|
Aranytorkú kórus, aranykezű karnagy A Fidelissima Kórus sikere
Szerényen csak barokk-estnek nevezték azt a hangversenyt, amelyet a Fidelissima Kórus adott a Szent Mihály-templomban.  Az első kórusmű egy nálunk eléggé ismeretlen lengyel barokk szerző, Gorczycki műve volt. Már ebben a valóságos zeneirodalmi csemegében is bebizonyosodott az énekesek kristálytiszta intonációja és a más kórusoknál oly ritkán megtapasztalható érthető szövegmondás. A ritkán hallható lengyel mesterről pedig kiderült, hogy semmivel sem alkotott "olcsóbb" zenét, mint híresebb kortársai. Johann Sebastian Bach legigényesebb vokális művei a motetták. Ezek közűl a műsorba a legnehezebbet, a Jesu meine Freude-kezdetűt választották. Az egyes tételekben váltogatják egymást Pál apostol szentírásbeli igéi és az evangélikus korál versei. Ez a motetta Bachnak nem csupán zenei zsenialitását tárja elénk teljességében, hanem teológiájára, hitvilágát is hűségesen tükrözi. A Fidelissima bemutatta az egészséges, telt hangzást és a kiskórus finomságát is. A közönség az előadást néma áhitattal hallgatta. A Bach-mű tökéletes interpretálásáról talán nem túlzás azt megjegyezni, hogy egyenesen lemezbe lehetett volna vágni. A harmadik, egyben a koncertet lezáró mű Antonio Vivaldi Gloriája volt. Az ismert latin miseszöveget a szerző tizenkét bontotta és értelmüknek megfelelő karaktert adott mindegyiknek. A szólórészeket Stiblo Anna és Füstös Ildikó stílusosan és gondosan énekelte. A Gloria zenekari kíséretét soproni muzsikusokból álló kamaraegyüttes látta el. A közönség szűnni nem akaró tapsát az együttes a Bach-motetta egyik tételével honorálta. A hangverseny bíztató jele volt annak, hogy Sopron kóruskultúrája - ennyi lelkesedéssel és a sok fiatallal - felemelkedőben van. |