Rovat: Lapszemle
2003. február 25., kedd 19:32
Lapszemle - 2003. február 25.
Újra Operabál Bécsben
Bécs, 2003. február 25. (MTI-Panoráma) - Sárga rózsák tengere és hatalmas
rendőri készültség - ez a két fő jellemzője az idei, 47. Bécsi Operabálnak,
amelyet csütörtökön tartanak.
Románia lemond a pálinkáról? 2003. február 25. 15:33 ww.mno.hu MNO A jelek szerint Románia nem kíván „pálinkaháborút” folytatni Magyarországgal, megelégszik azzal, hogy csak a cujkát ismerjék el román terméknek – írta kedden a román Adevarul című napilap, amely szerint a háború végét az mutatja, hogy a román kormány a gyümölcstermelésről készülő törvény tervezetében rögzítette: csak a cujka számít román szeszesitalnak. A cujkát kizárólag szilvából főzhetik és földrajzi származása, valamint alkoholfoka alapján lehet majd besorolni. A jogszabály előírja a forgalmazóknak, hogy milyen vidékeket tüntethetnek fel a címkéken – olvasható az mtv.hu-n. A más gyümölcsből lepárlással készült szeszesitalokat rakiu (leírva: rachiu) néven lehet majd forgalmazni. Románia tavaly novemberben nagy felháborodással fogadta, hogy Magyarország a pálinka sajátos magyar termékként való elismerését kérte az Európai Uniótól. Adrian Nastase miniszterelnök utasítására minisztériumközi válságstáb alakult, a román szeszgyártók országos szövetsége (GARANT) pedig bejelentette, hogy kész perbe fogni az Európai Uniót a román termelőknek okozott súlyos anyagi veszteség miatt. A GARANT elnöke a múlt héten azt közölte, hogy Magyarország vereséget szenvedett: az Erdélyben főzött pálinkát továbbra is palinca néven lehet forgalmazni. A GARANT elnöke szerint pálinkát Ausztria egyes területein is lehet készíteni, mivel a pálinka nem magyar, hanem az egykori Osztrák-Magyar Monarchia egyes térségeire jellemző termék. Iskolai Emlékezet Program indul www.gondola.hu Az iskolák kiemelt oktatóinak állít emléket az Oktatási Minisztérium Iskolai Emlékezet elnevezésű kezdeményezése. A kezdeményezést a diákok nemzettudatának erősítésére, magyar történelmi és művelődéstörténeti ismereteik elmélyítésére januárban indított Nemzeti Emlékezet Program részeként hirdettek meg. Vágó István, a program szóvivő kedden Budapesten tartott sajtótájékoztatón elmondta: az Iskolai Emlékezet Program lényege, hogy amennyiben egy iskola egykori kiemelkedő tanáráról nevezi el valamelyik termét, a termet jelző fémtáblát, továbbá a névadót bemutató méltatást tartalmazó képes tablót készít az OM az intézmény számára, amelyet a kiválasztott tanteremnél helyeznek majd el. Miklósi László, a Történelemtanárok Egylete elnökének elmondása szerint évente egy alkalommal lesz lehetősége az iskoláknak az OM pályázatára jelentkezni. Ismertetése szerint a pályázati űrlapon kívül is a pedagógusközösségek feltüntethetnek minden információt, amelyet a fémtáblán és a tablón kívánnak szerepeltetni. Az OM javaslata szerint már elhunyt, vagy öt évnél régebben nyugdíjba vonult tanár lehetne a termek névadója. Az idén pályázók legkésőbb a pedagógus napig, azaz június első hetének végéig kapják meg a fémtáblákat és a tablókat. (MTI nyomán) Tony miniszterelnök vitája két videoklip közt Az MTV politikai műsort sugároz – kizárólag gazdasági célból NOL • 2003. február 25. 17:21 • Szerző: G. M. www.nol.hu A világ vezető zeneadója, az MTV élő vitára hívja
Tony Blair angol miniszterelnököt, hogy választ adjon a kérdésre: „Is war
an Answer?” (valóban megoldás a háború?). Egy órára megáll a csillogás-villogás,
elhallgat a dobgép és a basszus. A megszokott ricsaj helyett negyven fiatal
faggatja a politikust.
Sikeres a Mindentudás Egyeteme az interneten NOL • 2003. február 25. 14:56 www.nol.hu Öt hónapos működése alatt a Mindentudás Egyeteme előadássorozat weboldalát egyre többen keresik fel: a kezdeti négy-ötezres látogatottság január végére tizenegy-tizenhatezresre nőtt, ez napi 30 000–55 000 oldalletöltést jelent. A közönség hatvan százaléka az első szemeszter alatt mind a tizenöt előadást követte valamilyen módon, és az online látogatók több mint nyolcvan százaléka a honlapon be is „iratkozott” az egyetemre. Az előadások teljes közönségének jelentős része egyébként nem a fiatalok, tanulók, hanem az aktív felnőttek köréből kerül ki, ami a szervezők eredeti szándékainak sikerét igazolja, derült ki az Axelero Internet által végzett on-line kutatásából. A hallgatóság véleménye alapján a korszerű tudomány megismertetésének érthető és kedvelt médiumává lépett elő a Mindentudás Egyeteme. A látogatók a honlapot elsősorban kiegészítő médiumként használják a személyes, televíziós, rádiós, vagy más audiovizuális élmény mellett, ugyanakkor a teljes közönség közel egyötöde az előadás meghallgatása helyett keresi fel a honlapot. A látogatók több mint fele dolgozik, és csupán kilenc százalékuk tanuló. A már dolgozó érdeklődők egyben a legkitartóbbak is, ők követik a legrendszeresebben az előadássorozat eseményeit. Ez is alátámasztja azt, hogy az oktatásból már kikerültek körében jelentős az igény a színvonalas, tudományos tartalomra. Az idei rekordot január 7-én regisztrálta, amikor a két szemeszter közötti néhány hetes „szünet” alatt közel 19 000-en keresték fel a weboldalt, a legtöbb oldalletöltésre pedig február 5-én került sor, amikor több mint 64 000 oldalt néztek meg az érdeklődők Somlyódy László „Az értől az óceánig - a víz: a jövő kihívása” című előadását követően. A site 2002 szeptemberi indulása óta a több mint 1 millió látogatás során közel 5 millió oldalt töltöttek le az internetezők. Lehazudják a nyomort is http://www.hhrf.org/erdelyinaplo/ Amint hallgatom a román szenátusban a röpködő számadatokat, mind az jut eszembe, hogy a hazugság egyik fajtája a statisztika. Azt mondja az egyik kormánypárti honatya a felsőház szószékéről, hogy mintegy harmaddal csökkentették az ingatlanok négyzetméterre számított adóját. Azt azonban nem tette hozzá, hogy ezzel párhuzamosan az idéntől az erkélyek, folyosók is beleszámítódnak az adózás alá eső területbe, de ha netán valahol van a bágyadt polgárnak ingatlanrésze, amelyben mondjuk az öregapja elhalálozása után az özvegy édesanyja tengeti az életéből hátralevő részt, akkor fizetheti a 15 százalékos adótöbbletet. Aztán ne adja isten, hogy falun örököljön egy félig romos épületet, mert biztos rámegy a gatyája is a nagy szerencsére. Azt mondja egy másik szocdem szószóló, hogy nyugaton is szépen fizetnek az állami kasszába a polgárok, s felsorolja, hogy Lengyelországban 17 ezer, Portugáliában 46 ezer, Bulgáriában pedig 8 ezer dollár évi jövedelem a 40 százalékos adózási szint, minálunk ez 3200 dollár. Egek! Az egyszerű halandók számára ezek álomszámok. A romániai közember ha éppen dolgozik, havi 70–80 dolláros átlagjövedelemből kell valamiképpen megéljen, a nyugdíjas még annyiból sem, ráadásul ebből az állam itt is, ott is lenyúl valamennyit. Vagy mert vizet iszik az istenadta "adóalany", vagy mert nem akar télen megfagyni. Az olyan "szórakozásban", mint jóllakás, öltözködés, nyaralás, utazás, művelődés, vagyis az alkotmány előírta tisztes lét, manapság csak keveseknek van részük. A gépkocsi még mindig luxus, és ha maradt is ilyen a múltból, félretéve rozsdásodik, mert nincs pénz benzinre, gumikra, szerelőre. Új járműről s hozzá fűtött garázsról már nem is beszélve. Az ország lakosságának több mint fele szegénységben, s ezen belül milliók kimondottan nyomorban élnek. Egyszerűen nincs miből előteremteni a jövedelmet, a javakat. Nincs miből részesedni, a tisztes munkának – ha van munka – nincs is becsülete. Általános a nélkülözés, a panasz. Annak ellenére, hogy a pénzügyminiszter szerint 2–3 százalékkal csökkent az utóbbi évben az adóindex. Persze azt az egyszerű számítást senki sem akarja elvégezni, hogy ha 70 dollárnak csak 30 százalékát nyúlja le az állam, akkor marad 40 a megélhetésre, ez pedig nem annyi, mintha a lengyelországi átlagbérnek – ami úgy 400 dollárnyi – viszik el a 30 százalékát, hiszen a polyákoknak még így is marad fejenként 280 dollárjuk. Ha meg a nyugati fizetésekhez viszonyítjuk az egészet... Volna egy ajánlatom a pénzügyminiszterünk számára. Éljen meg egy átlagnyugdíjból – havi 1,5 millió lejből, azaz úgy 45 dollárból – legalább egy fél évig, de úgy, hogy közben hiánytalanul törlessze a lakótelepi közköltséget, rendezze a villany- és telefonszámlát, fizesse a rádió- és tévéadót, no meg a gyógyszereket, de jusson élelemre is. És közben ne lopjon, ne kérjen kölcsön, ne kéregessen az utcán, a városházán, a parókián, ne kukázzon és ne gyűjtsön adományt képzeletbeli kolostorok és árvízkárosultak számára... Ha fél év múlva még életben van, akkor felemelheti az adókat. Sok idős polgártársunk ezekbe a "túlélési gyakorlatokba" és a folyamatos megaláztatásba belepusztul. Nagyon is ismert adat, hogy kies hazánkban a várható élettartam Európában a legrövidebbek közé tartozik és szinte évről évre csökken. Arról nem beszélve, hogy minden kormányfői sóhajtás ellenére a népegészség katasztrofális. A tömbházból, ahol lakom, több olyan idős vagy épp középkorú szomszédot "hagytunk" elköltözni a túlvilágra az utóbbi években, akiket egyszerűen a nélkülözés vitt a sírba. Nem akarom azt mondani, hogy éhen haltak, mert hivatalosan nem ezt konstatálta a halottkém. Azt azonban tudom, hogy sokszor száraz kenyérnél és teánál több nemigen jutott nekik. Az adókat azonban fizették, mert féltek, hogy még a tető is lekerül a fejük fölül. Mert amiként az egyik magyar törvényhozónk javasolta: megszorult helyzetében a polgár adjon túl a hajlékán is. Le is út, fel is út... Az adófizető polgárok pénzéből nagyot markoló állami tisztségviselők gőgje és a választókkal szembeni nemtörődömsége egyébként tényleg határtalan. És folyamatosan átvernek minket. A statisztikával, de a hallgatással is. Mert arról teljes a hatalmi csönd, hogy míg a szürke polgártól behajtanak minden adógarast (akár jogtalanul is, lásd a rádió- és tévéadót, hisz ha van készüléked, ha nincs, fizetsz), addig a politikai klientúrához tartozók cégeinek ezermilliárd lejes adóhátralékait egyszerűen elengedik, lett légyen szó szeszgyárosról, kőolajbáróról vagy médiamágnásról. S mintha az erdélyi magyarságot a szegénység elkerülné s nem szorítaná az adóprés, az RMDSZ honatyái rábólintottak a kormányzat minden ténykedésére. Fülig érő szájjal írták alá a múlt héten az újabb támogatási protokollumot azzal az SZDP-vel, amely a nyomorunkért nagyban felelős. A végén még azt halljuk majd tőlük, hogy mindezt az érdekünkben tették. Kitelik tőlük. Román Győző
Bodor Péter és a kibédi orgona Zenélő kútjának mása ma is a Margit-szifeten látható http://www.hhrf.org/erdelyinaplo/ "Meg akartam mutatni, hogy a magyar ember is tud..."
Már fiatalon meggyűlt a baja az igazságszolgáltatással. Pénzhamisítás miatt két alkalommal is elítélték, első ízben 1819-ben. A legenda szerint egy Bécs elleni összeesküvés anyagi fedezetét próbálta így megteremteni. A pénznyomó szerkezetet állítólag a küszöb alá rejtette el, s ahányszor ráléptek, annyiszor nyomott egy-egy hamis bankót. Elítéltként végzett közhasznú munkájáért a halálos ítéletet hét év fogságra változtatták. Ekkor építette a Maros-hidat, amely egyetlen fémszegecs nélkül készült el, a Vártemplom feljáróját, valamint 1820– 22 között a híres zenélő kutat. Ez volt a leghíresebb munkája, egy nagy vízmedencéből és a föléje húzott faépítményből állt. A vizet a vár területén lévő forrásból facsöveken vezette le, a medencéből pedig három csapon folyt az ivóvíz. A kút vize működtette a zenélő szerkezetet is, amely hatóránként szólalt meg. Egy idő után elromlott a szerkentyű, s 1836-ban, Bodor második elítéltetésekor a fölötte álló kupola is ledőlt egy hóviharban. Ekkor tíz év börtönbüntetésre ítélték, így a zenélő szerkezet megjavítása elmaradt. A kutat 1911-ben bontották le, Bernády György polgármester a helyére tervezte felépíteni a Nemzeti Színházat. Az első világháború után ortodox templomot húztak fel a helyére. A zenélő kút hasonmását a budapesti Margit-szigeten építették fel, Páll Andor és Jankó Gyula mérnökök tervei alapján. Második börtönbüntetésekor összes javát elkobozták, a jegyzőkönyv tanúsága szerint egy "magától menő szekeret" is leltárba vettek. Minden valószínűség szerint egy gőzzel működtetett masináról volt szó, amely egyidős lehetett az angol Stephenson gőzgépével. A korabeli erdélyi viszonyokra jellemző, hogy többszöri árverezés ellenére sem talált gazdára. A börtönbüntetés letöltését követően Bodor főleg orgonakészítéssel foglalkozott. Az általa készített orgonák közül talán a kibédi a legsikerültebb, de a vámosgálfalvi is az ő keze munkája. Kibéden az orgonakészítés terve 1844-ben született meg. "Indítványba hozták, hogy szentegyházunk díszére és a vallásos érzés felbuzdítására egy szentegyházunk nagyságához irányozott szép orgona készíttessék." Az első lépés az anyagi alap megteremtése. "Az indítvány közlelkesedéssel fogadtatván, határoztatott, hogy a megyebíró a Simonfi Andrástól a megyének ajánlott Lapuhos orrán levő erdőt merőben vágassa le és az után a Pap erdeje melletti falusi ciheressel cseréltesse ki. Ezen kívül megvizsgáltatván az őzpáván lévő erdőt, a veszendő fákból is ölfák vágattassanak, melyek a faluba behordatván ölönként helyből eladatván orgonakészítésre pénz eszközöltessék." Amint az orgonacsináltatás anyagi fedezete biztosítottnak látszott, azonnal tárgyalni kezdtek a munka kiadása felől. Végül Bodor Péterrel, a "híres mechanikussal", ezermesterrel kötöttek szerződést 1846 tavaszán, melynek lényege a következő: "az orgona két darabból álló lészen (...) feljül egy nagy rádiusokkal egybekötvén (...) s a klaviatura középen a két orgona oszlop közé helyeztetvén. A változatok száma 10, ezek beállítása úgy kézzel, mint lábbal dirigálható". Az orgonakészítés díját 2400 forintban szabták meg. A szükséges deszkát Sófalváról Vásárhelyre négy szekérrel szállították. "A fentírt fizetésért tartozik írt orgonaművész tekintetes Bodor Péter úr oly finom és tökéletes orgonát készíteni..., vagy az írt minőségű cinsípok helyett fekete ónsípokat tenne, vagy pedig az írt pontok szerint a nemes megyének megcsalódása történne, azon kárt megfordítani köteles lejend az orgonaművész úr, vagy pedig ha az orgona bé nem vehetőnek ítéltetnék, azon egészben felvett pénzeket visszafizetni köteleztetik lekötvén... minden ingó és ingatlan javait. Garancia 8 év." A Bodor megfogalmazása szerint "kolosszális pompájú" orgona 1847 húsvétjára készült el. A szakértői véleményt Nagy János marosvásárhelyi orgonista, Szentmiklósi Károly és Nagy Imre hites ügyvédek így fogalmazták meg: "Hogy erő- és orgonaművész tekintetes Bodor Péter úr ezen kötlevélben fölvázolt kötelezettségének mindenekben eleget tett bizonyítjuk, megjegyezvén azt, hogy egyikünk Nagy János által az orgona is megpróbáltatván egy tökéletes mesterműnek találtatott, melyről mint evégre megkért műértők igaz lélekkel bizonyítunk. Kibéd, 1847 augusztus 2." Az egyházközség a szerződésben kikötött összegen felül még 50 forint jutalmat is adott a jól sikerült munkáért. Az átadási jegyzőkönyvben ezt írta Bodor Péter: "Én nem haszonkeresésből építettem meg a kibédi orgonát, hanem meg akartam mutatni, hogy a magyar ember is tud s más nemzet is tanulhat tőle." Az orgona, bár néhányat már kicseréltek, ma is többnyire az eredeti fasípokkal működik, méghozzá kiválóan. Ennek ellenére az elöregedés jelei már megmutatkoztak. Néhány évvel ezelőtt egy strasbourgi orgonakészítő és -javító megvizsgálta és úgy vélte, sürgős javításra szorulna. Csak hát az anyagiak előteremtése már-már megoldhatatlan feladatnak látszik. Az akkori becslés szerint úgy 100 ezer márkába kerülne. Négy-öt esztendeje történt, hogy a szuvasodást meggátolandó Fülöp G. András impregnáló szerrel lekezelte. Sajnos az egyházközség anyagi helyzete nem olyan, hogy elő tudná teremteni a javításhoz szükséges összeget. Hacsak pályázatok révén nem sikerül pénzhez jutniuk. Szentgyörgyi László
Magyar díjazottja is van az idei Grammy-gálának www.metro.hu Norah Jones Come Away With Me című lemezével nyolc Grammy-díjat nyert,
köztük az év felvétele, az év dala és az év albuma díjakat. Négy díj jutott
a Dixie Chicksnek, három Bruce Springsteennek. Grammy-díjas lett Beethoven-felvételével
a Takács kvartett A magyar-angol Takács kvartett Beethoven C-dúr, Razumovszkij
vonósnégyesének felvételéért kapta a rangos nemzetközi zenei díjat. A vonósnégyest
1975-ben alakította a Liszt Ferenc Zeneművészeti Fôiskola négy hallgatója:
Takács-Nagy Gábor, Schranz Károly, Ormai Gábor és Fejér András.
|