CyberPress.Sopron

Jn 3.14-21 Amint Mózes fölemelte a kígyót a pusztában, úgy fogják fölemelni az Emberfiát is, hogy aki hisz benne, az el ne vesszen, hanem örökké éljen. Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki hisz benne, az el ne vesszen, hanem örökké éljen. Nem azért küldte el Isten a Fiát a világba, hogy elítélje a világot, hanem, hogy üdvösséget szerezzen a világnak. Aki hisz benne, az nem esik ítélet alá, aki azonban nem hisz, már ítéletet vont magára, mert nem hitt az Isten egyszülött Fiában. Ez az ítélet: a világosság a világba jött, de az emberek jobban szerették a sötétséget, mint a világosságot, mert tetteik gonoszak voltak. Mert mindenki, aki gonoszat tesz, gyűlöli a világosságot, s nem megy a világosságra, nehogy kiderüljenek a tettei. Aki ellenben az igazsághoz szabja tetteit, a világosságra megy, hadd derüljön fény a tetteire, amelyeket az Istenben vitt végbe.”
Nem kell kiemelkedően magas IQ ahhoz, hogy az evangéliumi részlet első és második mondatában felfedezzük az analógiát. Ahogyan az előző vasárnapi idézetben Jézus magát, mint a Fiút ott nyilatkoztatja ki, ahol a hagyomány szerint Ábrahám Izsákot akarta feláldozni, úgy most beszédében ismét az Ószövetséget veszi előképül. A rézkígyót választóvonalul és "átjárónak" szánta Isten a Benne hívők és a hitetlenek között: ismét egy határ az Isten fogalmai szerinti élet és halál között, melyről a legmarkánsabban a Mtörv-ben (30,15) olvashatunk.
Ennek a választóvonalnak újszövetségi megfelelője azonban nemcsak élesen osztja meg, vágja ketté a létezők csoportját cselekedeteik szerint, de egyben lehetőség is a váltásra a sötétség és a világosság között. Ha ugyanis nagyon szó szerint vesszük a megfogalmazást, akkor a két csoport, a sötétségben és a világosságban élők között nem lenne semmiféle átjárás. Márpedig Jézus éppen azért jött, hogy híd legyen a sötétségből a túloldalra. A szöveg és a fogalmazás éppen arra világít rá, hogy mennyire nem könnyű a rosszat a fényre vinni: egyedül, emberi erővel, Isten segítsége nélkül nem is lehet. Amikor Jézus arról beszél, hogy nem ítélni, hanem üdvösséget szerezni jött a világra, akkor egybekapcsolja a felemelt rézkígyó, a kereszten felemelt Emberfia képét a feltétlen lehetőséggel Őbenne. Nem kevésbé utalás Ábrahámra a rész második mondata ("Mert úgy szerette...") Szokták ezt a legteljesebb egy mondatos evangéliumnak is mondani. Igazi mélységét emberi ésszel talán nem is igazán lehet felfogni.
Még egy apró, de fontosnak látszó gonndolat. Jézus azt mondja, hogy a jót cselekvő ember Istenben cselekszik. Szándéktól, hitállástól és -vallástól, minden vallomástól függetlenül. Minden jót tevő emberben tehát Isten szándéka valósul meg: valamilyen fokú közösség a Teremtővel. Nem részletezi, nem "kukacoskodik" azon, hogy ez belefér-e vagy mennyire meríti ki a hit fogalmát, de reményt ad a becsületes keresőnek, hogy ne essen saját hibáján kívül az ítélet alá.
- DI -