CyberPress.Sopron

(http://www.cyberpress.hu/)

Rovat: Szomszédvár - Régió

2003. február 24., hétfő 10:08


Mi az a bardo?


Halállal kapcsolatos ünnepsor elé nézünk

Mi az a bardo?


Igen, közeledik a Húsvét. A halálból való feltámadás bizonyítékának újra és újra elénk idézése! Örömünnep.

A következő mondatokat az Interpress Magazin 2003. februári számából idéztem (nem mindig szó szerint).

A XXI. század embere az aktivitásban próbál megnyugvást lelni, képtelen a csend befogadására. Néhány ősi vallás megőrizte a test elhagyásának ünnepét, India, az ősi Mexikó, a dél-amerikai indiánok, a spiritualizmus követői úgy tekintenek a halálra, mint egy más létsík megnyílására, amely az ember lelkét újabb tanulás, fejlődés felé viszi.

A buddhizmus mágikus ága, a tibeti buddhizmus vagy lámaizmus, amelynek szent könyve, a Bardo Thödol VII-VIII. századi rituális szövege segíti útján a halottakat (egyes források szerint a könyv sokkal régebbi szanszkrit szövegek tibeti fordítása). A Bardo Thödol (bardo azt jelenti, köztes lét, a halál és az újjászületés közötti létsík) szövegét a halott füléhez hajolva mondja, énekli a láma. A bardo három részre osztható: az első szakasz a halál beálltának pillanata. A második a halál utáni álomszerű, látomásos szakasz, majd a harmadik az újjászületésre való felkészülés állapota. A lámaizmus szerint a bardo, tehát a köztes lét 49 napig tart. Nem istenek ítélkeznek a halott felett, hanem a haldokló önmaga. Ezért is buzdítja a szent szöveg, hogy minden belső erejét használja fel ahhoz, hogy az öröm és a kétségbeesés között ingadozó lelkiállapoton uralkodni tudjon. A halott maga ítélkezik földi élete felett, így a látomások voltaképp saját tetteinek felerősödött kivetülései.

Platón szerint a test csak átmeneti burka a léleknek, amely alapvetően egy isteni minőség, egy anyagtalan, örök idea. A test zavaros érzései megzavarják a lelket, s csak lenyomatokként maradnak meg benne.

A XX. században elveszítjük a test, az élet szépségeinek megőrzését; az élet helyett a puszta lét, a túlélés a lényeg, s az ember már nem képes mindennapjaiban ünnepelni az életet. (Eddig tartottak az idézetek.)

Nos, a katolikus keresztények a Húsvéti Ünnepkör során nem csak az életet, de az örök életet ünneplik meg minden évben, újra és újra. Idén március ötödikén, Hamvazószerda szertartásaival, ez ünnep jelentésén és jelentőségén való elmélkedéssel lépünk be azon lélektisztító hetek sorába, melyek a Húsvéti Háromnap méltó megünneplésére készítenek fel minket.

Richard Gere 1973-ban a Grease című musicalben debütált a Broadwayn. Zongorázik, gitározik, egy-két fúvóssal is megpróbálkozott. Mostanában inkább csak a zongora és a gitár. Nem múlik el nap, hogy valamit ne muzsikáljon. Ezeket is egy februári magazin, a Találkozások című újságolta el nekem. Az ismert és kedvelt amerikai filmszínésszel Návai Anikó készített interjút. Talán nem kevesen tudják Önök közül, kedves Olvasóim, hogy Richard Gere buddhista. A gyermek az élet. Ahogyan újra és újra gyermeket nevel egy újabb szülőgeneráció, azzal a földi emberi lét mintegy "örökkévalóságát" építi. Mit mond Richard Gere a buddhisták és a gyermeknevelés kapcsolatáról?

"Ahogy az embernek gyereke lesz, más színben látja a világot. Megértőbb, könnyebben megbocsát." "A buddhisták ugyanúgy szeretik a gyerekeiket, mint a más vallásúak. Talán csak az a különbség, hogy önzetlenebbül. Itt belül van egy nagy-nagy igen, ami akkor is előjön, amikor a kimerültségtől legszívesebben belezuhannék az ágyba, és azt mondanám, hogy hadd ne most... De ez valahogy nem jön ki a számon. Addig mondok igent, amíg bírom szusszal."

Ez, lássuk be, kitűnő módszer lehet mindenkinek, tehát a keresztényeknek is. Nem csak a gyermekneveléssel kapcsolatban, természetesen, hanem a nekünk rendelt sors kihívásaira. Ahogyan Mária tette, amikor azt mondta: Legyen nekem a Te igéd szerint. Illetve: ahogyan Jézus beletörődött a vérrel verítékező imádkozás, "meditáció" után, hogy igen, őt meg fogják kínozni, keresztre feszítik, meghal... de ha ez Isten akarata, akkor az IGEN a hozzáállás.

Élünk? Halálra készülünk? Gyermeket nevelünk, vagy már unokát? Haladunk az életúton, ahol folyton döntések elé kerülünk. Fontos lenne, ha mindig mérlegelnénk: a meghozott döntés az igaz akaratra igenmondás-e...

http://perso.wanadoo.fr/mythologie/images/images_livres/bardo.jpg

- gyöngyös -