CyberPress.Sopron

Illyés Gyula síremlékének felavatása
www.dunatv.hu

Illyés Gyula halálának 20-ik évfordulója tiszteletére Illyés Archívum nyílt Budapesten, a Teréz körút 13-ban, amelynek létrehozásáról még az elõzõ kormány döntött tavaly, az Illyés év megnyitásakor.

"Illyés Gyula mindig tudta, hogy amit kimond, az nemcsak a szûk kulturális elitnek, hanem az egész nemzetnek fontos, így mindig fontos pillanatokban szólalt meg" - hangsúlyozta Görgey Gábor kultuszminiszter, amikor felavatta az író síremlékét. Kányádi Sándor költõ beszédében Illyés Gyulát idézve kijelentette: "A jó író pontosan fogalmaz, a dilettáns igyekszik szépen írni", s a Haza a magasban valóságos hazává válhatott. A síremlék azt a tájat idézi, ahol az író a legjobban szeretett tartózkodni: szülõföldjérõl hozott földet szórtak sírhantjára

A dobogóból a szív ütemes lüktetése hallatszik

Egykor transzformátorokat gyártottak a hatalmas csarnokban, ahol most az Emlékkihagyás címû installáció látható. A helyszín ihlette a kiállítást, amelynek témája a teremtéshez kapcsolódik: az ember születését és átalakulását szimbolizálja – mondta a mûvet bemutató alkotói tárlatvezetésen Zimmermann István. A szobrászat, a film, a robottechnika és a hangszerkesztés elemeit is felvonultató tárlat április 25-ig látható a Millenáris Parkban (II., Fény utca 20–22.). Vendégek csöndben, suttogva beszélgettek az Emlékkihagyás címû installáció bejáratánál a Millenáris Parkban. Egy idõs férfi megjegyezte:
– Úgy érzem, mintha templomban lennék. A falakat borító fehér drapériák, meg az alig hallható zörejek miatt akaratlanul is óvatosabban lépkedek.

A mû alkotója, Zimmermann István a bejáratnál felépített szürke kõfal elõtt várakozott. Itt kezdõdött a tárlatvezetés.

– A kõfal védõövezet, feltartóztatja a külvilágot – mondta a mûvész. – A falat megkerülve juthat a látogató az installáció nagytermébe, ahol a látnivalók a bazilikák elrendezéséhez hasonlóan követik egymást. Az épület egykor gépek gyártásának volt, most azonban az ember átalakulásának és születésének helyszíne. A fekete amerikaiak fehér színû temetkezési vásznai borítják a falakat, a hangszórókból hangeffektusok szólnak. A mûhöz felhasznált kultúrtörténeti utalások és szimbólumok a kiállítás prospektusából követhetõk. A katalógus egyféle értelmezési lehetõségével szemben azonban nagyon fontosak az installációval kapcsolatos személyes gondolatok és érzések.

A nagyteremnek majdnem a közepén egy kislány keresztelõruhába bújtatott robotmása állt. Amikor a mûvész megközelítette, hirtelen felágaskodott, majd követte a mozgását.

– Érzékelve a közelségünket, a gyermek rögtön fel akar nõni hozzánk. A felnõtt és a gyermek viszonyát érzékelteti a kislány. A közelében a felnõtt férfi feje a géppé változott embert szimbolizálja. Neki már nincs kapcsolata a külvilággal, nem érzékeli a közeledõket. Ugyanitt lebeg 49 digitális hallókészülék. A csendre és az alkotás nyugalmára utalnak.

A nagyterem után két kisebb szobában egy-egy filmet mutatott be a mûvész.

– Gyönyörû kisfiú látható az egyik filmen, tökéletesen megfelel minden felnõtt álmának. Lassan közeledik, közölni szeretne valamit, de nem képes rá. A kisfiút a monitorral szemben egy nõi fej figyeli, a kontaktus azonban nem jön létre. A másik filmen a nõ átváltozik, férfiként énekel nõi hangon, közben gitáron játszik. Az elõadás után ismét visszaváltozik nõvé. A férfi szerepét Benkõ Dániel vállalta.

Az installáció központi termében, kör alakú helyiségben folytatódott a bemutató. Középen a hangversenytermek zenekarvezetõ dobogójához hasonló emelvény állt, rajta kottaállvány. A szív ütemes lüktetése hallatszott a dobogóból, körülötte porcelángyermekek feküdtek.

Sikerrel szerepeltek a magyar filmesek az Egyesült Államokban. A houstoni Worldfest Filmfesztiválon arany Remi-díjat nyert Bereményi Géza: Hídember címû filmje, a történelmi alkotások kategóriájában. Az immár 36. alkalommal megrendezett fesztiválon 37 országból 55 játékfilmet és 104 rövidfilmet láthatott a közönség. Az április 4. és13. között megrendezett filmseregszemle mezõnyében négy magyar filmalkotás szerepelt, mindegyiket díjjal jutalmazták.

Akár 40 százalékkal is csökkentheti a várakozási idõt az az új ellenõrzési rendszer, amelyet csütörtökön vezet be a határõrség az osztrák, a szlovák és a szlovén határszakasz átkelõhelyein.
Tímár Zoltán, a határõrség tájékoztatási fõosztályvezetõje a jelenlegi európai uniós és a 2004-ben csatlakozó leendõ tagországok állampolgárai ezeken a határszakaszokon azt tapasztalják majd, hogy ellenõrzésük lényegesen lerövidül. Az új típusú, gyorsabb útlevélvizsgálat az eddig is alkalmazott ellenõrzésre épül, azaz az átkelõ személyek azonosítása, illetve az úti okmányok ellenõrzése továbbra is megmarad. Az ellenõrzéshez várhatóan a szomszédos országok is csatlakoznak, a magyar kezdeményezésre az osztrák, a szlovák és a szlovén határõrök is elõsegítik a gyors átlépést.

A szomszédos országokba való belépéshez továbbra is szükség van az útlevélre, ez alól csak Szlovénia és Horvátország a kivétel, ahová személyi igazolvánnyal is beutazhatnak a magyar állampolgárok.
Szlovéniában a régi és az új személyi igazolvány is érvényes, a horvát határon azonban csak az új típusú személyi igazolványt fogadják el, azt is csak a 18 éven felüliektõl.

Az úgynevezett schengeni egyezményhez ugyanis legkorábban 2007-ben csatlakozik majd Magyarország.

Egyedül Hongkongban csaknem 60 ember halálát okozta a betegség, Kína  más részein 65 halálesetet rögzítettek. A kelet-ázsiai országban  összesen 1445-en fertõzõdtek meg az Egészségügyi Világszervezet (WHO) adatai szerint, kedden 10 újabb megbetegedésrõl érkezett hír.

A pekingi egészségügyi minisztérium öt új esetrõl kapott jelentést az északi Sanhszi (Shanxi) tartományból, egy megbetegedésrõl számoltak be Belsõ-Mongólia (Nei Monggol) elmaradott  északi térségébõl, négy fertõzést és egy halálesetet jegyeztek fel a déli Kuangtung (Guangdong) tartományban – közölte Jim Rademaekers WHO-szóvivõ.

A legsúlyosabban fertõzött Szingapúrban kedden újabb áldozatot szedett a betegség: ezúttal egy asszony vesztette életét. A megerõsített halálesetek száma 12-re emelkedett, és két újabb gyanús  esetet vettek nyilvántartásba. A délkelet-ázsiai országban 162 ember kétséget kizáróan fertõzött, 86 esetben ugyancsak a tünetegyüttesre gyanakszanak az orvosok. A korábban megbetegedettek közül 85-en  felépültek, 64 személyt ápolnak kórházban. Szingapúrban 8,6 százalékos a halálozási ráta, amely több mint duplája a becsült nemzetközi átlagnak.

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) Pekingben vizsgálódó szakértõi szerint a kínai hatóságok nem hozták nyilvánosságra a SARS által megfertõzöttek valódi számát, a bejelentett 37-tel szemben akár kétszáz beteg is lehet a fõvárosban. Két pekingi katonai kórházban tett szerdai látogatásuk után a külföldi szakértõk sajtóértekezletet tartottak, amelyen felszólították a kínai hatóságokat, hogy hozzák nyilvánosságra a valódi adatokat az egész országra vonatkozóan. Mint mondták, a kórházakban láttak SARS-betegeket, és információkat kaptak az új esetekrõl, de az egyes kórházakra vonatkozó számokat nem közöltek. Mint mondták, a kínai védelmi minisztérium megtiltotta nekik, hogy részletekrõl beszéljenek.

A hongkongi (Xiangkang) egyetem tudósai szerint feltehetõleg a  SARS-nak a korábban megismertnél még ártalmasabb változata szedi  fiatal és más betegségben korábban nem szenvedõ áldozatait a  különleges státusú kínai körzet egy részén.

Járványügyi kutatók szerdán megerõsítették, hogy az eddigi feltételezéseknek megfelelõen a coronavírus nevû kórokozó a felelõs. Az ENSZ Egészségügyi Világszervezetének (WHO) londoni sajtótájékoztatóján elhangzott, hogy állatkísérletekkel igazolták: a gyanított vírustörzs idézi elõ az angol rövidítéssel SARS-nak nevezett súlyos tünetegyüttest. A szerdai WHO-sajtótájékoztatón elhangzott: új betegségrõl van szó, s ebben az a veszélyes, hogy nem ismeretes, mire képes, egyelõre nem tudni, hogy elterjed-e az egész világon. Brit szakértõk szerint a SARS-vírus gyakorlatilag a nátha kórokozójának egy szélsõségesen elfajult változata.

Kanadában egy vallási közösség tagjai is megfertõzõdhettek

Az atípusos tüdõgyulladás terjedése egyre nagyobb pánikot okoz Kanadában is, miután a hatóságok mintegy 600 új, lehetséges fertõzöttel számolnak.

A torontói egészségügyi hatóságok helyi idõ szerint kedd este határozottan szólítottak fel korábbi rendelkezéseik szigorú betartására. Mindezt az azzal kapcsolatos aggodalom váltotta ki, hogy az akut légúti szindróma (SARS) az elmúlt napokban egy vallási közösség 500 tagját és további 100, velük szoros kapcsolatban álló személyt betegíthetett meg.

Az országban – elsõsorban Toronto körzetében – eddig mintegy 300 megbetegedést észleltek, s 13 a halottak száma. Most pedig nem kizárt, hogy napok alatt további 600 személy fertõzõdhetett meg. Ennek nyomán mind nagyobb a pánik, az emberek ugyanis egyre jobban félnek amiatt, hogy a hatóságok képtelenek megfékezni az Ázsiából, mindenekelõtt Kínából átterjedt kórt.

Az említett nemzetközi katolikus vallási közösség tagjai részt vettek egy atípusos tüdõgyulladásban elhunyt temetésén. Valamennyiüket potenciális fertõzöttként kezelik, tíznapos, s teljes karantént rendeltek el számukra.

A kanadai hatóságok megerõsítették korábbi intézkedéseiket, amelyek középpontjában a SARS-fertõzöttek elszigetelése, a kórházak és a klinikák látogatásának tilalma áll.

(Reuters, MTI)

Esztendeje lesz, hogy kolozsvári látogatásomkor Ortenszki Ildikó felajánlotta, kalauzol a kincses város, Erdély egykori fõvárosa egyik leglátogatottabb, az erdélyi magyar történelmi múlt még létezõ helységében, anyaországi turisták, az egykori és mai kolozsvári diákság kedvenc találka- és sétáló temetõkertjében. A kellemetlen meglepetés már az elsõ percekben hatalmába kerített, amint a fõkapun betérve a fõ ösvényen fölfelé indultunk. Mindkét oldalon csupa román neveket olvasok le a sírkövekrõl. Nem így képzeltem el az erdélyi magyarság szellemiségének híres panteonját. Pedig hát eszembe juthatott volna a szomorú tény, melyet Sütõ András jegyzett le 1989. július 14-én a diktatúra önkényének, utolsó hónapjainak tortúráit megörökítendõ: ,,Mi történik a kolozsvári Házsongárddalõ — kérdi valaki tõlem. Nem tudom, mi történik a Házsongárddal. Hát elmondja. Részint fokozatosan átalakítják a leginkább szem elõtt levõ õsi — ám meg nem váltott — magyar fõúri kriptákat, másrészt magyar halottat csak nagy ritkán engednek oda temetni. Ezt sem értem. Ez is elmagyaráztatik. A kolozsvári városvezetésnek az a véleménye, hogy ez a temetõ: »történelmi méltánytalanság«. Európa egyik legszebb temetõje nem lehet tovább is oly hangsúlyozottan magyar jellegû. Jönnek folyvást a nyugati turisták, és csupa magyar nevet látnak azokon a fránya sírköveken."

Már holtaink sem pihenhetnek. Amit nagy írónk '89 vészterhes nyarán mások elmondása szerint rögzített, arról gyõzõõdtem meg egy 2002. május végi hõvös délelõttön. Ordítani, sírni tudtam volna. Valakik módszeresen rombolják, csonkítják, becstelenítik a magyar síremlékeket. Ildikó asszony már fenn, a tetõn a nagy utazó és demokrata, Bölöni Farkas Sándor síremlékénél tart rögtönzött elõadást, s mutatja, mit pusztítottak a vandálok (azóta már kijavították). A közelben levõ Berde Mózsa, Brassai Sámuel síremlékei elõtt tisztelgek, s elgondolkodom Ipoly Arnold megállapításán, mely szerint: ,,Azon nemzet, mely emlékeit veszni hagyja, azzal saját síremlékét készíti." De van-e elegendõ erõnk megmentésére, vagy csak tehetetlen szemlélõi vagyunkõ — merül fel bennem a kétely Dsida Jenõ, gróf Bethlen, Mikó-Rhédey, uzoni gróf Béldi, a laborfalvi Berde család kriptái elõttõ Kezemben a Házsongárd térképe, rajta 108 síremlék, 14 kripta, megannyi építészeti remekmõ. Szobrok márványból, kõbõl, az utókor hálás és méltó alkotása, hódolata az elhunytak szellemének. Apáczai Csere János, Asztalos István, Bajor Andor, Bánffy Miklós, Berde Mária, Ferenczy Júlia, Gy. Szabó Béla, Hervay Gizella, Jakab Elek, Janovics Jenõ, Jósika Miklós, Kelemen Lajos, Kós Károly, Kõvári László, Kriza János, Mikó Imre, Reményik Sándor, Szabédi László, Szilágyi Domokos… az erdélyi és az egyetemes magyar mõvelõdés halhatatlan nagyjainak nyughelye Házsongárd, Erdély magyarságának jelképes temetõje is!

Múlt és jelen fogságában. ,,A középkori Kolozsváron eleinte a fõtéri templom és a várfalak közé temetkeztek. A pestisjárvány idején, 1585. május 11-én határozatot hozott a város százfõs tanácsa, hogy a várfalaktól délre fekvõ domboldalon, az akkori dinnyeföldeken egy tágas helyet szakasszanak ki temetõnek, ahová »mind szegény és gazdag ember válogatás nélkül temetkezzék«. A telket sövénykerítéssel övezték, faragott kapuval is ellátták. Ez év nyarától a város lakossága — tekintet nélkül felekezeti hovatartozásra, nemzetiségre — ide temetkezett. Mivel a domboldalt Házsongárdnak nevezték, a városi »köztemetõt« századunk elejétõl ezzel a névvel illetni. Házsongárd a XVII. század elejétõl Kolozsvár lakosságának tükre. Eleinte fõleg német és magyar polgárok, kézmõvesek, papok, kollégiumi tanárok, diákok térnek ide megpihenni. Miután 1790-ben Kolozsvárra költözik az erdélyi Fõkormányszék, s ennek tisztviselõi közt számos nemes és fõnemes van, elkezdõdik a nemesség betelepítése a városba… Az 1872-ben megnyitott kolozsvári tudományegyetem sok tudóst vonz ide, úgyhogy a század vége felé már az õ sírjaik is fel-feltünedeznek. Az I. világháború végéig alig akad román sír a temetõben, még a hatalomváltozás után is csak lassan, a románság betelepedésével párhuzamosan jelentek meg a román nevek. A II. világégés után, a '60-as évektõl válik tervszerûvé a temetõ »átfestése«, elrománosítása. Az 1970-es évek közepétõl, mikor betelik minden sírhely, ez még hangsúlyozottabbá lesz. Igen nehéz és körülményes a sírok öröklése, átíratása. A megválthatatlanul maradt sírokat új temetkezõknek osztják ki. Többszöri kísérlet ellenére még az 1990-es években sem sikerült hivatalosan elfogadtatni egyetlen mûemlék sírlistát sem… A temetõben a figyelemre méltó sírok három csoportját különböztetjük meg. A XVI—XVIII. századi régi kövek faragásuk, feliratuk miatt mûemlék jellegûek. Legrégebbiek a hasáb alakú ereszes kövek és a koporsófedélre emlékeztetõ tumbák… A sírok másik csoportján újabb keletû, de mûvészi szempontból értékes, korjellemzõ fejkõ, sírszobor, faragvány található. A sírok legtöbbjét azonban a benne nyugvó személy miatt tartjuk számon…"

Epilógus helyett. ,,Itt áll a temetõ tanúnak, / Fejfáin magyar még a szó… / Kicsiny keresztek összesúgnak, / Nesz támad, könnyû, elhaló… / S ha alkonyatkor vándor téved / E helyre… ég a hegyorom, / A temetõ, az igaz élet / Virraszt a halott városon."

Ferenczy L. Tibor

Kolozsváron, április 12-én akadémiai szempontból a legfontosabb esemény I. Mihály király rendkívüli díszdoktori és tiszteletbeli szenátori kitüntetése volt a Babes—Bolyai Tudományegyetem (BBTE) Aula Magna termében. Az eseményt többszöri bejelentés és egyeztetés után gondosan elôkészítették, s ez lett az a nap, amikor a volt uralkodó és kísérete 58 év után eljöhetett Kolozsvárra.

12 óra után néhány perccel az exuralkodó által vezetett gépkocsi az egyetem elé gördült, ahol az egyetem rektora, Andrei Marga fogadta I. Mihályt és feleségét, Anna királynét. A gépkocsisor az Egyetem múzeumához hajtott, az uralkodó pár meglátogatták az intézményt, majd részt vettek az I. Ferdinánd amfiteátrum felavatásán. Az egyetem központi épületében aztán megtekintették a rektorátust és felvonultak az épület második emeletén levô díszterembe, melyet megtöltött a gondosan kiválogatott meghívottak sokasága.

Az egyetem díszdoktori avatásnak megvan a maga rituális rendje. Ezt szigorúan betartják, és csak rendkívüli esetben borítják. Ezúttal nem csak egy, hanem kettôs címet adományoztak, s két laudáció hangzott el. Az esemény jelentôségét emelte, hogy Emil Simon vezetésével zenemuvészeti hallgatókból álló együttes klasszikus zenét játszott, majd az egyetem kórusa elénekelte a Gaudeamus-t és a királyi himnuszt.

Andrei Marga, az egyetem rektora felvezetô beszédében elôször arról beszélt, hogy a történelem számontartja Romániában és Európában azokat az embereket, akik hazájukért tetteikkel beírták nevüket a történelembe. Ebben a sorban I. Mihálynak jól meghatározott helye van. Senki ebben az idôszakban nem tett többet, mint az uralkodó azért, hogy Románia felzárkózzon a Nyugathoz. Évtizedeken keresztül Ô volt az, aki elszántan cselekedett azért, hogy országunkban a demokrácia, a modern életforma megvesse lábát. Ô szegült ellen a kommunista hatalomnak. Ô volt az, aki az utóbbi idôben mindenkinél hathatósabban gyôzte meg a nyugatot, mekkora elônyt jelent Románia felvétele a NATO-ba. A hazának nyújtott elévülhetetlen tettekért határozta el az Egyetem Szenátusa, hogy a Történelem és Filozófia Kar javaslatára kettôs kitüntetésben részesíti a királyt.

Tôle származnak a következô mondatok: „az átmenet nem indokolja a nyomorúságot", „Románia gazdasági helyzetét politikai okok határozzák meg." ,„Nagyon sok minden attól függ kik, állnak az ország élén. Ha ôk jóindulatúak, akkor az ország helyzete is javul. Példának Csehországot hozza fel. Ahol kezdetben rögtön olyan törvényeket hoztak, hogy azokat, nem lehetett megsérteni. Ez azt jelenti, hogy akik vezetik az országot azok nem csak a hatalommal, foglalkoznak.", „Ahol hazugság van, ott nem lehet szabadság.", „Romániában nagyon sok olyan ember van, aki harcol a rossz ellen, de mindenki csak a maga számlájára teszi."

A két laudátor, Toader Nicoara, a Történelem Filozófia Kar dékánja és Nicolaie Balota professzor sajátosan értelmezett történelmi freskót vázoltak fel. Ebbôl messzemenôen kitunt, hogy az ünnepelt mily hasznos és maradandó tevékenységet fejtett ki hazájáért és országa népének.

Mindezt a király a legnagyobb természetességgel fogadta. Elvégre olyan nevelést kapott, amely felkészítette ôt arra, hogy egy ország uralkodója legyen. A legkiesebb félre érthetô gesztust sem tette, hiába zúgott a tetszésnyilvánító taps, természetesnek vette, és úgy tett, mintha nem is neki szólna. Nem nézett egyszer sem a teremre, kivéve mikor beköszöntô beszédét tartotta. Ekkor viszont az ott ülôkhöz szólt, de úgy, hogy abból más is érthetett.

Néhány gondolatát idézzük:

Ez az intézmény az idôk folyamán volt osztrák, osztrák—magyar, magyar és román fennhatóság alatt. Volt kálvinista, katolikus és ortodox. Tanítottak ebben az intézményben különbözô nyelveken. Mindig harcolt különbözô kormányok ellen, az egyetemi autonómiáért. Nagy hagyománnyal rendelkezik. De az újdonságot is magába foglalja… Bárhol Európában megértik, hogy az emberek erôs kötôdést éreznek hazájukhoz, ugyanakkor az államnak tisztelnie kell a különbözô egyéni és közösségi jogokat. Ennek az évtizednek a végén hazánk tagja lesz a NATO-nak és az Európai Uniónak. Sok olyan kérdés, probléma, ami a múltban foglalkoztatott sokakat, feleslegesé válik. A román nyelv és a magyar nyelv Európa Unió hivatalos nyelve lesz. Beszélni fogják minden EU-intézményben, Romániától egész Brüsszelig… Különbözô nemzeti kisebbségek szenvedtek az idôk során az országban, a különbözô politikai irányzatoknak vagy közömbösségnek köszönhetôen. Amíg csak élek, elkötelezem magam, hogy ennek az országnak az összes nemzeti közösségeit óvni fogom, és azon munkálkodom, hogy mindenki meg tudja ôrizni a tradícióját, kultúráját és nyelvét. Soha nem hittem azt, hogy a különbözôség káros lenne hazámnak. Ellenkezôleg, a tolerancia és az etnikai sokszínuség elfogadása gazdagabbá tesz, és ugyanakkor segít a népek Európájának tagja lenni. Arra vagyok büszke, hogy a BBTE-re úgy tekintenek Európában, mint a tolerancia modelljére.

Hosszan zúgott a taps. Elkezdôdött volna Kolozsváron a választási hadjárat? Az idô majd megmondja...

CSOMAFÁY FERENC

A puliszka összekötött bennünket.

Kétéves moldvai hányódásom idején nem volt szinte nap, hogy ne fogyasszak ebbõl a román nemzeti eledellé avanzsált szegényember-kenyerébõl. Ott volt kiborítva mindig a konyhaasztal fából készült lapítóján. Hidegen, melegen, meredten, de ennünk kellett belõle, mert búzakenyér nemigen volt akkoriban.

Én legtöbbször villával vágtam.

Ion bá velem szemben ülve koszos "ötágújával" tekerte az oldalát. Úgy, ahogy az istállóból beérkezett. Ritkán mosott kezet. Különben a felesége, Elena néni fõzött a legjobban abban a Moldova folyó völgyi dél-bukovinai faluban. Legalábbis falusfelei szerint. õ sokszor mosott kezet. Édesanyám figyelte ezt meg, amikor egyszer meglátogatott apámmal és a testvéreimmel. Megdöbbenésére háziasszonyom a puliszkafõzõ üstben tisztálkodott.

Akkoriban még jó volt a gyomrom.

Azért mégis kötöttünk egy egyezséget a házinénimmel. õ kirakta az ételt, de én csak akkor fogyasztottam el, ha ízlett. Ha meg tudtam enni az ebédet, az asztal fölött lévõ ortodox naptáron bekarikáztuk azt a nevezetes napot. Hónap végén összeszámoltuk a karikákat, és akkor fizettem. Legjobban a tehéntúrós puliszkát készítette tejföllel. Ez lett Moldvában a kedvenc ételem.

Ion bá mindenivó volt.

Az udvar közepén nagy nyugalommal fõzte a pálinkát akkor, amikor Erdélyben mindenki rettegve-dugdosva készített egy kis párlatot, nehogy elkobozzák üstjét és még jól meg is büntessék. Házigazdám ült békésen a csepegõ hûtõkád elõtt egy kicsi széken és várta, hogy csupra megteljen az egyszer fõzött itókával. Ennél rosszabbat csak a falu postásánál ittam húsvétkor. Répából fõzték, szinte meghaltam tõle.

Alig várták, hogy vakáció után visszatérjek Erdélybõl. Hoztam mindig magammal a kétszer fõzött, Nyárád menti "háziszõttest". Eleinte azt mondták, méreg, késõbb itták jóízûen. A húsztagú tanári testület egy liter erdélyi tüzes víztõl már szépen vigyorgott. Fõleg ezért vártak vissza.

Különben sokat vitatkoztam tanár kollegáimmal.

Agyukat reménytelenül megfertõzte a kommunista történelemhamisítás. Hiába is magyaráztam nekik, hogy mi Erdélyben õshonosak vagyunk, nem Magyarországról telepedtünk oda, nem voltak képesek, vagy nem voltak hajlandók elfogadni a tényeket. Azt viszont elismerték, hogy Erdély kultúráltabb, és ha valaki Moldvából áttelepedik Transzszilvániába, az soha az életben nem kívánkozik vissza.

Ion báról lepattantak a történelemferdítõ kommunista tézisek.

õ azt mondta egyszer fõzött cujkáját szopogatva: "Tudja, tanár úr, az volt a jó világ, amikor Ausztria–Magyarországhoz tartoztunk. Bukovinában akkor rend volt, jólétben éltek az emberek, és nem hazudoztak nekünk összevissza. Sokat mesélnek az öregek ezekrõl az idõkrõl, és mindig azt mondják: akkor jobb élet volt, nem adták jegyre a kenyeret, mint most."

Ebben a kérdésben Ion bával tökéletesen egyetértettünk. Nem ellenkeztem vele. Végre valami összekötött bennünket. A puliszkát leszámítva.

Csíki Sándor

    Az emberi DNS-kódon több mint tíz éve egy nemzetközi konzorcium 20 az Egyesült Államokban, Nagy-Britanniában, Kínában, Japánban, Franciaországban és Németországban létrehozott központjában több száz tudós vett részt.
    Munkájukat az amerikai nemzeti egészségügyi intézmények központjának mutatták be a Maryland állambeli Bethesdában. Az elkészült géntérkép a konzorcium tagjai szerint 99,99 százalékos pontosságú. Az Egyesült Államok, Franciaország, Németország, Nagy-Britannia, Japán és Kína állam- és kormányfõi közös közleményben erõsítették meg a tudományos szenzáció hírét.
    Szép új világ: elkészült a teljes emberi géntérkép. Az emberi DNS-kódon több mint tíz éve egy nemzetközi konzorcium 20, amerikai, brit, francia, német japán és kínai központjában több száz tudós vett részt. Az évtizedes kutatómunkát koordináló központ igazgatója a bejelentés alkalmával nem fukarkodott az emelkedett jelzõkkel.
    Felirat: Dr. Francis Collins igazgató, National Human Genom Research Institute:
    "Történelmi jelentõségû nap ez. Ezen a napon megjelentetjük az élet könyvének elsõ kiadását, melyhez örök idõkre szóló használati információt mellékelünk és azt bárki által elérhetõ adatbázisba helyezük el. Évtizedeken át, vagy inkább évszázadokon át fogjuk látogatni ezt a nyilvános adatbázist." - fogalmazott Dr. Francis Collins igazgató.
    A tudósok bejelentették azt is, hogy a géntérképeket egy olyan internetes adatbankban helyezték el, amelyhez az egész világ tudósai korlátozás nélkül hozzáférhetnek. Elmondásuk szerint a teljes géntérkép birtokában most olyan új orvosi eszközöket szeretnének megalkotni, amelyekkel meg lehet érteni a cukorbetegség, a szív-, az ideg- és elmebetegségek és a rák örökletes tényezõit. Ugyancsak rövid távú cél olyan technológia létrehozása, amelynek segítségével 1000 dollár alatti költséggel elkészíthetik egy beteg teljes géntérképét