|
Forgószerda után fehérvasárnap
Csendes ünnepek az áprilisi nyárban
Forgószerda után
fehérvasárnap
Csendes ünnepek az áprilisi
nyárban
Ez sincs, az sincs. Sokat beszélgettünk
szokásokról,
hagyományokról. Abban mindannyian megegyeztünk, hogy az ünnep szép
volt
és csendes, fújtuk az öröm piros harsonáját a gyönyörû húsvét
örömére.Elmúlt
a nagyhét, az áprilisi tomboló nyár, elmúlt húsvét, oda a másnapja, s
ahogy
olvassuk régi könyvekben, sajátos soproni barokk hagyományt emlegetnek
a szerzõk, az ünnep vasárnapján a franciskánusok meg a jezsuiták a
korai
mise után együtt mentek növendékeikkel és a hívekkel Bánfalvára, ott
tartották
az istentiszteletet. Vártunk arra is, hogy valaki szól, valahol a
Rábaközben
kedden az asszonyok meglocsolják a férfiakat, elõkerül a mondóka, amit
Bálint Sándortól tudunk: “Kanyarodik már a nap, keljenek föl az urak,
Krisztus
fölkelt sírjából, a halál birodalmából, megmosta lelkünket, megváltott
bennünket." Nem jött az üzenet. Arról sem tudunk, hogy a föltámadás
reményét,
hitét valaki föladta volna. Lám, tegnapelõtt fordult a forgószerda, az
asszonyi dologtiltó nap, ma már az ebijesztõ péntek járja. Írta pedig
Dugonics
András: "Erre hamar eljutván az ebek, azon gondolaton vannak, hogy
ismét
az elmúlt negyvennapi böjtre érkeztek." Holnapután fehérvasárnap,
mátkaváltó
szokások nélkül telik el, szomorúak vagyunk, azt találjuk, felejtõdik
sok
minden a múltból, ami a mienk volt. Németh Béla fotóriporter felvétele
még a vasárnap reggel tartott soproni feltámadási körmenetet idézi. Új
fényt, új életet, új tavaszt.
L.F.
|