Rovat: Lapszemle
2003. március 24., hétfő 13:59
|
Lapszemle 2003. március 24.
Valóságsó
A helyet nem ismerôk számára annyit: a magyar kultúrház társbérletben mûködik egy Babilon nevû éjszakai szórakozóhellyel. Szárnyas, emberfejû oroszlánok ôrzik a közös bejáratot, teliüveg bankajtón lép a betérô az elôtérbe, ahonnan balra nyílik a nagypénzûek ókori relikviákkal hangulatosított szórakozóhelye, továbbmenve egy kis zárt udvarra kerülünk, ahonnan be lehet jutni a magyar könyvtár és közösségi helyiségek szegényesebb, puritán világába. Az avatóbeszédek és mûsorszámok után laza csoportokban beszélgetünk, illogatunk, jól érezzük magunkat. Kihúzódom az udvarra egy kis friss levegôt szívni. Két hórihorgas fiatalember áll az ajtón kívül, és erôsen néz befelé.
Egyikük angolul megszólít: - Bocsánat, ez a Babilon klub? - Nem, válaszolom,
ott az ajtónál jobbra – mutatom a kiszûrôdô fényeket. Angolok vagy amerikaiak,
inkább angolok, mert látszik, hogy fölkeltette érdeklôdésüket a látvány,
de arcukon a „semmin sem csodálkozni" udvarias fegyelme. Ki tudja, milyen
információk nyomán megkerestek egy világszínvonalú szórakozóhelyet a belvárosban,
s belecsöppentek a szocreál egzotikumába. Az ô szemükkel benézve valóban
etnográfiai különlegességnek t?nik a közösségünk: szolidan öltözött urak
és hölgyek, kezükben mûanyag pohárral láthatóan jól érzik magukat, szórakoznak,
sok közöttük a fiatal, átfut az elôtéren egy székely pirosfeketébe öltözött
leányka, mindegyikükön valami kerek jelvény vagy kitûzô… Furcsa, ismeretlen
zene hangjai szûrôdnek ki, Csaba királyfi még itt bolyong közöttünk, az
idegen számára is érezhetôen sugárzik belôlünk az ünnep.
KREBSZ JÁNOS (A szerzô a bukaresti Hungarológiai Tanszék magyarországi vendégtanára)
Minõsítés - MH-álláspont www.magyarhirlap.hu Tagadhatatlanul bölcs budapesti döntés volt, hogy Magyarország nem szakítja meg a diplomáciai kapcsolatokat Irakkal, nem utasítja ki még Budapesten maradt diplomatáit. Az indokolással is egyet lehet érteni: hazánk Bagdaddal nincs hadiállapotban, így semmi sem indokolna ilyen drasztikus lépést. Diplomáciánk ezzel a viszonylag gyors elhatározásával egyes vádakkal szemben föltehetõen azt óhajtotta bizonyítani, hogy megõrizte döntési szabadságát. Szövetségesi mivolta nem kényszerítheti arra, hogy habozás nélkül mindent elfogadjon, amit a State Department elvárna tõle, a magyar kormány maga szabja meg, mit vállal ebben a furcsa háborúban. A gyors döntés föltehetõen közvetett válasz akart lenni arra az ellenzéki pergõtûzre is, amely a közelmúlt napokban azzal a váddal állt elõ, hogy szövetségesi kötelezettségekre hivatkozva túlságosan is alkalmazkodunk a washingtoni igényekhez. Önmagában nem baj, ha ellenzéki bírálatok nem elutasításra találnak, hanem néha foganatjuk is van, de akkor következetesnek kell lenni. És nem kétértelmû nyilatkozatot tenni. Mint például olyat, amilyen Kovács László külügyminiszterbõl szaladt ki az iraki hadszíntéri eseményeket minõsítve. Egyik gyors reagálásában azt találta mondani, hogy az amerikai katonai akciók – úgymond – sikeresek. Mondhatná ezt Rumsfeld a Pentagonban, Collins a State Departmentben, maga Bush elnök a Fehér Házban, de a magyar külügyek felelõse nem. Különösen olyan esetben nem mondhat ilyet, amikor Magyarország Európa többi országához hasonlóan csak megfigyelõje az eseményeknek. A külügyminiszternek illenék tudnia, hogy a magyar kormány jóhiszemûen rokonszenvezhet Szaddám Huszein eltávolításának a szándékával, kívánhatja a bagdadi diktatúra fölváltását hitelesen demokratikus rezsimre, de katonai mûveleteket, amelyeknek nem résztvevõje, nem minõsíthet. Különösen akkor nem, amikor az Irakkal való diplomáciai kapcsolatok fönntartását is azzal indokolja, hogy magyar érdek szoros kapcsolatot kialakítani a háborút követõ új bagdadi vezetéssel.
33 ezer dollár egy szövetséges fogolyért www.hirtv.net A háború negyedik napja úgy kezdõdött Bagdadban, mint az eddigi három: heves bombázással. A hajnali fényben az iraki fõváros felett sûrû füstfelhõ gomolygott, egyes kerületekben megszûnt az áramellátás. Este is súlyos légitámadás érte Bagdadot. A nappali ostrom után közép-európai idõ szerint este nyolc órakor ismét bombázták az iraki fõvárost a szövetséges csapatok. A hírügynökségek két nagyerejû robbanásról tudosítottak, és megfigyelõk fõváros több részérõl is áramkimaradásról számoltak be. Az al-Dzsazira katari hírtelevízió felvételein pedig látni lehet, hogy Bagdad egy része ismét lángokban áll. Közben Násziríja közelében az irakiak rajtaütöttek egy utánpótlást szállító amerikai konvojon. A támadásban négy jármû megsemmisült, számos szövetséges katona megsebesült, 12 pedig eltûnt. Egy vasárnap este nyilvánosságra hozott iraki katonai közlemény állítása szerint: huszonöt amerikai és brit katona esett el a násziríjai harcokban. Az irakiak 10 amerikai harckocsit és 20 páncélozott csapatszállító jármûvet lõttek ki Irak déli részén - jelentette be az iraki védelmi miniszter. ***
Arab értesülések szerint Bagdadban a Tigris folyó partján az iraki erõknek sikerült elfogni a két pilóta egyikét, akik állítólag gépük lezuhanása miatt katapultáltak az iraki fõváros felett. A katari székhelyû al-Dzsazíra mûholdas televízió az iraki televízió adását átvéve öt amerikai foglyot - köztük egy fekete nõt - és több halott amerikai katonát mutatott vasárnap. A foglyok közül kettõ, köztük a nõ is, sebesültnek látszott. A katonák az adásban közölték nevüket, lakhelyüket és megadták katonai azonosító számukat is. Donald Rumsfeld védelmi miniszter és Richard Myers tábornok, a vezérkari fõnökök egyesített bizottságának az elnöke a hadifoglyok jogállásáról szóló genfi egyezmény megsértésével vádolta Bagdadot a felvétel közzététele miatt. A genfi konvenció 13. cikkelye tiltja, hogy hadifoglyokat közszemlére tegyenek.
A Magyarok Világszövetsége nem támogatja az EU-csatlakozást www.hirtv.net A Magyarok Világszövetsége nem támogatja hazánk EU-csatlakozását. A szövetség ülésén rendezett szavazáson a 15 régióelnök közül mindössze egy voksolt a csatlakozás mellett. Az indoklás szerint a magyar kormánynak újra kell tárgyalnia a Koppenhágában jóváhagyott csatlakozási szerzõdést. A csatlakozás ugyanis nem ad esélyt arra, hogy megvédjük a magyar földet
a külföldi tõkétõl, s hogy állampolgárai ugyanazokkal a feltételekkel dolgozzanak
és tanuljanak, mint az unió többi tagja. Az MVSZ éppen ezért arra kér mindenkit,
hogy április 12-én nemmel szavazzon.
Oscar-gála a háború árnyékában www.gondola.hu A legjobb filmnek járó Oscar-díjat a Chicago címû filmmusical nyerte az Amerikai Filmakadémia vasárnap megtartott 75. díjkiosztó ünnepségén. Az Oscar-gálát rendkívüli biztonsági intézkedések közepette tartották meg a hollywoodi Kodak Színházban. Roman Polanski nyerte a legjobb rendezõnek járó Oscar-díjat A zongorista címû, holocaust témájú filmjéért. A film fõhõsét játszó 29 éves Adrien Brody a legjobb férfi fõszereplõ díját kapta. Ilyen fiatalon még nem nyertek Oscar-díjat ebben a kategóriában. A legjobb nõi fõszereplõnek járó Oscar-díjat Nicole Kidmannak ítélték oda az Órák címû filmben játszott szerepéért. Polanski nem volt jelen a gálán, mivel még 1977-bõl elfogatóparancs
van érvényben ellene fiatalkorú megrontásának vádjával. A mûvészvilág ugyan
már fátylat borított a múltra és megbocsátott, de a rendezõt letartóztatnák,
ha az Egyesült Államok területére lépne. A film Wladyszlaw Szpilman lengyel
zsidó zongoramûvészrõl szól, aki bujkálva vészeli át Varsóban a náci megszállás
borzalmait. Brody 14 kilogrammot fogyott le hat hét alatt a fõszerep kedvéért.
A könnyekig meghatott Brody megköszönte Roman Polanskinak a lehetõséget
élete nagy szerepére és az iraki háborúra utalva, kijelentette: imádkozzunk
egy békés és gyors megoldásért.
Nicole Kidman ausztrál színésznõ Stephen Daldry Órák címû filmdrámájában a Mrs. Dalloway címû regényén dolgozó Virginia Woolf angol írónõt személyesítette meg. A film három egymásba fonódó nõi sors története. A filmben erõsen elmaszkírozott orrára utalva, úgy konferálták fel, hogy orrhosszal nyert. A Chicago a 13 jelölésbõl 6 Oscart söpört be: az év legjobb filmje mellett a legjobb nõi mellékszereplõ, a legjobb látványterv és díszlet, a legjobb jelmez, a legjobb vágás, valamint legjobb filmhang. A legjobb nõi mellékszereplõnek járó szobrot Catherine Zeta-Jones vette át. A 33 éves színésznõ és férje, Michael Douglas egy hét múlva várják második gyereküket. Martin Scorsese filmje a gála nagy vesztese: tíz jelölést kapott a New
York bandái, de egyetlen egy Oscar-díjat sem nyert.
Oscar-díjat kapott Michael Moore ír-amerikai rendezõ Bowling for Columbine címû dokumentumfilmje, amely kiáltás az Amerikában tapasztalható erõszak és fegyvertartás ellen. Moore kijelentette 45 másodperces beszédében: "Szeretjük a nem fikciós filmeket, és fikciós idõket élünk. Olyan idõket, amikor a fikciós választáson megválasztott fikciós elnök fikciós okokból háborúba küld minket. "Mi ellenezzük a háborút, Bush úr. Szégyen önre" - mondta. A kategória többi jelöltje is felment vele a színpadra szolidaritásból. A legjobb filmbetétdalért Eminem rapsztrár nyerte el az Oscar-díjat
a "8 MILE" címû filmben elhangzó számáért, de nem volt jelen a gálán, mivel
botrányai miatt eleve kitiltották onnan.
Életmûdíjat kapott Peter O,Toole. A hetven éves színészt hétszer jelöltek már a legjobb színésznek járó díjra, de egyszer sem sikerült elnyernie a 33,2 centiméter magas, 24 karátos arannyal bevont, filmszalagon álló kereszteslovagot ábrázoló szobrocskát. A legjobb rövid dokumentumfilmnek járó Oscar-szobrot a New York-i tûzoltókról
szóló Ikertornyok címû film kapta.
Mi a teendõ? - Színház Szerzõ: M. G. P. www.nol.hu Népi, de nem népies játék a Meno Fortas társaság Évszakok címû elõadása
A Trafó értelmiségi közönségének kis része csöndben, a többiek zavarása nélkül, gyakorlottan kiosont a nézõtérrõl. A Tháliában – valószínûen, mert nehezebb volt hozzájutni a bemeneti jegyhez – ingerültebben, zajt ütõen távoztak az ellenérzõk. Elmenni valóban célravezetõ megoldás nézõtéri értetlenség esetén. A másik, ajánlatos mód: ellazítja magát az ember székén. Meg sem próbálja megérteni azt, amit nem ért. A színházba nem okvetlenül ismertanyagért megy az ember, mintha iskolapadba ülne be. Más itt a szórakoztatást elõidézõ tananyag. A színház nem egyedül a racionális közlés helye. Kóros értetlenség helyett úgy kell nézni a színpadot, mintha zenét hallgatnánk. Engedje a nézõ hatni a színpadon látottakat. A zenét a hangszóróból, Frenákék testének kimûvelt hajlékonyságát, és robbanékony meglepetésekre szakosodott izmaikkal azonosan rugalmas reflexeiket, kedélyváltásukat. Vagy a litvánoknál a szavak muzsikáját, dinamikáját, testek és tárgyak öszszeütközõ csatáját. A színpad fölé – föltehetõen Tandori Dezsõ könyvben is megjelent fordításának felhasználásával – vetített szöveg nem sokat segít. A színház – ez már eddig is sok félreértésre okot adott – nem a szóbeli közlés helye. Ha így volna: merõben fölösleges egy-egy klasszikus drámának különféle rendezõi értelmezéseire idõt pazarolni. Frenák Pál stiláris vívmánya a derûs panasz. A behízelgõ jajszó. Felszínében kellemes zenék (Gergely Attila, Vajdai Vilmos), élénk színek (díszlet: Horgas Péter, jelmez: Benedek Mari, Szabó C. Mária), derûs ritmikus mozgás, lendületesen színre sietõ táncosok, akik a nézõkkel kacérkodva kedves és derûs, egymástól elszigetelt epizódokat jelenítenek meg. A csinos fények, akrobatikus kidolgozottság alatt keserves kínok mûködnek. Epileptoid szólószám, egy karszékben ülõ paralitikus mozgásrendszert imitáló táncos elnyomorodott betétje: az életben maradás himnusza, a megnyomorított akaraterõ, az élvezetre vágyás erkölcsi példája. Vagyis Frenák és táncosai (Gergely Attila, Gergye Krisztián, Lisa Kostur, Juhász Kata, Miguel Ortega, Püski Klára, Zambryczki Ádám) könnyed eleganciával tolmácsolják mozdulati nyelvükön a szenvedésre ítéltetettséget, könnyedségre odaláncoltságukat. Valamint azt az elátkozottságot, hogy legderûsebb játékukat is képesek torkunkra forrasztani, és a csillogó önfeledtben ráijeszteni kétségbeesettségükre. Nekrosius rendezésében hasonló mûvészi eljárással jelennek meg az Évszakok. Fiatalok dinamikus csoportja lendületes erõkifejtésekkel serénykedik a színen. Nyers deszkák, csövek, szikla, papíros, edények, hangszerek segítségével a négy évszak falusi munkái folynak. A tél örömeit élvezik. A fáról lelógó jégcsap gyilkos tõrré alakul. Elkomorul az idilli természeti tárgy. Csúszkálnak a befagyott tavon, de a játék pontozóbírója a Halál. A tárgyak bármennyire naturálisak, nem fölismerhetõ rendeltetésûek. Képzeletbeli munkafolyamatok álomszerûen megszerkesztett rendszere párolódott le a földdel és az évszakokkal való küzdelembõl. Vilniusban a Meno Fortas elsõ elõadása a Hamlet volt. Láthattuk a Vígben vendégjátékukon (2000). A komor, metafizikai Hamlet után Nekrosius komor vigassággal jött Pestre. Kelet-poroszországi falusi idillt, az évszakok naiv váltakozását, falusi prédikátor kalendáriumát hozta. A bölcs és hatalmas Természet képei mellett erkölcsi intések gyöngyöznek, de a valóság áttöri a rendjén való világot. A megformáltba bezúdul a megformálatlan. Az eszményibe a nyers való. A termékenységünnepek terméketlenek. A közös örömök reszketve szoronganak. A szövegben pompázó természeti képek vitahelyzetben vannak a színpad rideg körfüggönyével, szikár, gyalulatlan deszkákkal, nyers bútorokkal. A gazdag természeti képekre szegényes látványvilág felel. Az a költészet. Ez a valóság. De színházi költészet a vigaszra rászorultak életének ábrázolása. A lányok vad tréfája a kérõbe jött mamlasszal: a kiválasztott szûz csípõficamosan elriasztja magától boldog võlegényét. Két áldott állapotával tréfálkozó fiatal nõ lökdösõdik-verekedik nagy tettetett hasával. Népi, de nem népies játék az Évszakok. A falusi gondok váltakozó ritmusait szedi ritmusba. Nem hordanak népviseletet szereplõi. Legföljebb népi mintás kötött holmit viselnek. Breughel bájos életképeinek zsúfoltságát idézi a játék. (Díszlet: Marius Nekrosius, jelmez: Nadezda Gultiajeva.) A tavasz vészjósló. A nyár tikkasztó. A tél boldogságot áraszt: ujjakat égetõ forró fánkokat lakmároznak, kanálszám nyalakodnak hozzá üvegbõl lekvárt. A lakodalom terített asztala verbálisan vonzó: de egy fémtálból fapálcákkal hulladékban turkálva falnak a kiéheztetettek. A falusi élet vidám csúcspontját jelentõ lagzi fagyos magányban zajlik: legfeljebb, ha ketten teszik ki a vigadók sokaságát. Az erõfitogtató munkák, a mezei versengések mögött kétségbeesés lapul. A falusi idill mögött gondok tördelik a kezüket. Nekrosius napjaink színházának egyik nagymestere. A bölcs, konok guruk közüli. Engedmények nélküli szigorral. Gyönyörûséget ad nézõinek, de nem kedveskedik nekik, nem bánik gyöngéden velük. Mint Hamletje, az Évszakok is eleinte nehezen fogyasztható. Hagy idõt nézõinek, hogy hozzátörjék magukat világához: elõadása héttõl tíz perc híján éjfélig tart. Lépésrõl lépre becsal gondolkodásába, fogalmazási rendszerébe. Nem a könnyedén csúszó színházi kétszer-kettõk, a pattogatott kukorica mellé fogyasztható színház mûvésze. Frenák színpadán a mozdulatok végérvényesek. Pontosak. Szabatosak. Megváltoztathatatlanok. Habár szemünk elõtt megszületettek, annyira véglegesek: úgy érezzük, mintha antik márványszobrok volnának. Nem tudom megítélni: mennyire tánc. Azt azonban biztonsággal állíthatom, minden egyes mozdulatnak fedezete van érzelemben, szenvedélyben, gondolatban. Minden táncos erõsen gondolkodik, érez. Minden mozdulat mögött gondolt valamire a tervezõ. Ne kérdezzék: mire? Lefordíthatatlanok. Szükségtelen is lefordítani a mozdulatokat szavakra. Nem anekdotisztikus tánc. Nincs irodalmi meséje, mint A hattyúk tavának. De igazat mozognak az elõadók. Minden egyes taglejtésük, testmozdulatuk, nyakkörzésük igazat mond. Honnan tudja az ember: mi igaz, és mi a hazugul tettetett a színpadon? A világ dugig van ködös hamissággal: a színházban legalább világosan átlátunk. A színház nem az a hely, ahol kipihenheti magát a nézõ, és kipihenheti magát a színész. A mûvészet erõfeszítéseket igényel. Amennyit összpontosítanak a színpadon, annyira lehet figyelni a nézõtéren. Az igazi élményért meg kell dolgozni a színpadon és a nézõtéren is. Évadjaink színielõadásainak többsége beéri azzal a nézõi erõfeszítéssel, hogy a kontárul megtervezett székeken elviselje az elõadást. Úgy rémlik: színházainkban másra fordítják energiájukat. Erre mutat az összeomló színházi vezetések bélyegsorozata. Nem foglalkozhatunk a színházban eszményeinket megrendítõ húszszázalékos közvetítõi díjakkal, sem a költségvetésbõl lecsípett magánnyerészkedésekkel. Ha a színházak képtelenek szavatolni, hogy megõrzik az etika játéktereit, akkor fel kell adniuk az idejét múltának, sok erkölcsi veszélynek kitett szabad mûködésüket. Frenák Pál és Nekrosius társulata többnyire szembefordul a nézõtérrel. Nem tesznek úgy, mintha negyedik fal húzódna játszók és nézõk között. Látják, hogy látjuk õket. Szemünkbe néznek. Kapcsolatot tartanak. Hatni akarnak. Párbeszédbe lépni nézõikkel. Magukkal csábítani tisztább világba. Egyikük sem adja könnyen magát. Õszintén kell fogadnunk õszinteségüket.
Ihletetten ihletettségüket. Amit a két társulat megtisztítottan színpadra
helyez: minden körülményesebb magyarázattól mentesen, az a játék szertartása.
A színház szentsége.
Depressziós gyerekek www.mti.hu London, 2003. március 24. (MTI-Panoráma) - Azok a gyerekek, akik a boldogságot a pénzzel és szépséggel azonosítják, sokkal nagyobb valószínûséggel válnak depresszióssá, mint azok, akik nem azt tartják életük fõ értelmének, hogy gazdagok és szépek legyenek. Mint Helen Street, az ausztráliai Perth-ben lévõ Queen Elizabeth Medical Centre munkatársa egy pszichológiai konferencián elmondta, a gyerekek már igen fiatal, akár négyesztendõs korban is szenvedhetnek depressziótól, és a kisgyermekeknek mintegy húsz százaléka veszélyeztetett lehet a jövõben. Véleménye szerint a boldogsággal és az életben elérendõ célokkal kapcsolatos várakozások már ebben zsenge ifjú korban elõre jelezhetik, hogy a gyermeket élete késõbbi szakaszában mennyire fenyegeti a depresszió. Azok a gyerekek, akik körülnéznek, és arra gondolnak, hogy abban az esetben lesznek boldogok, ha elég pénzt keresnek majd és népszerûek lesznek, sokkal nagyobb valószínüséggel lesznek depressziósak , mint azok, akik úgy vélik: a pénz jó dolog, ha van, de boldogságuk végsõ soron saját személyes fejlõdésüktõl függ. 402 kilenc-tizenkét év körüli ausztrál gyermeket érintõ felmérésük során Street és kollégái 16 olyan gyereket találtak, aki máris a depresszió klinikai tüneteit mutatja, és 112 olyat, akinél nem kizárt, hogy a jövõben valamikor eléri a betegség. A gyerekeket megkérték, hogy beszéljenek fõ életcéljaikról és arról, hogy mi tenné õket boldoggá. Többségük a bensõséges családi és baráti kapcsolatokat, és az önmagukkal való elégedettséget helyezte elsõ helyre. A megkérdezett gyerekek 12 százaléka azonban a pénzt, említette, mint a legfontosabb dolgot az életben. A pszichológusnõ szerint ezek azok a gyerekek, akik esetében a legvalószínübb, hogy depressziósok lesznek. Helen Street azt tanácsolta a szülõknek, hogy legyenek tudatában a gyermekek depressziójának lehetséges tüneteivel, mint például az alvások szokások megváltozása, szokatlan ingerlékenység, illetve az iskola, a barátok és korábbi kedvenc szórakozások iránti hirtelen közömbösség. Az ausztráli pszichológusnõ szerint fontos, hogy a szülõk segítségére legyenek gyermeküknek abban, hogy felismerjék, mi teszi õket boldogabbá az életben, s hogy ez korántsem a hírnév vagy a pénz. |