|
Amerikai humor vagy magyar valóság?
Én, a magyar nő
A hétvégén moziban voltam. A filmet, amit szándékoztam
megnézni, még nem tűzték műsorra, ezért be kellett érnem, egy hirtelen
választással.
"Én, a kém", amerikai akcióvígjáték. Nem bántam.
Annyira reklámozzák, hogy ebben a filmben Fővárosunk saját nevén és valóságában
szerepel, hogy már-már kíváncsi lettem.
A film amerikai, nem vitás.
Hihetetlen trükkök, poénok, miközben törik-zúzzák
történelmi műemlékeinket. A vár kívül és belül gyönyörű, a dunai partokat
összekötő hidak pompásak. Büszkeséget éreztem.A film cselekménye egyre
csak fokozódott. Kémek, gyilkosok, gengszterek, verekedés, lövöldözés.
S, hogy miért került írásom ide, a Női dolgok rovatba?
Rögtön megmagyarázom.
A filmben bokszmérkőzés vette kezdetét. Ilyenkor
egy-egy vonzó, szép hölgy végigvonul a szorítóban, akit a közönség nem
az általa felmutatott tábla miatt csodál meg ujjongva.
Most is megjelent a szőke bombázó, ahogy mondanák
a férfiak "mindene megvolt". Közeledett. A kamera teljes egészében a formás
női testre fókuszált. Az eddig csendes nézőtér most felzúgott. Elégedetlenül.
A hölgy hóna alja egy pillanatra ott sötétlett. A büszkeség szertefoszlott.
Ez a budapesti nő megtestesítője? Így látják a nyugatiak? A publikum elégedetlensége
egyrészt a látottak ellen szólt, másrészt a magyar nőkért. Mert, nem ilyenek
vagyunk! A kozmetikushoz be kell jelentkezni, és nem a külföldiek miatt!
Az uszodában csupa egészségesesen tiszta nőket, magyar nőket látok nap,
mint nap! Egyszóval, kikérem magunknak!
Ezen gondolkoztam a film végéig. Tényleg így látják,
vagy ez csak az amerikai humor egy morzsája volt? Ha ez utóbbi az igaz,
sajnálom.
Nem tartom humorosnak.
(Fotó: www.csapnivalo.hu)
|