|
Az ember a harmadik évezredben - Jókai Anna előadása
Letapogatni, megmutatni a hatalmas szellemi egzisztencia ránkhagyott örökségét Jókai Anna Budapesten született, 1932. november 24-én.
1961-ben diplomázott magyar-történelem szakon. 1968-ban jelent meg első
regénye, a 4447. Írásait több idegen nyelvre lefordították (lengyel,
szlovén, szlovák, bolgár, angol, francia). Számtalan díja közül fontos
kiemelnünk, hogy 1970-ben József Attila-díjat, 1994-ben pedig Kossuth-díjat
kapott. A Ne féljetek! című legutóbbi regényét egy év alatt tizenegyszer
adták ki.
 A köztudottan "szakrális érintettségben" alkotó Jókai Anna, Kossuth-díjas írónő a harmadik évezred emberéről szóló gondolatait osztotta meg soproni olvasókkal, pénteken délután a soproni Berzsenyi Dániel Evangálikus Gimnázium (Líceum) dísztermében. Előadásában – Istenről, világról, életről, alkotásról
– kirajzolódott az az alkotásra lehetőséget adó, írásra indító lelki, szellemi
háttér, amelyet maga az író mindig is isteni kegyelemként, ajándékként
fogad. A gyerekkorában félelemmel szemlélt világ, az ötvenes évekre esőt
fiatalsága, a későbbi, íróként "a tűrt" státusza előtti foglalkozásai –
adminisztrátor, művészeti előadó, vezető könyvelő – és megidézett pillanatai
között, vallomása szerint a legtöbbet azoknak a kegydíjból élő, társadalom
által kitaszított embereknek köszönhet, akikkel szintén munkája során találkozott.
Izgatott, agresszív, ugyanakkor álságos vitakérdések
terhelik és teszik érthetetlenül és értelmetlenül az ellenségeskedés színterévé
életünket, a mindennapokat, amelyekben az írókat, alkotókat ugyan idézgetik,
de tanácsaikból nem kérnek azok, akiknek feladata és felelőssége lenne
a nemzet felemelkedésén munkálkodni. Minden nemzetnek megvan a maga, isteni
tervben elhelyezkedő szent feladata, vallja az írónő.
 Európát a harmadik évezredben – a korszellemhez sajnos, illő mitológiai hasonlattal élve – az aranyborjú szelleme rabolta el, amely által kizárólag materiális célok elérése érdekében történnek a harmadik évezred elejét jellemző folyamatok. Európa, a nem bűntelen képződmény, amely Magyarország szétroncsolásában is résztvett, sokat köszönhet a történelmi Magyarországnak. A csatlakozást követően a közös Európában elfoglalt helyünk nagyban függ attól, hogy mi magunk hogyan tudunk a saját lábunkon megállni - vélte az írónő, aki a globalizációként köztudatban élő társadalmi, gazdasági folyamatot, a közösségeket átható, az identitástudatot romboló generál-szósznak nevezte. Az emberiség a szakadék szélén áll, amit csak az nem lát, aki azt nem akarja látni. Talán egyetlen megoldás, az emberiség egyetlen lehetősége lehetne, ha megvalósulna a tudás és a hit találkozása, ahhoz az evangéliumokban leírt legmagasztosabb pillanathoz hasonló, amelyre a születéstörténet(ek) utal(nak): a bölcsőnél a napkeleti bölcsek a pásztorokkal találkoztak. 
Az ég föld közötti – utóbbi időkben emberek által mesterségesen megnövelt – távolság miatt megváltozott az öregedéshez, szenvedéshez, élethez való viszonyunk, amelyben elfelejtjük azt, hogy a teremtett világ elemei és lényei között az univerzumban egyedül az embert érte az a kitüntetés, hogy teljesen szabadon dönthessen az élet mellett, választhasson jó és rossz között, úgy, hogy az isteni szeretetet egyben továbbadja a világnak A bűntelen hatalmas szellemi egzisztencia emberi testbe zártan, átélte a szenvedést, és ezáltal az emberiségnek is hagyott egy olyan örökséget, amelyet letapogatni, megtalálni és megmutatni feladatának tartja Jókai Anna, aki úgy érzi, hogy az eddig megjelent húsz könyvében mindent elmondott, amit az életről tud. - A bőröndből "kipakoltam", de azért időnként egy-egy zsebben még mindig találok valamit - mondta előadása végén annak a közel negyven soproninak, akik a kortárs magyar irodalom egyik legjelesebb képviselőjével jöttek találkozni a Berzsenyi Líceumba. A rendezvényt a Berzsenyi Dániel Evangélikus Gimnázium, a Lions Club Sopron, a Rotary Club Sopron és a Soproni Kálvin Kör szervezte. T.É. |