|
„Amikor a régi házunkat lebontották...”
Giczy János festűvész vallomása
Tűnődések tárlatnyitás
előtt
Beszélgetés
Giczy
János festőművésszel
Giczy János festőművész, a
Benedek
Elek Pedagógiai Főiskola nyugalmazott rajztanára ismerős Sopron város
művészetkedvelő
közönsége előtt, hiszen itt 1966 óta láthatók egyéni tárlatai és
rendszeresen
szerepel közös kiállításokon. Most a Soproni Ünnepi Hetek alkalmából
nyílik
kiállítása a Festőteremben.
 Foto:
Lobenwein Tamás
Tavaly kerestek meg a Pro Kultúra
Sopron
munkatársai, hogy rendeznek nekem kiállítást, mert akkor voltam 65
éves.
Előtte éven Nagycenken láthatták munkáimat, ezért úgy beszéltük meg,
hogy
egy évvel elhalasztjuk a kiállítást. Én viszonylag ritkán jelentkezek
önálló
kiállítással, mert csak akkor szeretek a nagyközönség elé lépni, ha
van
valami, amit érdemes bemutatni, valami eredeti a régihez képest.
Persze
a régebbiből is kerülnek be olyan munkák, amik hangulati egységet
alkotnak
velük, hiszen egy hónapig látható a tárlat és biztos távolabbról
idelátogatók
is megnézik. A kiállítás megnyitója június 19-én szombaton 15 órakor
lesz.
Dr. Supka Magdolna Széchenyi-díjas művészettörténész fogja megnyitni,
ő
régebben a Nemzeti Galéria munkatársa volt, ő készített monográfiát az
egyéni látásmódú Tóth Menyhért festőművészről, akinek soproni
vonatkozása
is van. Az ő édesapja az a Supka Géza, akinek a kezdeményezésére
rendezték
meg az első könyvhetet. A megnyitón közreműködik Fodor Gábor fuvolán
és
Bencsik Erzsébet csembalón, velük annak idején együtt tanítottam a
főiskolán.
Askercz Éva művészettörténészt kérte fel a Pro Kultúra a kiállítás
rendezésére.
Örültem neki, mert korábban is ő rendezte a soproni
kiállításaimat.
 Változatok
(1996)
1957 óta szerepelek kiállításokon.
Az országban több helyen és Ausztriában, Németországban önálló
tárlataim,
Krakkóban, Kassán, Szófiában, Ljubljanaban és Haarlemmermeerben közös
kiállításaim
voltak, de a soproni bemutatkozásoknak valahogy nagyobb a jelentőségük
számomra. 1964 óta tagja vagyok a Képzőművészeti Alapnak, 1975-től a
Képzőművészeti
Szövetségnek és alapító tagja a Magyar Művészeti Műhelynek valamint a
Soproni
Képes Céhnek. Munkáimat díjakkal, elismerésekkel is jutalmazták. Nekem
különösen kedves a „Sopron Kultúrájáért” kitűntetés, amit 1997-ben
kaptam.
Festek, rajzolok profán és
szakrális
témájú képeket is, így természetes, hogy többféle technikát is
használok.
Nagyon szeretem az olajtemperát. Az utóbbi időben sok akvarellt
festettem,
ezzel elsősorban pillanatot, friss benyomásokat, hangulatot lehet
megörökíteni.
Persze Soproni Horváth József kivételes tehetség volt. ő úgy festett,
hogy
hetekig tudott rajta dolgozni, olyan speciális technikát dolgozott ki,
ami lehetővé tette a nagy képek aprólékos kidolgozását. Mostanában
guache-sal
is próbálkoztam, ez átmenet a tempera és az akvarell között,
tulajdonképpen
félig fedőfesték, félig lazúros festék, tehát használok fehéret aztán
rá
tudok festeni vastagabban is, hosszabb ideig dolgozhatok egy képen,
mintha
akvarellel készíteném. Sok mindenen múlik, hogy melyik technikát
használom.
 Oltár
a földművesnek (1994)
Képeimen gyakran visszatérő
motívum
a lepel, Veronika kendőjét idézve, a maradandóságot, az emléket, a
lényegeset
fejezi ki. A szárnyasoltárral bonyolultabb dolgokat is el tudok
mondani,
folyamatot, egymásmellettiséget tudok ábrázolni. Az 1997-ben megjelent
„Invitáció” című emlékezéseim epilógusában említettem már: A hetvenes
években,
amikor a régi házunkat lebontották, megástam a kemence környékét…
Találtam
mindenféle edénytöredéket. Akkor jöttem rá, hogy nekem Alsószopor, a
falum
is több rétegű jelenség. Ha leások a földbe vagy az emlékezetbe, s
keresek-kutatok,
régi holmik, eszközök, események után, sohasemvoltnak vélt, de
valójában
csak elfelejtett dolgok kerülnek elő, ismerősökkel keveredve.
Szürrealista
világ ez, tárgyak, emberek, élők és rég meghaltak. Nekem a dolgok itt
így
vannak jelen. A képeim is így kezdtek épülni: néha egymás fölé rakott
rétegekkel,
egyre ritkábban egyidejű, egylátású módon, mindinkább egész és rész
egymás
mellé helyezésével, egymás erősítésével. Így léptem ki a megszokott
formából,
de mégis ahhoz kapcsolódva, reményeim szerint új jelentést
kifejezve.
Torma
Margit
|