Rovat: Szomszédvár - Régió
2003. május 31., szombat 17:52
Weöres Sándor versmondó versennyel egybekötött irodalmi pályázat - Soproni résztvevőkkel, berzsenyis díjazottakkal
Soproni résztvevőkkel, berzsenyis díjazottakkal Sándorok Az Ostffyasszonyfai Petőfi Sándor ÁMK Általános Iskolája
az ostffyasszonyfai és a csöngei önkormányzat támogatásával a 2002/2003-as
tanévben is - a Falunap rendezvények sorában - meghirdette a Weöres Sándor
versmondó versennyel egybekötött irodalmi pályázatát. Május 30-án, pénteken
került sor a versmondó versenyre és az irodalmi pályázat eredményhirdetésére.
A két helyi vonatkozású költőóriás Sándor jubileuma
sugallta a versmondó verseny ajánlását: a versenyzők Petőfi Sándor és Weöres
Sándor egy-egy szabadon választott versével nevezhettek be. A 90 éve született
Weöres Sándor gyerekéveinek nagy részét szülei birtokán, a szomszédos Csöngén
töltötte. Petőfi Sándor - aki 180 éve született -, 1839 tavaszán unokabátyjánál,
Salkovics Péternél töltött több hetet Ostffyasszonyfán. Itt kötött barátságot
unokatestvérével, Orlai Petrics Somával, fiatal éveinek későbbi életrajzírójával.
Ősszel innen indult Sopronba, lelkében a kis Tóth Róza iránti kamasz-szerelemmel:
Balogh József, a zsűri elnöke egy harmadik, ma is
élő és alkotó költőírásról említett anekdotát: Kányádi Sándor, amikor egyszer
megkérdezték tőle, mi a vers lényege, az előtte ülő székely fiúcskának
dobta tovább a labdát. A kisfiú így válaszolt: “A vers az, amit mondani
kell.” Balogh József így bíztatta a versmondókat: “A vers az, amit mondani
kell. Mondjátok a verset jó szívvel, ahogy elhittétek. Mondjátok úgy a
szátokkal, ahogy a szívetek diktálja!”
Versmondó verseny Közel száz általános iskolás vállalkozott a nagy megmérettetésre. A Vas megyeiek mellett soproniak is bemutatkoztak. Talán nem véletlenül figyeltek fel városunkban a két kis vasi falucska közös felhívására. Mindkét költőnek van soproni vonatkozása: Petőfi Sándor Ostffyasszonyfáról érkezett Sopronba, hogy itt katonáskodhasson - ha már az evangélikus líceumban nem tanulhatott -, abban a laktanyában, aminek helyén a jelenlegi Petőfi Sándor Általános Iskola áll. Weöres Sándor a mai Széchenyi István Gimnáziumban tett sikeres érettségi vizsgát magántanulóként. A versmondók között a soproni Petőfi Sándor Általános Iskola tanulója, Sárközi Tamás Márk is szerepelt. Petőfi Sándor “Arany Lacinak” című versét még az iskolai versmondó verseny ihletésére választotta, és édesanyja készítette fel. Weöres Sándor versét viszont a Kurucdombi Fiókkönyvtárban fedezte fel, egyszerre két szövegváltozatban. Márknak megtetszett a vers, rajzot is készített hozzá. A soproni Berzsenyi Dániel Evangélikus Líceum versmondói eredményesen szerepeltek: Pethő Sarolta - felkészítője Bernáth Csaba - 3. helyezést ért el Petőfi Sándor “Szeget szeggel” és Weöres Sándor “Dob és tánc” című versével. Kun Katinkától Petőfi Sándor “Itt van az ősz, itt van újra” és Weöres Sándor “Ki minek gondol” című versét hallottuk, őt szintén Bernáth Csaba készítette fel. Versmondását Ostffyasszonyfa Aranysas Gyógyszertára különdíjjal jutalmazta. Kirchner Kata - felkészítője Bátki Zsuzsa - Petőfi Sándor “Dicsőséges nagyurak” és Weöres Sándor “Kutya” című versét mondta. A versmondó verseny helyezettjei: 1-2. osztályos korcsoportban: Mészáros Bettina (Jánosháza), Szalóky
Anna (Celldömölk), Kovács Alexandra (Sárvár)
Különdíjban részesültek: A Petőfi MGTSZ Ostffyasszonyfa különdíja: Molnár Zsófia (Kemenesszentmihályfa),
Nyikos Dávid (Szombathely), Németh Vivien.
Irodalmi pályázat A Weöres Sándor versmondó versennyel egybekötött irodalmi pályázatra a kiírásnak megfelelően az alsósok prózai művekkel készültek, a felső tagozatosok verset írtak. 26 pályamunka érkezett, a művek alapgondolata a szülőföld. 1-4. osztályos korcsoportban, próza kategóriában: Rideg Enikő
(Karcag): “Este a Tiszán” , Horváth Katalin (Sárvár): “Valami, ami az enyém”
, Kreiner Gabriella (Celldömölk): “Szülőföldemen”
A zárszóban a zsűrielnök Balogh József költő valamennyi
részvevő nevében köszönetét fejezte ki a szervezőknek, vezetőknek a széleskörű
összefogás eredményeként megvalósult ünnepnapért, így összegezve zárógondolatait:
“Akinek fogy a hite a mindennapok gondja-baja közepett, jöjjön el Ostffyasszonyfára!”
|