|
Ifj: Sarkady Sándor: Sopron - 1848
Ifj: Sarkady Sándor
Sopron - 1848
Sopron messze volt az ország szívétől, Pest-Budától.
A forradalom híre hozzánk Pozsonyból érkezett. Az utolsó rendi országgyűlésről
a felirati javaslatot a legnagyobb magyar unokaöccse, gróf Széchényi János
hozta magával a diétáról. Ennek pontjait március 15-én délután 5 óra tájban
maga a gróf ismertette a Promenádon gyülekező több ezres tömegnek. Beszédét
német és magyar nyelven mondta el. Az összegyűlt tömeg gyakran közbekiabált.
Vivátot dörögtek, éltették az ellenzéket, a népet és a szabadságot.
1848. március 15-ről a győri Hazánk soproni tudósítója
így írt: „A legközelebbi lefolyt napoknak óriási eseményei városunkat
is kiemelték a szokott egyformaság rideg öléből.” Az események lelkes,
hazafias mozgatórugóját az evangélikus Líceum tanulóifjúsága adta. A diákok
nevében Csengey Endre köszöntötte Széchényit, majd az ifjúság fáklyás felvonulással
tisztelgett az örömhír hozója előtt. A menethez csatlakozott Sopron valamennyi
társadalmi rétegének képviselője. A tudósító meg is jegyezte: „...fogadják
az illetők e tettért... hazafiui hálánkat...” Egy óvatoskodó tanár
megpróbálta a fiatalokat lebeszélni a demonstrációról, nehogy kompromittálódjon
az iskola. Ám a tudósítás így folytatódik: „...legyenek meggyőződve
hogy ily tény oskolájuknak hírét nevét nemhogy compromittálná – amit egyik
tanárjuk mondani nem átallott – sőt inkább azt, az egész haza előtt, mint
lelkes ifjakat képző intézetet mutatja be.”
A városban a napóleoni idők óta polgárőrség működött.
Ezen az estén tisztjei lázas tanácskozásba kezdtek. Majd másnap reggel
a polgári vívmányok védelmére, a közcsend és a rend biztosítására – vidéki
városaink közül elsőként – „az eddig kebelünkben létezett polgári őrsereg,
nemzeti őrséggé alakíttassék át...” szól a Tanácsi Jegyzőkönyv bejegyzése.
A város korábbi polgárőrsége egyetlen nap alatt
alakult át új fegyveres testületté. Első parancsnoka az a Pfeiffer Péter
ezredes, aki hamarosan a város polgármestere lesz. Pfeiffer kilenc hónapig
fogja irányítani a forradalmi Sopront. Az első ránk maradt hirdetményt
március 16-án adta ki az „Ideiglenes Állandó választmány” Ennek harmadik
pontja így szól: „...A haza iránt közös tántoríthatatlan fiui szeretet
nevében felszólítja az előbbi körülmények hatalma alatt alakult vélemény
árnyéklatokat az egyességre, a kibékülésre. Legyen felejtve minden, mi
történt kisebb tusáinkban. Most a hazának nagy érdeke méltán megvárja,
hogy benne egyesüljön minden erő, minden tehetség!...”
A pesti vér nélküli forradalom híre 16-án délután
érkezett meg városunkba. Ennek hatására ismét megmozdult a líceumi ifjúság.
A diákok nemzetiszínű szalagokkal díszítették fel iskolájukat, transzparenseket
helyeztek el az ablakokban, és városi mintára hozzákezdtek saját nemzetőr
századuk felállításához. Március 22-én óriási falragaszok kerültek ki a
házfalakra, amelyek „Polgártársak!” megszólítással hirdették az ideiglenes
törvényjavaslatokat. A nemzetőrség száma megduplázódik: március 24-én már
706 főt számlál. Rá két napra megalakul a város első, ideiglenes nemzetőrségi
tisztikara. A soproni nemzetőrség első főparancsnoka Széchényi János lett.
A város hat századot állított fel. A századparancsnokok többsége német
ajkú, tehetős soproni polgár. Tisztes kereskedők, iparosok és tisztviselők.
Hűséges polgárai magyar hazájuknak. Nemzetőreink között pedig ez a mondás
járta: „Ámbár, egy szót sem tudok magyarul, oly jó magyar vagyok, mint
akik németül még kenyeret sem tudnak kérni.” Kolbenheyer Mór evangélikus
lelkész gyújtó hangú beszédében a szólásszabadságot éltette hívei előtt.
Az evangélikus tanulóifjúság pedig saját soraiból kiállította a líceumi
VII. századot. Tisztikara Müllner Mátyás tanár – az iskola későbbi neves
igazgatója –, valamint Kropf Endre, Krenosz Endre és Rupprecht Mihály diákok
voltak.
A század teljes névsora is ránk maradt. A létszám
160 főre rúgott. Március 29-én Batthyány miniszterelnök rendeletére felállították
a felmerülő aktuális ügyek intézésére az úgynevezett „Biztossági Választmányt”.
Élére Martini Frigyes polgármester került. Március 31-én a líceumi VII.
századból 72 fő kapott szuronyos puskát. A legégetőbb gondot a felállt
nemzetőrségnek a fegyverek hiánya jelentette. Ezután még kilenc lázas hónap
következett. Gyűjtés a veszélyeztetett haza
javára, a város védelmének megszervezése, őrpontok kijelölése, az idegenek
szigorú ellenőrzése. Bár Sopron már 1848. december 16-án császári kézre
került, legjobb fiai ott küzdöttek, véreztek a szabadságharc csatáiban
szinte az ország minden pontján. Közöttük volt a muraközi harcok hőse,
Ihász Rudolf, aki mozgó nemzetőr csapatával vett részt a drávai hídfők
visszafoglalásában Perczel Mór parancsnoksága alatt. Murmann Sámuel, a
soproni nemzetőrség helyettes
főparancsnoka és egyben kiképző tisztje a szabadságharcot követő megtorlások
egyik első vértanúja volt. Mindkettőjüket az ősi Líceum nevelte.
A Berzsenyi Dániel Gimnázium és Líceum belső udvarának
falán 1998 óta emléktábla áll: Murmann Sámuel (1817– 1849) a szabadságharc
mártír őrnagy, volt licista diák emlékének és az 1848-as soproni nemzetőrség
VII. Líceumi századának tiszteletére”.
Március idusán, a polgári Magyarország megszületésének
hajnalán, hajtsunk fejet emlékük előtt!
|