget. Az akkori igazgatót eltávolították, s mivel én Veszprémben sokat játszottam, rendeztem, felhívott a fenntartó önkormányzat egyik vezetõje – mellesleg: nem szocialista színekben –, és kérte: megbízási szerzõdéssel, azonnali hatállyal vegyem át a színház vezetését, majd pályázzam meg a tisztséget. Nem vállaltam el, mert pár napom maradt a döntésre, és felelõtlenségnek tartottam volna a társulattal szemben, ha alapos felkészülés nélkül vállalkozom a feladatra. Így Kolti Helga színésznõt bízták meg, majd amikor a pályázatot kiírták, én nem is próbálkoztam. Nem tartottam etikusnak, hogy ha már az azonnali megbízásra nemet mondtam, akkor egy pályázaton elinduljak.

– Örülök, hogy az etikát szóba hozta. Az ön kollégái éppen azt sérelmezik, hogy most egy olyan pályázaton indult és nyert, amelyet szerzõdése szerint az idei év végéig még a Sopronhoz kötõdõ Valló Péter helyére írtak ki. Jó nevû színésztársa úgy fogalmazott: érthetetlen, hogy a szakmai tisztességére méltán kényes Szilágyi Tibor élt ezzel a lehetõséggel.
–Csakhogy a pályázatot nem a megbízott mûvészeti vezetõ posztjára írták ki, hanem cégvezetõi jogokkal felruházott mûvészeti igazgatót kerestek. Ez egy másik állás, amit Valló Péternek is meg kellett volna pályáznia, ha érdekelte a feladat. A pályázóknak egyébként a mai napig nincs fogalmuk, milyen szerzõdést kötött Valló Péter, hiszen nem is tartozik ránk. Elárulom, hogy én a pályázatomban külön méltatom Valló kiváló rendezõi tehetségét, s azok között említem, akikre számítani szeretnék. Döbbenetes, hogy utólag még ezt a kitételt is ellenem akarták fordítani.

–Sokak azt sugallják, hogy önt a politika emelte a mûvészeti igazgatói székbe.
–Tessék már nekem megmondani, hadd tudjam én is, milyen politika, melyik párt? Én voltam-e az, aki végigjártam a pártfrakciókat politikai segítséget kérni? Emelték-e fel értem a telefont valamelyik közhivatalban, mint ahogy ez egy újságcikkben, a polgármester nyilatkozatából kiderül? Tessék mondani, melyik pártnak van többsége a soproni önkormányzatban? Megmondom magának: egyiknek sincs, tehát csak konszenzussal születhetett döntés. A huszonhat tagú testületbõl huszonöten voltak jelen, közülük tizennégyen szavaztak rám, ketten támogattak egy másik pályázót, kilencen tartózkodtak, amit én megelõlegezett bizalomnak tekintek. Ezt a pályázatot még tavaly írta ki az elõzõ önkormányzat. Az új testület ezt elfogadta, és vitte tovább. Sem a pályázat kiírásakor, sem késõbb nem váltott ki szakmai vagy politikai visszhangot a szándék. Csak amikor az én nevem fölmerült, akkor kezdték el támadni. Azt is hadd jegyezzem meg: nem én mondtam le – ráadásul üzenetrögzítõn – a megállapodott és hatályosan aláírt, szórólapokon is hirdetett szerepszerzõdésemet az Aranysárkány címû színdarabban, hanem Valló Péter, aki megkeresésemre sem reagált az után, hogy elterjedt: pályázó vagyok. Valószínûleg bennem látták meg a potenciális ellenfelet. Talán azért, mert van szakmai hitelem, csapatteremtõ képességem, konkrét mûvészi elképzelésem, és népszerû vagyok ebben a városban is.

– A színészek egy része még a pályázat elbírálása elõtt jelezte, hogy elmegy, ha nem Valló marad a színház irányítója. Mire számít: szétszéled a társulat?
– Olyan színházat szeretnék, ahol a szereplõk 99 százalékára az adott évadban a soproni társulat tagjaként számíthatok, hogy legyen kötõdésük ehhez a városhoz, és elkerülhessük az egyeztetési gondokat. A jelenlegi társulat nagy részének felajánlom a lehetõséget, függetlenül attól, hogy ki, milyen tiltakozó listát írt alá. Ugyanakkor tudom: ez bizalmi szakma, természetes, hogy a színészek kötõdnek a rendezõkhöz. Tisztelettel akceptálom, ha valaki máshol akarja kamatoztatni a tehetségét. Megmutatom magának ezt a füzetet, amelybe kézzel kiírtam háromszáz színész nevét, adatait a lexikonból. Róluk gondolom, hogy tagként vagy vendégmûvészként helyük lehet az én mûvészi elképzeléseimben. Hét rendezõvel tárgyaltam elõzetesen, akad köztük igen tehetséges kezdõ, de a többségük mindenki által elismert, neves alkotó. Valamennyien örömmel vállalnának munkát a soproni színházban. Biztosíthatom tehát a soproni közönséget, hogy ismert, kiváló alkotók minõségi munkáját láthatják a színházukban.

– Önt cégvezetõi jogosítványokkal is felruházzák. Nem fél attól, hogy nem csupán mûvészettel, hanem pénzügyekkel is foglalkoznia kell?
–Nem félek, mert megbízható szakemberekre támaszkodom. Szerzõdést egyébként még nem írtam alá, elõtte megnézem a kasszát, megbizonyosodom arról, mennyi pénz áll pontosan a rendelkezésünkre, s ebbõl hány elõadásra futja. A profizmushoz egyébként az is hozzátartozik, hogy egy társulat az adott idõ alatt a konkrét, elõre látható gazdasági körülmények között színvonalas produkciót hoz létre. A színház persze nem profit-, hanem értelemorientált. A világméretû bóvlival szemben csak akkor van esélyünk, ha a színház kulturális menedékhellyé válik, és közönségvonzó értékeket teremt. Ez egy szerelmes hivatás, hiszen ebben az országban nincs rendesen megfizetve. Én olyan színházat szeretnék, ahol az alkotók tisztességgel megélnek, s õk is meg a közönség is örömet talál a munkájukban.

    Róma, 2003. február 6. (MTI) - A Római Magyar Akadémián, valamint az ugyancsak Rómában lévõ Santa Cecilia Akadémián és a Sacre Coeur iskolában B.Horváth Andrea karnagy nagy sikerrel mutatta be az olaszországi magyar kulturális évad keretében olasz nyelven megjelent Kodály-módszertani könyvet, illetve annak gyakorlati alkalmazását.
    A "Dal so-mi fino ai classici" (A szolmizálástól a klasszikusokig) címû Kodály-módszertani könyvnek nemcsak a tartalmát ismerhette meg a közönség, de saját fülével is hallhatta a világhírû zenetanítási módszer olaszországi alkalmazását, mégpedig az Aureliano olasz gyermekkórus bemutatásában.
    B.Horváth Andrea karnagy, zenepedagógus a budapesti Fazekas Mihály Általános Iskola vezetõ tanára, az Andor Ilona Baráti Társaság Kodály-kórusának vezetõje immár huszonöt éve tart Olaszországban rendszeresen szemináriumokat az Academiae pro Mundo Uno meghívására. A jelenlegi elõadásokat Monika Ryba Juhar igazgató szervezésében, az Olasz Zenei Nevelési Tanács elnökének, Bruna Valorinak a felkérésére tartja. A római elõadásokon jelen volt Kodály Zoltánné is.
    B.Horváth Andrea - aki Andor Ilona nemzetközi hírû zenepedagógus tanítványa - a budapesti Kodály-kórus karnagya novemberben a Perugia környéki iskolákban nagy visszhangot kiváltó bemutatót tartott énekkara tagjaival. Az esemény az olaszországi magyar évad zenei programjának volt a része.

Tar Zsuzsanna
    Kárpátalján fizikálisan csupán szenteste van jelen a több mint 151 ezer magyar nemzetiségû lakos, egy évközi szerda reggel azonban, meglehet, a százezret sem éri el az itthon - vagyis az országhatáron belül - tartózkodó magyarok száma, míg estére ez a szám ismét nõhet néhány ezerrel.
    Kocsis Károly, a Magyar Tudományos Akadémia Földrajztudományi Kutatóintézete Társadalomföldrajzi Osztályának vezetõje, a Miskolci Egyetem tanszékvezetõje a napokban Kárpátalján, Ungváron tartott elõadást a Kárpát-medencében élõ magyarok etnikai-demográfiai helyzetérõl. A szakembert a kárpátaljai magyarság demográfiai mutatóiról a Kárpátalja címû hetilap kérdezte meg, a nemrég napvilágot látott ukrajnai népszámlálás adatainak tükrében.
- Amennyiben elfogadjuk a tengerentúli területekrõl érkezõ, egyelõre csak becsült adatokat és kiegészítjük a legfrissebb európai népszámlálási mutatókkal, arra az eredményre jutunk, hogy jelenleg megközelítõleg 13,2 millió magyar él Földünkön - mondta Kocsis. Hozzátette: ez hatalmas veszteséget jelent a korábbi mutatókhoz képest, hisz a népszámlálási adatok szerint az elmúlt két évtizedben tízévente egy-egy dekáddal, összességében pedig kétmillióval csökkent a magyarok összlétszáma. A legnagyobb csökkenés az elmúlt évtizedben, megdöbbentõ módon, a Magyar Köztársaság területén zajlott le, ahol az 1990-es népszámláláshoz képest 2000-ben félmillióval kevesebben vallották magukat magyarnak.
- Ami Ukrajnát illeti: óriási eredmény, és nagy öröm kell legyen mindannyiunk számára, hogy a 2001. évi ukrajnai népszámlálás alkalmával Kárpátalján csaknem 151 ezren vallották magukat magyarnak, ami nem jelent számottevõ csökkenést az 1989-es adatokhoz képest, hisz mint említettem: világviszonylatban szinte katasztrofális mértékû a magyarság természetes fogyása - hangsúlyozta. Kocsis szólt arról is, hogy a nemzetiségi összetétel mellett az anyanyelvre vonatkozó adatok is nagy fontossággal bírnak, mivel a gyakorlatban az anyanyelvi statisztika jelenti a legfontosabb nemzetiségi információt (lásd iskolai, nyelvi jogok osztása, biztosítása).
    Mint mondta: a Kárpátalján élõ magyar anyanyelvûek számadatai egyelõre nem ismeretesek, jelenleg azt tudjuk, hogy a magát magyar nemzetiségûnek valló népesség 97 százaléka tartja magát magyar anyanyelvûnek. Emellett azonban, természetesen számos cigány, ruszin, szlovák nemzetiségû ember mondhatja ugyancsak anyanyelvének a magyart. - A jövõ kérdése, hogy Ukrajna közzéteszi-e települési szinten az anyanyelvi adatokat, ami nagy áttörést jelentene a korábbi idõszak gyakorlatához képest - szögezte le. A tanszékvezetõ szerint a napvilágot látott statisztikai számadatnak többféle szakmai értelmezése is lehet.
- Meglátásom szerint Kárpátalján fizikálisan csupán szenteste van jelen a több mint 151 ezer magyar nemzetiségû lakos, egy évközi szerda reggel azonban, meglehet, a százezret sem éri el az itthon - vagyis az országhatáron belül - tartózkodó magyarok száma, míg estére ez a szám ismét nõhet néhány ezerrel - közölte. Ennek egyszerû és közismert oka, hogy a Kárpátalján összeírt magyar nemzetiségûek közül 25-30 ezren élnek tartósan Magyarországon munkavállalási, tanulási céllal, továbbá napi rendszerességgel is több ezren ingáznak a határon túlra.
- A magyarság elvándorlását az elcsatolt területeken fõként a gazdasági tényezõk, míg délvidéken idõnként a politikai tényezõk befolyásolják jelentõsen - fogalmazott. Kocsis példaként említette, hogy Szlovákia és Magyarország gazdasági mutatói rendkívül hasonlóak és ennek eredményeképpen a két ország közötti migráció szinte elenyészõen alacsony mértékû. - Más kérdés, hogy a Magyarországon tanuló diákok egy része esetükben sem tér vissza otthonába, ez a jelenség azonban akkor is létezne, ha nem volna államhatár a Duna és az Ipoly folyók mentén - vélekedett. - A hatalmas világváros, Budapest vonzása ugyanis ezt megelõzõen is nagymértékben hatott ezekre a területekre, de míg korábban ez a típusú elvándorlás egyszerû vidék–város migrációt jelentett, napjainkban államközi migrációként jelentkezik, súlyos, nemzetrészbeli sorskérdéssé válva - szögezte le.

    Orosz tudósok azzal az indítvánnyal fordultak több külföldi - elsõsorban japán - tudományos intézethez, hogy hajtsanak végre közösen mamutklónozó programot.
    A "nyersanyagot" az orosz szakértõk szerint abból a két mamutlábból lehetne kinyerni, amelyeket 2002 nyarán bányásztak ki a régészek a kelet-szibériai Jakutföld örökké fagyott talajából.
    „A 30 ezer éven át jégbe fagyva megõrzõdött állati szövetekben gyakorlatilag sértetlenül maradt sejteket sikerült kimutatni” - közölte Vlagyimir Repin, a novoszibirszki Mikrobiológiai Kutatóintézet igazgatója. Egyes szubkután szövetrészek sejtszerkezete pontosan olyan, mint az élõ szöveteké - állította Repin, elismerve, hogy a klónozás elõtt még további vizsgálatokra van szükség, és tökéletesen sértetlen állapotban lévõ DNS-óriásmolekulákat kell találni.
    Orosz genetikusok borúlátóan nyilatkoztak a mammutklónozás megvalósíthatóságáról, ezért is folyamodnának a novoszibirszkiek külföldi szakemberekhez. 1999-ben orosz és japán tudósok között már volt példa hasonló együttmûködésre: akkor egy 26 ezer évet a jeges talajban töltött mammuttetem bõrébõl vett sejteket próbáltak klónozás kiindulásául felhasználni, de a hámsejtekbõl nem sikerült sértetlen DNS-molekulákat kivonni. A japán-orosz tudóscsoportot irányító Kazufumi Goto, Kagosima város egyetemének profeszora technikailag lehetségesnek tartja, hogy elefántnõsténybõl kipreparált petesejtekbe mamutból vett DNS-t ültetve életre keltsék a rég kihalt mamutnemzetség egy példányát.
    Az elsõ ilyen állat - Goto elgondolása szerint - amolyan öszvérféle, félig mamut, félig elefánt lenne (mamufánt avagy elemut), ha azonban a mamut-DNS felhasználásával újra és újra megismételnék az eljárást, az eredményül kapott újabb nemzedékek állatai egyre nagyobb arányban tartalmaznák a mamut örökítõ anyagát, s végül gyakorlatilag megegyeznének az õsmamuttal. Ezeket az új mamutokat egy különleges vadrezervátumban lehetne elhelyezni valahol Kamcsatkán, vagy a szibériai Távol-Keleten.
    Az orosz tudományos akadémia genetikai intézete tudományos fantasztikumnak minõsíti az elgondolást. Az akadémiai intézet tudósai arra hívják fel a figyelmet, hogy a DNS-láncnak már egyetlen törése is lehetetlenné teszi a klónozást, és úgy vélik, hogy a jégbefagyott mamutok szöveteiben, akármilyen módon konzerválódtak is azok, az állat halálát követõen nagyon rövid idõn belül szétesnek a DNS-molekulák.
(MTI nyomán)

    A világ legmagasabb épülete lesz a 2001 szeptember 11.-én lerombolt World Trade Center helyére tervezett toronyház. A nemzetközi zsûri két épülettervet talált megvalósíthatónak a most lezárult New York-i pályázaton.
    A nemzetközi pályázaton két elsõ helyezést osztottak ki az úgynevezett Ground Zero beépítésére. Mindkét terv szerint magasabb lesz a Kultúra Tornyai névre keresztelt épületegyüttes a korábbi World Trade Centernél, sõt a világ jelenlegi legmagasabb épületénél is.
    "Megtiszteltetés számomra, hogy bejelenthetem: a város, az állam, és a Manhattani Fejlesztési Társaság megegyezett abban, hogy a Daniel Libeskind Stúdiót és Think Csoportot terjeszti elõ a részletes tervek elkészítésére. Szeretném még egyszer a pályázat minden résztvevõjének megköszönni a New York város érdekében kifejtett erõfeszítéseit. A világ legjobb városa még jobb lesz." - monta Roland Bloom.
    Mindkét tervben szerepel a szeptember 11.-i terrortámadás áldozatainak emlékmûve. A zsûri néhány változtatást is javasolt az építészeknek, hogy megkönnyítsék a gyalogosközlekedést és a jármûvek elhelyezését. Az, hogy a két terv közül végül melyiket valósítják meg, február végén dõl el, ám az biztosnak tûnik, hogy az új épület ebben az évtizedben már nem készül el.