|
Havas András széchenyi-díjas lett Víz nélkül nics élet
Havas András Széchényi-díjas lett
Augusztus huszadika alkalmából a megyei
önkormányzat
Havas András műszaki igazgatónak (Sopron) a térségfejlesztésben
végzett
munkájáért a gróf Széchényi Ferenc-díjat adományozta. Csöndes, szerény
ember, első látásra nehéz róla elképzelni, hogy miként is "igazgat".
De
mihelyst munkájáról esik a szó, egyből beszédesebbé válik.
– A vízmű közszolgáltató cég és ritkán veszik a szájukra az emberek, amikor minden rendben van. Csak ha baj van a szolgáltatással, vagy zavaróak az útfelbontások. Cégünk teljes neve Sopron és Környéke Víz- és Csatornamű Rt. Az "és környéke" az az egész volt soproni járást jelenti, mintegy százezer lakossal. Két város, Sopron és Fertőd és még harmincnyolc község. A kitüntetés mindenképpen ennek a térségnek a vízellátásával függ össze. – A fejlesztések mellett bizonyára komoly feladat a felújítás is. – Sopron az ország harmadik városa volt, ahol a vízellátó rendszert 1892-ben megépítették. A járás területén ez jóval később kezdődött, de már évekkel ezelőtt elkészült. A legutolsó rész éppen Brennbergbánya volt. A rekonstrukció kérdése érdekes. Van olyan közel évszázados csövünk, amelyik teljesen üzembiztosan működik. És van olyan néhány éves létesítményünk, amelyikkel komoly probléma van, mert silány anyagokból készült. Ebben a térségben valóban egyik legelsőként lett teljes ivóvízellátás. Ennek a tervezésében, koncepció-készítésében, kivitelezésében valóban részt vettem. – S hogy állnak a csatornákkal? – Ami ezt a részt illeti, annak az igen erőteljes megindulása a rendszerváltáshoz kötődik. Az új parlament egyik első célkitűzése volt az életkörülmények megváltoztatása a községekben. A város és a községek közötti megkülönböztetés megszűntetése. Álmodni sem mertük volna, hogy nyolc év alatt a községek nagyobbik felében megvalósul a csatornázás, a szennyvíztisztítás, melynek a költségei lényegesen magasabbak, mint a vízellátásé. Ez nagy kihívás volt a hazai szakmának, aminek csak többé-kevésbé tudott megfelelni. – Hogyan alakul a fejlesztés Sopron térségében? – Először Ágfalva csatlakozott Sopronhoz. Éppen most kezdődött Brennberg kiépítése. Megvalósult Fertőrákos és Sopronkőhida. Azután Balf, majd Fertőboztól Agyagosszergényig a Fertő-parton egy közös rendszer, azután Harkától Nagycenken, Nagylózson át Sopronkövesdig egy másik rendszer valósult meg. Most indul meg az üzeme a Szakony-Gyalóka rendszernek Csepregbe. Jelenleg épül Lövő térségében hat község csatornahálózata és szennyvíztisztító telepe. Csak az állami támogatásra vár Zsira és Répcevis. Most tervezik Röjtökmuzsaj-Ebergőc csatornázását. A rendszerek megvalósítása több milliárdos nagyságrendet képvisel. Ugyanakkor a megyei koncepció kidolgozásában is részt veszünk egy ad hoc bizottságban, mely eldönti, hogy hol és miként érdemes az egyes rendszereket csatlakoztatni. Úgy tudom, megyénk élen jár az országban a szennyvízcsatorna-rendszer kialakítása terén. – Nagy kihívás volt, bizonyára rengeteg munkát követelt és követel meg ma is. Van-e egyáltalán magánélete? – A kitüntetés nyilván munkatársaimnak is szól. Azért jut időm a családomra is. Feleségem szintén mérnök. Nagyobbik gyermekem már másodéves a budapesti közgazdaságtudományi egyetemen, kislányunk tízéves, ősztől Ebenfurtba jár tanulni. Magyarságát megtartva készül már az Európai Unióra. Jómagam egész életemben sportoltam, ma is járok kosárlabdázni, biciklizni, meg úszni. Szeretek olvasni és utazni. Sokat járunk színházba. Nemcsak Sopronba, hanem Budapestre is. Bérletünk van a Vígszínházba. |
