|
Hungária egészségbiztosítások Szerződött partner az Erzsébet Kórház
 Mibe kerül a betegség? Pénzbe. Sok pénzbe. Ami az egészségbiztosítást illeti, eljött az ideje egy valódi reformnak, ha úgy tetszik, egy korszerűbb modellnek. Városi lakosok körében végzett felmérést áprilisban a Szonda Ipsos a betegségekkel kapcsolatos kiadásokról és jövedelmekről. Elgondolkodtató eredmény született. A megkeresett családok 41 százalékában fordult elő, hogy valaki tavaly hosszabb-rövidebb időre kórházban volt. Az ott tartózkodás naponta 1971 forintot vitt el a családi kasszából. Az aktív korosztálynál még többet, 2714 forintot. Mindkét esetben az összeg több mint a felét a hálapénz jelentette. Pénzek, jövedelemkiesések felett töprenghettek az újságírók azon a győri sajtótájékoztatón, amelyen Dombi László, a Hungária Biztosító Rt. területi igazgatója bejelentette, hogy első szerződött partnerük a soproni Erzsébet Kórház. Olyan hír ez, ami mindenképpen figyelmet érdemel. Nem csak azért, mert szakmai hírnév alapján választott intézményről van szó, hanem azért is, mert ebben a szerződésben azoknak a többletszolgáltatásoknak a körét szabályozták, amelyeket a kórház nyújt – biztosításuk terhére – azoknak, akiknek napi térítésre szóló egészségbiztosításuk van. Magyarán: a Hungária ügyfelei az átlagosnál kedvezőbb, rögzített áron jutnak hozzá a minőségi és különleges kórházi szolgáltatásokhoz. Természetesen vannak érdekösszefüggések az egymásra találásban, hiszen a kórház is többletbevételekkel számolhat. Majdhogynem ünnepelni való a szerződés – újabbak követik majd Nyugat-Dunántúlon –, de inkább azt hangsúlyozzuk, hogy Magyarországon elsőként a Hungáriánál dolgoztak ki egészségbiztosításokat napi, kórházi napi, illetve az utóbbit kiegészítő műtéti térítésre – ezek nem helyettesítik, hanem kiegészítik a társadalombiztosítást –, és pedig azért, hogy ügyfeleiknek egy betegség ne járjon az anyagi biztonság elvesztésével. Gyerekcipőben járunk, mondta Dombi László, ám – tehetjük hozzá – ezek a változások az ésszerűség szolgálatában állnak, és sok-sok eset igazolja, van létjogosultsága az ilyen öngondoskodásnak. Újra csak a pénzhez keveredünk, aztán olyan feltételekhez, amelyek egy adott kórházban a dologhoz szükségeltetnek. A szándékok, az elhatározások keveset érnek, de - maradva a soproni szerződésnél – a szándék itt mégse sóhajos óhaj maradt. |