|
'Nyeregben lenni' _Beszélgestős esték a Hungária Serházban
"Nyeregben lenni"
A “Beszélgetős esték” keretében, a Hungária Serházban március 25-én
este Füzi Edit vendége Nyerges Ferenc, a Pro Kultúra Kht.
ügyvezető igazgatója volt.
-Nagyon meglepődtem – kezdte a beszélgetést a házigazda- , hogy
elfogadta meghívásunkat. Nem szokása ez. Jól tudom?
- Igen. Gyakorlatilag portré, riport nemigen készült velem. Én inkább
a kulisszák mögött dolgozom, élek, tevékenykedek.
- Mikor, honnan indult?
- Közgazdasági egyetemet végeztem, a szervezés érdekelt. Kiegészítő
keresetként “véletlenül” találkoztam még a hetvenes évek elején az Apostol
együttessel. Itt bontakozott, bontakozhatott ki először menedzservénám.
Hasonlóképpen ismerkedtem össze már ekkor Bálint Andrással, Mensáros Lászlóval,
Bitskey Tiborral, Gyurkovics Zsuzsával, az akkori Madách Színpadosokkal.
'91-ben a Thália Színház színházmenedzsere voltam. “Jó indulattal”
mondhatjuk: foglalkoztam gazdasági ügyekkel, menedzsmenttel. Ez nem volt
egy átlagos életpálya.
*
Nagyon szerencsés ember az, aki csak úgy, véletlenül ismerkedik össze ennyi
színészóriással. Nem, véletlenül sem irigykedem. Az ilyen emberekre nem
nagyon jellemző, hogy csak úgy, véletlenül ismerkedjenek. És különben is,
nem hiszek a véletlenekben.
*
–Sopron, soproni színházi ügyek. Hogyan került bele az itteni dolgokba?
–Ugyanebben az évben keresett meg bennünket Kiss Csaba, hogy az Arizona
Színház fellépne-e Sopronban is? Felvetettem a lehetőséget Mikó Istvánnak,
hogy nem akarnánk-e közös színházat? Mindenki igent mondott. Így indult
el az Arizona Színház a Soproni Petőfi Színházban 1991 szeptemberében.
Aztán jött egy lehetőség: 100 millió, amit csak akkor kaphatott meg a város,
ha önálló színházzal rendelkezik. Talán a nagy nevek szakmai tekintélyének
volt köszönhető, hogy megnyertük a pályázatot a másikkal szemben.
–Üzemeltetés?
–“Nem kell két kabátot varrni, elég és lehet is egy jobb kabát is”.
Gyakorlatilag két helyen is megél a színház ugyanabból a pénzügyi háttérből.
'93 nyarán jött létre az együttműködés, de akkor már Művész Színház lett
belőle Törőcsik Mariékkal.
*
Én ezt sem értem. Az ember azt gondolná, hogy a nagy neveket meg kell fizetni.
Ez ugye a tartozik oldal. Akkor viszont olyan más, egyéb jellegű tőkének,
vagy hozadéknak kell lenni, ami ezt a másik oldalon behozza. Mert
akkor mi lesz a követel oldallal? Így a költségvetés nem fog nullára állni
indulásból. És akkor ez ugye a kezdetektől ráfizetéses, illetve a bevételekből,
a tulajdonképpeni hozamból kell beállítani ezt a kényes egyensúlyt.
*
- Könnyen ment a kezdet?
–A város akarta. Nulláról kellett indulni, de 1993-1997 között Mikóval
az élén a virágkorát élte.
–A közhasznú társasággá alakítás?
–Ezt is rám lehet kenni. Más a munkaidő, más a beosztás, más a hozzáállás.
Ezt többen is felkarolták. A mindenkori vezetőség mindenkor és mindenben
partner volt.
–Visszanézve?
–Értek, érnek támadások. Jó lépés volt. A művészi részét hozza, anyagilag
megáll a lábán. A művészi megvalósítás szempontjából nincs különbség kht
és színház között. Voltak közben a sikertelen Művelődési Ház-pályázatok.
Minden adta a lehetőséget, hogy a Pro Kultúrához kerüljön ez is. A Házban
a Casino sokat fizetett azért, hogy a pincéből a földszintre kerüljön.
Ehhez csak a könyvtár kérdését kellett megoldani. Most, ideiglenesen egy
szép, frissen tatarozott épületbe költözött.
*
Menedzsent szempontól is élénk különbség van kht és a színház között. A
kultúra ugyanis nem olyan dolog, ami könnyen működik kht-ként. Eleve nem
ez a természete. És nem mindegy alkotáslélektan szempontjából sem,
hogy valaki azért játszik-e, mert művész, vagy azért, mert ki kell termelni
a jövedelmet.
Megmagyarázhatatlan, hogy a kultúra városában előfordulhat,
hogy a könyvtárat kidobják a konferenciaközpontból a város . Pedig elfért
volna benne európai színvonalon. Igaz, az olvasótermi állománya kellett
volna, de az megint nem ugyanaz. Kiábrándító, ha egy EU-hoz csatlakozni
kívánt városban, a nyugati határ szélén nem elemi fontosságú a lakosság
nyilvános közművelődési ellátásának kérdése.
*
–Tisztában volt a stratégiával?
–A Mestervonal 1997 késő nyarán 4-500 milliós költségvetést tett le
az asztalra. Ekkor már magától jött, hogy PHARE-CBC pályázati támogatással
konferenciaközponttá kell bővíteni, más lehetőség nincs. Kellő türelemmel,
szállodákkal összefogva néhány éven belül beindul a konferenciaturizmus
Sopronban is.
–Pro Kultúra és tartozékai. Hogy érzi, vállalható ez így?
–Áttekinthető, ha mögötte ott áll az anyagi támogatás. Nehéz időszakot
élünk most, de a város is. A színház finanszírozása azonban biztosított.
Ugyanakkor komoly állami támogatást is kaptunk, kapunk. A feladatokról
nem kell, nem lehet lemondani, de anyagi problémák voltak, vannak és lesznek
is.
–Gondolom, érzékeli a levegőben lévő változást, a bomlást, erjedést!
Mikó István menetelével kapcsolatosan mit gondol?
–Mikó István és Valló Péter történetét szét kell választani. Mikót
a mai napig sajnálom. Szemléletbeli különbség volt köztünk. Többett kellett
volna itt lennie. Az aranykorban volt Szombathy, Székhelyi, Trokán. Aztán
szép lassan adottságaihoz képest romlott színvonal.
–Nem voltak a távozásának anyagi mozgatórugói?
–Én ezt nem mondtam. Benne felmerült. Tiszta lelkiismerettel állítom,
hogy Mikó István nem szenvedett csorbát semmilyen értelemben.
–Ő úgy érezte, hogy művészi vezetése igenis kicsúszott a kezéből
láthatatlan nyomásra.Miért volt erre szükség?
–Ez nem az én problémám, döntésem. A városvezetőségé. Szabad keze volt
a kinevezésekben. Anyagiakról szól a történet. Ez a színház közepesen ellátott
vidéki színház.
–Valló Péter évadját zárjuk. Szerintem ez a stratégia mégsem működőképes
így. Mit gondol róla?
–Valló nem letelepíteni akarta a színházat. Ő önálló színházat
akart. Azt hitte, hogy a színház pénzéből tömjük be a lyukakat. Rossz választás
volt vele kezdeni. Nem igaz mindaz, amiket állít. Ez egy másik történet.
Jobban utána kellett volna mennie a szálaknak. Addig nyújtúzunk, ameddig
a takarónk ér, és ő ezt nem tudta.
–A művészeti vezető a gazdasági vezető ellentéte!
–Nem fordított rá figyelmet. Túlköltekezte magát. Elfolyatta a pénzeket.
A pályáztatás benne volt a levegőben. Ő Budapesten keresztül volt művészeti
vezető, így nem volt aláírási joga, stb, amire egy igazi művészeti vezetőnek
lehetősége van. Ezért volt igény a kinevezett igazgató szerepre, időben
való pályáztatásra. Vallót reméltük erre a posztra, de közben Szilágyi
Tibor került előtérbe. Elkezdődött az adok-kapok.
–Komoly színészgárdát sodort magával a változás. Kik maradnak, hányan
jönnek?
–Vallót megkértem, megbíztam időben jelmez- és díszlettervezéssel,
most mégsem akarja. Az ügyvédeké a szerep. Ez a történet szép lassan nyugvópontra
jut. 8-10 ember marad. 10-14 ember megy. Szilágyi Tibor hamarosan elő fog
állni az új társulattal és műsorpolitikával. Megkötött szerződése van.
–Ő tisztában van-e a pénzügyi helyzettel?
–Elsőként mindent átnéz. Pontos kerete van. Ért a pénzügyekhez. Menedzser
is. Remélem, mind a színház, mind a művészet, mind a város, mind a pénzügyi
érdekeket szem előtt fogja tartani.
Cs. Á.
|