|
Assisi rabul ejtette
Több, mint egy hónappal a nagy nap után
Assisi rabul ejtette
Egy hónapja elmúlt, hogy 2003. március 23-án vasárnap II. János Pál pápa boldoggá avatta a szegények orvosát, Batthyány-Strattmann Lászlót. Sokan érkeztek zarándoklat keretében az esemény helyszínére a szombathelyi egyházmegyéből, ahol - Körmenden - a boldoggá avatott egykor élt és dolgozott. Az egyik szombathelyi fiatal zarándok mesélte el nekem, hogyan tekint vissza most, némi idő elteltével az olaszországi napokra.
Először is, szerencsére baleset, betegség nem fordult elő, nem is loptak el senkitől semmit. Végig minden rendben volt, és remekül éreztük magunkat. Ha Olaszországot tekintjük, amit láttunk belőle - Padova, Assisi, San Giovanni Rotondo, Róma -, engem Assisi varázsolt el, ejtett rabul. Még most is belesajdul a szívem, ahogyan visszaemlékszem arra a szomorúságra, amit éreztem, elhagyván a várost. Ameddig csak látszott, néztem vissza, és annyira sajnáltam, hogy csak kevés időt tölthettünk el ott. Tudom, nem ez volt az út célja, de számomra a legmegragadóbb hely Olaszországban Assisi volt.
Egyébként az általánosan is elmondható, hogy mindig úgy éreztem, maradnék még, nézegetni a csodálatos épületeket, amiket megtekintettünk, elsősorban is a Szent Péter Bazilikát. Ott... rengeteg időt kellene eltölteni ahhoz, hogy az ember úgy érezze: tényleg nem mulasztott el semmit, valóban látta.
Róma, a boldoggá avatási szertartás, az egész emelkedett ünnep nagyon gyakran jut eszembe azóta is, mert sokszor veszem kezembe a kis lobogócskát, a papírzászlót, aminek egyik oldala a magyar trikolor, másik felén pedig Batthyány-Strattmann László arcképe látható. Mi, szombathelyi magyarok ezzel integettünk ott a Szent Péter Téren a Szentatyának... és... erről állapíthattuk meg idegenekről is, hogy magyarok. A zászló egy pillanat alatt felidézi bennem az egész utat, Olaszországot, Rómát, a rengeteg embert körülöttünk... a nagyszerű pillanatokat a Bazilika előtt.
Az ember máshogy érezte magyarnak is magát ott, mint idehaza. Zarándok-csoportunkkal Rómában haladva sokszor hallottunk magyar szót, integettünk egymásnak ismeretlen magyarokkal, örültünk egymásnak. Ilyen itthon nem fordulhat elő, itthon eszünkbe sem jut, milyen nagy dolog, hogy magyarok között vagyunk...
A kép forrása: http://ceiba.cc.ntu.edu.tw/th9_1000/painter-wt/giotto/assisi-franc-15x.jpg
Sebők Lili
|
